Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Román András: Az ICOMOS III. közgyűlése és kollokviuma

böző érdekek és szempontok állami szintű összehangolását. Az 1972. évi ICOMOS-kongresszus esetében ez valóban így történt. Megrendezése nem a műemlékvédelem szűk szakmai táborának volt a magánügye, hanem beilleszkedett az állami élet sodrába, szorosan kapcsolódott a társadalmi aktivitás más tényezőihez. Ez az állami és társadalmi szervek erkölcsi és szervezeti támogatásában éppen úgy megnyilvánult, mint a nem csekély anyagi hozzájárulásban. 2. Sikerült biztosítani a kongresszus méltó szakmai kereteit, s azt jó tartalommal kitölteni. A budai Várnegyed, a kongresszusi terem, a Budapesti Történeti Múzeum és nem utolsósorban az Országos Műemléki Felügyelőség székháza eleve meghatározta, hogy a kollokvium vitájában a helyes álláspont győzzön. Ez nemcsak a műemlékvédelem nemzetközi sikere, de legalább ilyen mértékben a magyar építészeté is. Hozzájárultak ehhez a magyar előadé)k kitűnő, tartalmas referátumai is. 3. Fontos tényezőnek bizonyult a program változatossága, a helyszínek szerencsés kiválasztása. Sikerült elkerülni az egyhangúságot: a Mátyástemplomban tartott hangversenytől a citadellái magyaros vacsoráig valóban széles skálában tudtuk vendégeink elé tárni mindazt, ami hazaiak és külföldiek számára vonzó lehet. 4. Igyekeztünk egyes vonatkozásokban többet nyújtani, mint az eddigi kongresszusok. Ez alkalommal először került sor az ICOMOS történetében négy nyelvű szinkron-tolmácsolásra, a korábbi kettő helyett. (Ötödik nyelvként természetesen még a magyar is szerepelt.) Újdonság volt, hogy a városi közlekedés gondját minden egyes program kezdetekor és befejezésekor autóbusszal megoldottuk. Örömmel lapozgatták vendégeink azt a négy nyelven kiadott, külön e célra készített útikalauzt, amit Budapest és az öt túra műemlékeinek ismertetése céljából adtunk kezükbe. Sikerült elérni ezzel azt is, hogy a mindig időhiányban szenvedő túrák során nem kellett külön időt vesztegetni a hosszadalmas magyarázatokra. 5. Komoly tényezője volt a sikernek, hogy valamennyi kooperáló partnerünktől a legnagyobb segítséget kaptuk. Az Elnöki Tanács és az Országgyűlés, Budapest főváros Tanácsa és intézményei (Budapesti Műemléki Felügyelőség, 1KV Műemléki Osztály, Közmű Főigazgatóság, I. ker. Tanács), a Magyar Tudományos Akadémia és annak Művészettörténeti Intézete, a Kulturális Kapcsolatok Intézete, Baranya, Vas és Tolna megye Tanácsa, a különféle egyházi szervek, de legfőképpen az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium segítsége nélkül alig beszélhetnénk ma eredményekről. Derekasan kivette részét a munkából és minden várakozáson felül jó partnernek bizonyult az IBUSZ, és szerencsénk volt a különböző vendéglátóipari vállalatokkal is. 6. Mindez önmagában az eredményeknek csak a lehetőségét adta meg. Az, hogy az ICOMOSkongresszus valóban sikerrel zárult, azoknak az embereknek, a műemlékvédelem neves vagy névtelen dolgozóinak köszönhető, akik napokon, heteken, sokan hónapokon keresztül, ha kellett munkaidőn túl áldozatosan, pontosan, öntevékenyen látták el feladatukat. A kongresszus előtt és alatt olyan gárda jött össze és forrt egybe, amelynek minden tagja vállalta és tudta kötelességét, s annak teljes egészében eleget is tett. Nagy feladat volt a 111. közgyűlés és kollokvium megszervezése, de azokkal, akik ebben az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának segítettek, még ennél nagyobb feladatokat is valóra lehet váltani. Méltatlan lenne bármi mással fejezni be ezt a krónikát, mint az őszinte és eleget nem ismételhető köszönettel mindazoknak, akik a siker letéteményesei voltak.

5 Román András J E G Y Z E T E K 1 International Council of Monuments and Sites Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa. 2 Fővédnökök: Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; Bondor József, építésügyi és városfejlesztési miniszter; Szépvölgyi Zoltán, Budapest főváros Tanácsának elnöke; Jlku Pál, művelődésügyi miniszter. Védnökök: dr. Cserháti József pécsi püspök; dr. Fülep Ferenc, a Régészeti és Művészettörténeti Társaság elnöke, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója; Garamvölgyi József, művelődésügyi miniszterhelyettes; dr. Jóboréi Magda, az UNESCO Végrehajtó Tanácsának tagja; dr. Köpec/i Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára; dr. Lengyel Sándor, a Magyar UNESCO Bizottság elnöke; dr. Perényi Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora; dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke; Sarlós István, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke; Skoda Lajos, Budapest főváros Tanácsának elnökhelyettese; dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese; dr. Szendrői Jenő, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke; dr. Trautmann Rezső ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke. 3 Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának tagjai: dr. Dercsényi Dezső (elnök), Dragonits Tamás, dr. Entz Géza, dr. Fülep Ferenc, dr. Gerő László, Horler Miklós, dr. Major Máté, Mendele Ferenc, dr. Merényi Ferenc, dr. Pogány Frigyes, dr. Pongrácz Pál, dr. Román András (titkár), Szanyi József, dr. Zádor Anna, dr. Zádor Mihály. 4 Dr. Kövesd y Jánosné ós munkatársai: Szabó Balázsné, Lázár Mária, Leveszy Ottóné, Véber Jánosné, Hertzka György, Timár Lászlóné, Toppler Egon. 5 Az ICOMOS-kongresszus és az 1972. június 23-i konzultatív tanácskozás megszervezésében és lebonyolításában a következő gárda vett részt: Bácsai Péter, Balázs Károly, dr. Barcza Géza, Budai Tibor, Borsos Lajosné, A. Czétónyi Piroska, Dávid Ferenc, Dercsényi Balázs, dr. Dercsényi Dezső, Détshy Mihály, Dobos Lajos, Cs. Dobrovits Dorottya, dr. Entz Géza, Erdei Ferenc, Földes Istvánné, Földesi Csongor, dr. Gergelyffy András, Gerő Antalné, dr. Gerő László, C. Harrach Erzsébet, Horler Miklós, Horváth Alice, B. Kállai Ilona, Kelényi György, Kerner Gábor, Kissnó Nagypál Judit, Komjáthy Attila, Koppány Tibor, Kovács Jenő, Kozák Károly, Kriszt György, Levárdy Ferenc, dr. Malinszki Lászlóné, Maróczky