Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Valter Ilona: A zalaszentmihályfai r.k. templom kutatása

A ZALASZENTMIHÁLYFAI R. K. TEMPLOM KUTATÁSA Zalaegerszegtől délnyugatra, mintegy 15 km-re, a Hottó-Bödei bekötő út melletti egyik kis dombon emelkedik a zalaszentmihályfai templom. Szentmihályfa nevű falu ma már közigazgatásilag .nem létezik, a templomtól keletre, mintegy 1 km-re levő, régen Szentmihálvfának nevezett települést Hottó község II. kerületeként tartják nyilván. Nyugatra, mintegy 2 km-re Böde falut találjuk. A templom a két helység között, magánosan áll a domb tetején. TÖRTÉNETI FORRÁSOK A középkori település nyomait 1964-ben találtuk meg a templom melletti Ihász nevű domb aljában, a bödei bekötő út építésekor. A leletmentés során XIV XV. századi kemencék helyét sikerült rögzíteni.

1 1966 1967-ben Müller Róbert végzett itt kisebb ásatást, melynek során a dombtetőhöz közel r több Árpád-kori szemétgödröt tárt fel, kora Árpád-korra (X -XIII. század) keltezhető leletanyaggal. A templom körül Szentmihályi Imre az 1940-es években nagy mennyiségű XII XVI. száz ad i kerá m i atöredék et g y ű j tött .

2 Ez a meglehetősen nagy kiterjedésű település, amelynek keleti fele Müller Róbert szerint még a X- XI. század fordulóján keletkezett, volt Szentmihályfa őse. Okleveles adatokban csak 1410-ben tűnik fel, Végzalátnok néven, a Salamonvári család birtokai között, amikor Giróti Mihály leányait Salamonvári András és János ellenében több birtok felébe beiktatták.

3 A Salamonvári birtokokról 1366-ban készült felsorolásban még nem szerepel, így nem tudjuk, hogy 1410 előtt ki volt a birtokosa. A Végzalátnok név Szentmihály másik neve volt, ahogyan 1414-ben Ján község határjárásában említik.

4 Két Zalátnok nevű község volt a középkorban. Az egyiket Végzalátnoknak nevezték, és 1423-ban lakatlan volt. Erről Sárkány Lászlóné és Rumi Doroszlémé birtokmegosztó iratában olvasunk, akik Salamonvári János és Miklós birtokain osztoztak meg.

5 Valószínűleg e település helvét találta meg Müller Róbert terep bej árasa során Böde mellett, a Ján és a szentmihálvfai patak találkozásánál. Ezt a területet ma is Zalátnoknak nevezik.

6 A másik Zalátnok (más néven Szentmihály) nevével 1424-ben találkozunk ismét, egy Ján és Hermánfalva tárgyában folyt perben.

7 1426-ban Kutasi Térjék István és Antal birtokai között említik Szentmihálvfalvát, más néven Zalátnokot.

8 Leányágon jutott a Salamonvári birtokokhoz a Térjék család, akiknek nevével később is találkozunk mint Zalátnok, más néven Szentmihály birtokosaival: 1453-ban, 1504-ben, amikor Térjék Pál özvegye az ura birtokaiból járó hitbéréről rendelkezett, amelvek között ott volt Szentmihálvfalva is.'

J A XV. század derekán a Kávási család is feltűnik a birtokosok között. 1454-ben V. László új adományt adott Kávási György birtokaira, amelyek között Zalátnok és Ján is szerepel. Kávási Ferenc 1496-ban egy zalátnoki telkét elcserélte a Bagodiak egyik bagodi telkével.

10 A kettős falunév (Zalátnok, más néven Szentmihály) a XV. század közepéig él. 1453-ban Szentmihály néven említik, később a Szentmihályfalva név válik általánossá. így szerepel az 1513-as adólajstromban is, amely Németfaluval és Salamonvárával lógja együvé, és Térjék Antalnak 4. Térjék Elek özvegyének 3 jobbágyportáját írták össze benne.

11 Holub József említett, Zala megye középkori történetét tárgyaló munkájában tévesen határozza meg helvét, amikor a Salamon vári ól délre, Zalanémetfalutó] nyugatra fekvő Mihály fa pusztával azonosítja.

12 A templom mellett fekvő Szentmihályfalva község a török kori adóösszeírásokban a XVI. század utolsó harmadáig szerepel, ezután elnéptelenedik. 1617-ben és 1633-ban praediumnak írják.

13 A régészeti leletek tanúsága szerint is a XVI. század végéig volt a templom melletti faluban élet.

14 A falu elnéptelenedésének okát a meg-megújuló török támadásokban kereshetjük. A ,,Göcseji szegek" határán fekvő Szentmihályfa község nem tartozott a szorosan vett török hódoltsági területhez,

13 de a törökök gyakran feldúlták a vidéket, különösen Kanizsa várának eleste (1600) után. A török hódoltsági terület szélén vagy határvidékén laké) jobbágyok adója óriási volt: adóztak a töröknek, a földesuraknak, a királynak, sőt még a végváraknak is.

10 Az elszegényedett jobbágyok, 10 Magyai Műemlékvédelem 145