Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Jelentések - Kozák Károly: Az Országos Műemléki Felügyelőség régészeti kutatásai 1973-1974-ben

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG RÉGÉSZETI KUTATÁSAI 1973-1974-BEN Az Országos Műemléki Felügyelőség 1973 — 74-es munkatervében szereplő feltárási munkákat a hivatal kötelékében működő régészek végezték. Kivételt csak azok a munkák képeztek, amelyeket már évekkel ezelőtt más intézményekhez tartozó régészek kezdtek el (Feldebrő, Sopron, Visegrád). A hivatal régészei a feltárási munkák mellett az előkerült régészeti emlékek, leletek tudományos feldolgozásán, kiállítások forgaté)könyvének elkészítésén is dolgoztak, részt vettek konzultációkon és az ásatásaik során előkerült régészeti anyag restaurálásának előkészítésében. Az elmúlt két évben elvégzett feltárásokat a korábbi éveknek megfelelően betűrendben ismertetjük (445. kép).

1 BUDA4FNÓ" (Pest m.), temetőkápolna A feltört, rossz állapotban levő kápolna régészeti feltárását 1973-ban végeztük el. A sokszögzáródású szentély alatt egy félkörívesen záródó fal maradványt találtunk. Feltételezhető — erre utalnak a kápolna falába másodlagosan beépített román kori kőfaragványok (446., 447. kép) —, hogy a tatárjárás idején elpusztult korábbi, félköríves záródású templom maradványai közé tartoznak ezek a falrészletek. A templom déli falára merőleges kutatóárokban sírok kerültek elő, melléklet nélkül, koporsómaradványokkal. (A kápolna helyreállítását 1974-ben végezte el a Visegrádi Építésvezetőség. Tervező: Sehönerné Pusztai Ilona, régész Kozák Károly.) BÜK (Vas m.), r. k. templom Az 1972. évi falkutatás után 1973-ban elvégezték a templom régészeti feltárását.

2 Az első templom valószínűleg a XII. század végén épült, és feltehetően Kelemen pápa tiszteletére szentelték fel. Maradványai a jelenleg álló templom nyugati falában párkánymagasságig állnak. A templomban végzett feltárás során ismertté vált néhány helyen alapfalának maradványa is. A XIII. század közepe táján a templomot átépítették, hajóját északi és keleti irányba bővítették, s azt félköríves szentéllyel zárták le. A hajót kívülről sarokpillérekkel, oszlopkötegekkel és ívsoros párkánnyal díszítették, mely utóbbinak egy részlete a padlástérijén látható. A templom kapuját a nyugati homlokzatban alakították ki, a hajó ablakai félköríves záródásúak voltak. Az eddigi kutatás során nyert adatokból arra következtethetünk, hogy a félköríves szentély helyébe egy sokszögzáródásút építettek téglából, amelyet támpillérekkel erősítettek meg (448. kép). A szentély keleti falába feltehetően áthelyeztek egy hengertaggal díszített román kori ablakot. A diadalív is ekkor került jelenleg ismert helyére, a szentély mellé pedig északról sekrestyét építettek. A XIV. század végén bonthatták el az előbb leírt szentélyt, és helyébe építették a jelenlegi, a nyolcszög három oldalával zárulót, amelyet ugyancsak támpillérek erősítenek a sarkokon, jelezve, hogy az boltozott volt. A szentély északi falában egy pastoforium került elő. A XVII. században a nyugati homlokzat elé tornyot építettek. A templom ma ismert formáját a XVIII. század közepén és a XIX. század végén történt építkezések idején nyerte. (Tervező: Sándyné Wolf Katalin [VATI], régész: Ambrusné Kozák Éva.) DUNAFÖLDVÁB (Tolna m.), lakótorony A lakótorony helyreállításának befejező szakaszával egy időben 1974-ben bontási, majd kutatási munkák kezdődtek a toronytól nyugatra eső XIX. századi épületben, amelyet vendéglőként kívánnak helyreállítani. Pincemélyítés során az alapfalban egy XIII. századi sárkánydíszes oszlopfőt és több gótikus kőfaragványt találtak, a földkitermeléskor pedig egy szemeskályha maradványait és őrlőköveket. A torony körül végzett tereprendezésnél egy Árpád-kori edény, több vasszerszám és XVI — XVII. századi kerámia került elő. E leletek előkerülése nyomán a nyár folyamán feltárás folyt a toronytól északnyugatra eső kert Duna felőli szakaszán. A felszíntől ki). 2 m-re, a török kori feltöltés alatt, egy XVI. század elejére tehető boronavázas, paticsfalú ház került elő, amelynek sarkait téglából építették. A bejárat nyugat felől nyílt. Az elpusztult ház omladékrétegében XVI —XVII. szá-