Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)
Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól
126. kéj). Az új Városháza léptéktelen tömege már befejezés előtt állt, amikor úgy döntöttek, hogy az épület még több „levegőt" kíván. Ekkor áldozták fel az Előkapu teljes déli házsorát. A szép rokokó Nepomuki Szent János-kápolna kváderköveit a bontáskor beszámozták, s a Lövérekben újból felállítva mentették meg a soproni polgárok. 127. kép. Az Előkapu elárvult házsora A kényelmesebb bejárás kedvéért a Városkapu délkeleti oldalához tapadó toronyőrházat bontották le utolsóként. Úgy érzem, ma már nem is vitatható, hogy a városmag léptékébe nem illeszkedő épülettömeg elhelyezése jóvátehetetlen rombolásokkal járt, s az örökölt „eredmény" városképileg is súlyos veszteséget okozott. A Várkerület felől az Előkapu felé befordulva az új Városháza takaratlanul és élével áll szemben a nézővel. Ennek következtében mindkét hátsó homlokzata egyszerre kerül látómezőbe, s ez optikailag még jobban megnyújtja az amúgy is nagy tömeget (126. kép). Előtte a bontás során keletkezett bizonytalan teresedés egyik oldalát a kapuhoz vezető valamikori falszoros északi elárvult házsora zárja (127. kéj)). Másik oldalán a várkerületi házak tűzfalaikkal csodálkoznak a Városháza hátára (128. kép). Természetes következmény, bogy a közlekedéa összeolvadt, gyalogosok és járművek keresztezték egymást. Az emberek a városba igyekezve átlósan vágtak át a területen, s nem követték az Előkapu megmaradt házsora előtti járdát, nem is volt érzékelhető a valamivel hosszabb útvonal logikája. Legabszurdabb részlet a Városkapu melletti toronyőr-épület és várfalszakasz bontása után keletkezett, Áz egykori zártságon belül az ellenőrzött kaput magában foglak) Várostorony tekintélyétől fosztottam értetlenül állt a mellette nyitott sikátor szomszédságában. Bár a kapujára applikált emlékmű hírt ad a város hovatartozását 1921-ben népszavazással eldöntő polgárok hűségéről („Hűségkapu") — , az erre járók a beszűkítése miatt kényelmetlenné váló ősi bejárathoz hűtlenekké váltak. Mellette, a toronyőrház elbontása árán nyert szélesebb úton át közlekedtek. A történeti előzmények vázlatos ismeretében indult meg 1966-ban a nagy területre kiterjedő, hét éven át tartó feltárás. 30 A Sopron szimbólumává nemesedett Várostorony (újkeletű elnevezéssel Tűztorony) kutatásával kezdtük a munkát. A toronytest alsó, négyzetes alaprajzú tömegének nyugati oldalán, az I. emelet magasságában az elfalazott középkori toronybejárat sérült kőkerete került elő. Védelmi okokból a toronyaljból nem volt eredetileg közvetlen fel jutási lehetőség. A zárt dongaboltozat utólagos kibontása s a felvezető vas csigalépcső századfordulói alakítás. Éppúgy a Városkapu mindkét nyílásának beszűkítése (129. kép), mellyel az erőszakos bontásokat megsinylő torony stabilitását kívánták növelni. A középkori bejárat mellett, attól kissé nyugatra — téglákkal utólagosan foltozott — függőleges irányú lenyomatból az elbontott belső városfal becsatlakozási helyére következtettünk, melyet később a régészeti feltárások igazoltak. A belsőben folytatott falkutatás során megbizonyosodhattunk arról, hogy a toronytest hengeres