Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Általános jellegű tanulmányok - Barcza Géza: A műemlékvédelem társadalmi bázisa

adott irányelvek a hatósági tevékenység továbbfejlesztésének lehetőségeit tárták fel, és ténylegesen is a fejlődés alapjaivá váltak. Az országos értekezleten beszámoló hangzott el a műemléki albizottságok 1962 — 63. évi munkájáról.

16 Az előadó ismertette, hogy az országban 55 műemléki albizottság működik, ebből 14 megyei, 24 városi, 13 járási, illetve járási-városi, valamint járási-községi összevont feladatkörrel. Az albizottságok mintegy kétharmada a tanácsok mellett, egyharmada a Hazafias Népfronthoz kapcsolódva működik. Ezen belül egy részük a tanácsok mellett bizottságként, zömük az építésügyi állandó bizottságok mellett albizottságként, kis hányaduk a művelődésügyi állandó bizottság albizottságaként működik. Az albizottságok szervezeti felépítését elemezve az előadó ismertette az alktívahálózattal rendelkező Vasi Figyelő- és Jelentőszolgálat

17 és a Nógrád megyei Műemléki Albizottság

18 munkáját és eredményeit. Ennek kapcsán az albizottságok eltérő szervezeti és működési formái célszerűségét és hovatartozását elemezve megállapította, hogy nem a forma a fontos, hanem ,,a helyieknek kell eldönteni, milyen szerv keretében, mily mcSdon kívánnak működni", mert csak ez biztosíthatja az eredményes munkát. A továbbiakban az előadó az albizottságok szakmai összetételét és tagjai felkészültségét vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy — bár túlsúlyban vannak a műszakiak — ,,nincs olyan foglalkozási ág, nincs olyan társadalmi réteg, mely az albizottságokon belül ne venné ki a részét a magyar kultúra emlékeinek védelméből". Hangsúlyozta a szakértelem fontosságát, és egyben a lelkes laikusok, lokálpatrióták részvételének szükségességét. Felhívta a figyelmet az albizottságok tagjai műemlékvédelmi szemléletének formálására, ismereteik állandó fejlesztésére, példaként említve a Vasi Figyelő- és Jelentőszolgálatot, melynek tagjai a megyei tanács támogatásával évenként szakmai továbbképzésen vesznek részt. Ezt követően az előadó a műemléki és múzeumi társadalmi aktívák egy szervezeten belül történő tömörítésének, közös műemléki és múzeumi albizottság létrehozásának szükségességéről szólt,

19 majd a jelentések alapján értékelte az albizottságok műemlékvédelmi társadalmi tevékenységét

20 és a jövő feladatait. A vitát lezáró összefoglalóban a felmerült kérdések kapcsán a műemlékvédelem néhány lényeges kérdésében foglaltak állást.

21 Az előadó Kőszeg példáján bizonyította a műemlékek településfejlesztő hatását és a műemlék-helyreállítás településfejlesztő, a városméretű rekonstrukciót inspiráló szerepét. Hangsúlyozta, hogy „ma már a műemlékvédelem elsődlegesen nem fedezet, nem pénz kérdése, hanem tudományos, tervezői, kivitelezési kapacitás kérdése". Állást foglalt amellett, hogy „ma a felszínen levő emlékanyag megmentése a legfontosabb feladat. Ami a föld alatt van, azt többnyire nem fenyegeti veszedelem". A műemléki és múzeumi közös albizottságok megvalósításának gondolatától idegenkedő véleményekre reagálva a közös feladat fontosságát, az erők összefogásának szükségességét hangsúlyozta, kiemelve azonban azt, hogy létrehozásukra csak az illetékes helyi társadalmi szervek elhatározásából, a helyi adottságokat mérlegelve kerülhet sor. Az előadó örömmel fogadta, hogy a következő országos értekezlet megrendezésére három város — Sárospatak, Székesfehérvár és Eger — jelentette be igényét, és ennek kapcsán méltatta az országos értekezletek jelentőségét. A műemlékvédelem társadalmi bázisának fejlesztésében, az erre alkalmas módszerek kiválasztásában egyaránt mérföldkőnek számító kőszegi országos értekezlet sikerét a Vár népünnepéllyé terebélyesedett átadása, műemléki filmek bemutatása, utcabál stb. is emlékezetessé tették. A kőszegi országos értekezletünk arra is tanulságul szolgál, hogy ezeket a tanácskozásokat mindig más-más városban kell megtartani, és célszerű azokat valamely más ünnej)élyes aktushoz is hozzákapcsolni. A Műemléki Albizottságok IV. Országos Értekezletét a Zrínyi-ünnepségekhez kapcsolódva a várossá válását ünneplő Szigetvárott rendeztük meg 1966. szeptember 14—16-a között. Az országos értekezlet résztvevőinek Baranya megye és Szigetvár város nevében történt üdvözlését követően

22 „Műemlékvédelem mint közügy" címen hangzott el bevezető előadás.

23 Az előadó rámutatott annak jelentőségére, hogy ,,az aktív műemlékvédelmi tevékenység csak a legszélesebb társadalmi bázisra, a széles néptömegek érdeklődő, helyeslő, együttműködő résztvéteíére alapozva bontakozhat ki". Kiemelte a tervszerű nevelőmunka nélkülözhetetlenségét, mivel „a műemlékvédelem elméletének és gyakorlatának fejlődése az utóbbi évtizedben nagyon meggyorsult", és „ ... a közvélemény ezt a gyors fejlődést nem mindig és mindenütt tudta követni". A műemléki szakemberek és a közvélemény szemléletében feltalálható eltérések felszámolásának lehetőségét az előadó „a szakmai terület legújabb eredményeinek a széles néprétegek számára való feltárásától, a jó értelemben vett népszerűsítéstől" várja. A népszerűsítő munkát a szakma legjobbjainak kell elvégezniük „a szóbeli közléstől a népszerűsítő irodalomig, a kiállításoktól és ankétoktól a filmig, rádióig és televízióig", felhasználva a modern propaganda minden eszközét és a műemlékvédelem társadalmi bázisában, a műemléki albizottságokban és a Hazafias Népfront megértő támogatásában rejlő lehetőségeket egyaránt. Ezt követően „Műemléki politikánk"-ról hangzott el előadás.

24 Az előadó bevezetőjében vázolta a szocialista műemlékvédelem célját, a nemzeti múlt, a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés tárgyi bizonyítékaként szolgáló korabeli hiteles dokumentumok megőrzésének, helyreállításának és közkinccsé tételének feladatait. „Nem 100 — 200 műemléki szakember részére, hanem a széles nép-