Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól

138. kép. Helyreállított részlet (Előkapu) 139. kép. Kiállítótér a kiegészített bástya belsejében római falnak támaszkodó földsánchoz — legalábbis ezen a szakaszon — várárok tartozott. Bár az Előkapu és környékének önálló, kiemel­kedő jelentősége van, ugyanúgy része is a várost körülölelő egész védőrendszernek. Ezért a helyre­állítás-bemutatás megtervezése rokon gondolatok, elvek alapján készült. 31 A feladat az előzőekhez képest szerteágazóbb volt. Módot adott a torony közvetlen szomszédságában — a múlt századi bontásokat pótló — új beépítésre s az Előkapu környezetének városképi javítására. A feltáráskor előkerült falak kvalitásukkal, mennyiségükkel szinte provokálták a bemutatás építészeti megoldásának lényegét. A torony előtti beépítetlen területen a feltárt falak 1:1-ben ki­rajzolták az ábrázolásokból ismert középkori védő­műveket. A kapu előtti árokrendszer érzékeltetésére itt is szintsüllyesztéshez folyamodtunk. Ezt kívánta mindenképpen a bevezető út kiemelése s a tér­burkolat alatt megőrződött maradványok bemuta­tása is. Zömmel nem a felmenő fal- és épület­tömegektől, hanem az árokrendszerből kiadódó negatív terektől s az azokat kontúrozó falmarad­ványoktól vártuk a Városháza körüli — korábban elmosódó határaival egymásba folyó — területek értelmező tagolását. Az organikusan fejlődött városszerkezetet fi­gyelmen kívül hagyó, városfalakat átvágó, árokra ráterpeszkedő XIX. századi épület a feltárt s be­mutatott maradványok összefüggésében — okulá­sul (?) — magyarázatot ad a környezet épület­hiányaira, a bontásokra. A területrendezés eredményeként, a vizesárkot határoló contra escarp kiegészítő ráfalazásával is­mét eredeti szélességében rajzolódott ki a közép­kori útvonal az Előkapu megmaradt házsora előtt. Ezáltal közérthetőbbé vált az egykori védőműve­ket követő, jellegzetes fűrészfogas beépítés. A kapualjakhoz alkalmazkodva, a falszoros periódu­sok szerint változó szintjei közül a legkésőbbit-leg­magasabbat állítottuk helyre. Gondot okozott a bevezető gyalogút Városháza felőli oldalán a falszoros egykori zártságának újbóli érzékeltetése. A hiányzó határt képező beépítések a közelmúlt bontásaikor megsemmisültek. Az ezt megelőző középkori védőfalak magasságára, kikép­zésére az alacsony maradványok nem adhattak útbaigazítást. A falszoros mindenkori zártságára emlékeztetve, a megoldás további célja: a Városháza ide nem illő tömegére a közvetlen rátekintés lehetőségének csökkentése; a mintegy 70 m hosszú bevezető úton a városmag atmoszférájához igazodó hangulati előkészítés (137. kép). Több alternatíva, helyszínen felállított makett bírálata után az OME Tervtanácsa az elkészült, sűrűn állított, változó magasságú fagerendákból képzett térfalas megoldás mellett döntött. Sajná­latos tervezői tévedésem a kitekintést akadályozó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom