Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Általános jellegű tanulmányok - Barcza Géza: A műemlékvédelem társadalmi bázisa

tevő szerepkör ellátását, a műemlékek történelmi adatainak összegyűjtését, a műemlékek helyileg történő nyilvántartását, felmérését, fényképezését, sorsuk folyamatos figyelemmel kísérését és a begyűjtött adatok (változások) közlését a műemléki hatósággal. A műszaki tervezéssel kapcsolatos feladatként a tervezőkkel és a városrendezőkkel történő együttműködést — helyi ismeretek átadását — , a tervezési programok és tervezési szempontok kialakításában történő közreműködést jelölte meg. A hatósági tevékenység elősegítésére a tanácsi műszaki és művelődési szakigazgatási szervekkel, valamint múzeumokkal, idegenforgalmi hivatalokkal történő kapcsolattartást, a műemlékek helyszíni felügyeletét, a védelemre vonatkozó előírások betartásának ellenőrzését tűzte ki feladatul. Végül a műemléki propagandamunka körén belül az ismeretterjesztő előadások, kirándulások szervezését, a műemlékek idegenforgalmi célú hasznosításának elősegítését jelölte meg a műemléki állj izottságok feladataként. Az előadó hangsúlyozta, hogy a műemléki albizottságok hálózatát tovább kell fejleszteni, és megfelelő szakemberek bevonásával tovább kell erősíteni. Az országos értekezletet olyan alkalomnak minősítette, amelynek során egymás közti tapasztalatcserére nyílik lehetőség, s az OMF és a műemléki albizottságok kölcsönösen informálják egymást végzett munkájukról és feladataikról. Ezután ,,A műemléki albizottságok feladatai a népi műemlékek védelmében" című előadás hangzott el.

1:5 Az előadó elemezte a falu szocialista átalakítása kapcsán kialakult helyzetet, a népi műemlékek megmentésének problémáit. Ezen belül szólt a népi műemlékek felkutatásának fontosságáról (ekkor az ország településeinek még csak negyed részén történt meg a népi műemléki kutatás), az albizottságok szerepéről e területen, a még fel nem kutatott községekben tájékozódó jellegű felvételezés a még nem védett, de helyileg ismert, jelentősebb értékű népi műemlékekről adatok szolgáltatása útján. A műemléki albizottságok hatósági tevékenységet elősegítő munkájaként a hasznosítási lehetőségek felkutatását, a műemléki hatósági engedélyben adott előírások betartásának helyszíni figyelemmel kísérését, a propagandatevékenység területén a felvilágosító munka fontosságát hangsúlyozta, kiemelve azt a célt, hogy ,,a nád- és zsuppfedést ne a szegénység jelének érezzék az épületek tulajdonosai". Az értekezlet vitával, műemléki filmek bemutatásával, valamint Szentendre és Visegrád műemléki értékeinek helyszíni megismerésével vált teljessé. A Műemléki Albizottságok III. Országos Ertekezletét 1963. szeptember 2 —4-én a helyreállított kőszegi Jurisics vár dísztermében ünnepélyes keretek között rendeztük meg. Ezt az alkalmat Vas megye és Kőszeg város vezetői, valamint lakossága a helyreállított műemlékhez és az országos értekezlethez méltó egyéb rendezvényekkel is emlékezetessé tette. Az országos értekezlet előkészítéseképpen jelentést kértünk be a műemléki albizottságoktól végzett munkájukról. Vas megye népének és tanácsának üdvözletét a megyei tanács elnöke tolmácsolta.

14 Ezt követte az elnöki megnyitó,

15 mely a műemlékek hasznosításának irányelveiről adott részletes tájékoztatást. Bevezetőben az előadó megállapította: ,,a kőszegi vár jó példa arra, hogyan képzeljük el mi a műemlékvédelmet, vagyis hogy a műemléki értékek megtartása, felszínre hozása mellett a gyakorlati felhasználást is szükségesnek tartjuk, helyeseljük és elősegítjük . . . , meggyőződésem, hogy a jó felhasználás útján jobban biztosítottuk a kőszegi vár fennmaradását, mintha csak a műemléki helyreállítást végeztük volna el". Az előadó az új hasznosítási cél kiválasztásának fontosságát hangsúlyozva állást foglalt amellett, hogy a helyreállítás során az adott funkciónak megfelelő korszerű igényeket ki kell elégíteni, de vigyázni kell arra, hogy az új funkció távlatban se feszítse túl az épületadta kereteket (utólagos hozzáépítés, emeletráépítés, átépítés stb.). Az új funkcióadta igények kielégítésénél a jellegzetes alaprajzi elrendezés, térkapcsolások és művészien díszített belső terek védelme mellett „műemléki részről engedményeket lehet és kell tenni a nagyobb érték, az egész épület megmentése érdekében". A laké)épület helyreállításának irányelveként leszögezte, hogy a jelenlegi zsúfolt társbérletes elrendezéseket nem szabad fenntartani a mechanikus számszerűség — a lakásszám változatlanul tartása — érdekében, nem szabad belenyugodni a műemléki homlokzattatarozás látszólagos és időben gyorsabban elérhető „eredményeibe". Az előadó állást foglalt amellett, hogy a helytelenül használt vagy üresen álló műemléki épületeknek mai céljaink szolgálatába állítása elsőrendű műemléki érdek, melyet csak a tanácsi szervekkel együttműködve lehet megoldani. „Az sem lenne helyes, ha az OMF páholyban ülve engedélyezne vagy tiltana csupán, de ugyanezt a páholyt a helyi szerveknek sem szabad elfoglalniuk azzal, hogy a műemléki épületek hasznosítása nem az ő feladatuk." A továbbiakban az előadó a tudományosan hiteles helyreállítások szükségességéről szólt. „Nem építünk műemlékeket, nem fogunk gótikus várat, barokk vagy klasszicista kastélyt építeni, hanem azt, ami ránkmaradt, megvédeni", továbbá: ,,a műemlék helyreállításánál a műemléken van a hangsúly és nem az új részeken, tehát a régit — amiért a helyreállítás folyik — nem nyomhatja el az új". A népi épületek megmentésének lehetőségét mérlegelve az előadó megállapította, hogy „megóvásuk csak akkor lehetséges, ha tulajdonosaik számára a korszerűsítés lehetőségét biztosítjuk, vagy más rendeltetést adunk nekik". A műemlékvédelem alapvető elvi kérdéseiben