Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)
Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Sopron városfalairól
128. kép. A Városházára néző tűzfalak felépítménye a jelenlegi loggia magasságáig ugyancsak középkori. Csigalépcsőjének legfelső fordulója félig visszabontott (130. kép). Hiányából feltételezzük, hogy a barokk loggiánál a középkori fagaléria mintegy 1,5 m-rel magasabban lehetett. A belső felületeken a gerendafészek-lukak feltárásával pontosan rekonstruálhatóvá váltak korábbi fafödémes szintjei (131. kép). Az egykori fagalériát a torony 1676 utáni helyreállítása óta kőből faragott, könnyed karcsú oszlopokon nyugvó árkádos körüljáró pótolja. Áttört, derűs architektúrájával feloldja az alsó zárt tömegek komor hatását. Elválasztást s egyben átmenetet képez a két építési korszak között, A loggia felett, erősen visszaugratott síkokkal nyolcszögletűre vált az alaprajz. E nyújtott alakú, óraszámlappal ellátott felépítményre került a szépen megformált toronysisak. A rézzel borított, alsó harmadában „buggyosan" terpeszkedő, derékban erősen elkarcsúsított, áttört erkéllyel megbontott sisak méltó befejezése a toronynak. Az őrház bontása óta beépítetlen területen a torony egy korai s eddig ismeretlen részletére bukkantak régészeink. A belső városfal folytatásában a toronyhoz tapadva, illetve azzal nyugat felől közös falat képezve kis alapterületű építmény falai kerültek elő (132. kép). Pince szintű helyiségének belső falsíkjai szépen megmunkált, gondosan illesztett, másodlagosan felhasznált római kváderekből készültek, s esetleg korábbra datálhatok a jelenlegi toronytestnél. Áz előkerült helyiség belsejét a puha kőbe sűrűn bekarcolt, naiv megfogalmazású rajzok díszítik (133. kép). Lefedésének módját nem ismerjük. A helyiség börtönként szolgált. Lejáró még nyomaiban sem volt felfedezhető. Nyilván felhúzható létrán lehetett leközlekedni. Érdekes, hogy a feltöltésből zömmel XVI —XVII. századi leletanyag került elő, ami viszont azt bizonyítja, hogy a Várostorony részeként még a XVII. században is fennállt, A város felé néző oldalát képező belső városfal a Storno-ház falszorosra néző homlokzati falaként folytatódik. Az új Városháza előtti területen szinte közvetlenül az útburkolat alatt — az Előkapu védőműveinek minden lényeges, karakterisztikus határfala napvilágra került. A maradványok 50—70 cm-rel a járószint alatt bukkantak elő, ami a középkori ároktól mérve 2 —2,5 m ma is meglevő falmagasságot jelent (134. kép). A korabeli ábrázolások figyelmeztetnek rá, id. Storno Ferencnek 1861-ben készített felvételi rajza is jelzi, hogy mindkét oldalról a Városkapu felé tartó háromszoros falgyűrű közel párhuzamos