Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Általános jellegű tanulmányok - Entz Géza: A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése és dokumentálása

hogy a X. században keletkezett, és az első ispáni vár védelmi rendszerébe tartozott. A római-középkori települési kontinuitás a Belvárosban, sőt a külvárosban is számos helyen rögzíthető azzal a különbséggel, hogy a római falakat ez esetben a középkorban már nem használták fel. A kutatás lefolytatásának és eredményeinek részletes leírását és összegezését tartalmazza a tudományos dokumentáció. Ennek írásos részébe kerül a kutatási napló, a műemlék építéstörténete és azok a javaslatok, amelyeket a kutató a kutatás alapján a helyreállításhoz szükségesnek tart. Ehhez csatlakoznak a kutatás előtti, alatti és utáni állapot fényképei, valamint rajzai a műemlék legfontosabb régebbi ábrázolásaival. Nagyon sokat segít a helyreállítás tervezéséhez a kikutatott építési szakaszok alaprajzának és felépítésének rajzos rögzítése, valamint a műemlék helyreállítás előtti állapotának a tervező által történő pontos felmérése. A szobrászati és festészeti helyreállítások tudományos dokumentációi az ismertetett építészeti dokumentációval értelemszerű módosításokkal lényegében azonosak. A dokumentálás a korszerű műemlékvédelem elengedhetetlen kelléke, amelynek fontosságát a műemlékek konzerválására és restaurálására vonatkozó nemzetközi szabályozás, az ún. Velencei Carta is kiemeli. A tudományos dokumentáció a tervezés kiindulópontja, és a helyreállítás kivitelének állandó ellenőrzési lehetőséget nyújt. Lényeges szerepet játszik abban, hogy a későbbi helyreállító) munkák egyértelműen megállapíthassák, mi történt az előző beavatkozás alkalmával. A dokumentáció tehát nemcsak a kutatáshoz azonnal csatlakozó műemlékvédelmi tevékenység, hanem a további, későbbi feladatok megoldásához is döntő módon hozzájárul. Mint minden tudományos munka, a műemlékvédelem is megkívánja a restaurálás vagy konzerválás befejeztével annak értékelő közzétételét. A feldolgozás, legyen az tudományos vagy népszerűsítő igényű, egyik legfontosabb támpontja és alapja a tudományos dokumentáció. A Velencei Carta a következőképpen kezdődik: ,,A múlt szellemi üzenetét hordozó monumentális alkotások a jelenkor számára a népek évszázados hagyományainak élő tanúi. Az emberiség, amely minden nap egyre jobban az emberi értékek mélységes egységének tudatára ébred, ezeket az alkotásokat közös örökségnek tekinti és egyetemlegesen felelősnek vallja magát védelmükért a jövő generáció- előtt, amelynek ezeket az emlékeket hitelességük teljes gazdagságában kell átadnia." Az 1964-ben született Carta tehát először a műemlékek általános emberi értékét hangsúlyozza, s ugyanakkor rögtön hozzáteszi a műemlékvédelem folytonosságának sajátos követelményét. A korszerű műemlékvédelemnek tehát úgy kell eljárnia, hogy a jelenleg szükséges feladatok mellett a legnagyobb mértékben vegye tekintetbe a jövőben sorra kerülő feladatok megoldását, s hathatósan elősegítse azok megkönnyítését, megalapozott voltát. Mai munkánkat igen jelentősen egyszerűsítené, ha rendelkezésünkre állna elődeink tevékenységének dokumentációja. Ennek elkészítését korábban nem tartották szükségesnek, s nem véletlen, hogy a restaurálás történetének megírása a dokumentálás hiányában találja legsúlyosabb akadályát. Sem hanyagság, sem műhelytitok, sem egyéb szempontok nem indokolhatják mai munkánk dokumentálásának elmaradását. A műemlékek egyetemes értékének világos felismerése és vallása nemcsak jelenlegi munkánk lehető legtökéletesebb elvégzésére sarkall, hanem a jövendő feladatok megoldása helyes kiindulásának felelősségét is reánk hárítja. A tudományos dokumentációnak szakmai és kulturális szempontból ez az erkölcsi tartalma. A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése — amint láttuk — elsősorban magára a helyreállítandó műemlékre irányul, a helyreállítás igényeit szolgálja. E körülmény bizonyos korlátokat is jelent, hiszen a fő cél az adott munkának az adott keretekben való elvégzéséhez szükséges adatok, szempontok megoldása. Az esetek nagy részében így a teljes tudományos megoldás nem érhető el, főként nem régészeti vonatkozásban. Egy középkori templom restaurálása során a tudományos kutatásnak nem lehet célja a templom épületét körülvevő temető, az esetleg hozzá csatlakozó középkori település feltárása, noha pusztán tudományos szempontból ez az eljárás teljesen indokolt volna, s általa magáról az épületről is többet tudnánk meg. Ilyen kiterjedt kutatást azonban a műemlékvédelem gyakorlati szempontjai és közvetlen célja: a műemlék megóvása sínylené meg. E ponton tehát bizonyos feszültség alakul ki a tudomány és a gyakran gyors védelmet igénylő műemlék helyreállításának vagy védelmének parancsoló szükségessége között. E nemegyszer súlyos probléma megoldásában két szempontot kell elsősorban figyelembe venni. Ha a kutatás tudományos tekintetben nem is teljes, sem a kutatás, sem a helyreállítás nem okozhat tudományos kárt. Meg kell hagyni a jövendő kutatás számára a lehetőségeket olyan területeken, ahol jelenleg a kutatás elvégzése nem volt lehetséges. De a kutatás lehatárolása egyidejűleg azt is jelenti, hogy e lehatároltságon belül teljes kutatás végzendő, főként olyan területeken, illetve helyeken, ahol a helyreállítás a későbbi kutatást tetemesen ^akadályozná vagy esetleg lehetetlenné is tenné. így a szoros értelemben vett helyreállító tevékenység elvi és gyakorlati szempontjait mindig össze kell hangolni a tudományos követelményekkel. Ennek egyik, már számos példával rendelkező jó megoldása a múzeumokkal való együttműködés, amikor is a műemlékvédelem által el nem végezhető régészeti kutatás feladatát az illetékes múzeum vállalja és végzi el. A tudományos kutatás vázolt lehatároltságával szemben van egy másik mozzanat, amely éppen ellenkezőleg széles távlatokat nyit. Ha ugyanis a