Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Várnai Dezső: Az esztergomi királyi palota építési szakaszai

lenesnek bizonyultak mindaddig, míg annyi töredék ne m állott rendelkezésre, hogy a kétségtelen eredeti forma sok helyszíni összeillesztési kísérlet után világossá nem vált. Miután a négykaréjos agy végleges összeállítása és a hiányzó részek általam történt megmintázása, fehércement és vörösre színezett vasbetongyűrűs helyreállítása megtörtént, észlelhető volt, hogy a négykaréjos középrész egy kissé oldalra fordult. Ez a szabálytalanság kevésbé volna feltűnő, ha középen függőlegesen nem nyílás, hanem oszloppár foglalna helyet, ami többségében így van a hasonló korú külföldi példáknál is. A körablak belső oldalára kerültek vissza a vörösmárvány ív-töredékek, a profilos és lombardfonatos bélelt rész között. A külső hasonló hiányzó tagozatait, leletek hiányában, négyszögprofilú betonkiegészítéssel pótoltuk. A négy erény kép teljes feltárásakor kerültek elő a kettős keresztboltozatról levált haránt heveder (zodiacus) ívkövei a reneszánsz padló feletti törmelékhalmon, mintegy párnán fekve szorosan egymás mellett. Már akkor összeállítottuk az 1971-ben bemutatott boltozati heveder ívet is, amelyen a horoszkópos fal- és boltozatfestéshez tartozó reneszánsz zodiacus töredékes falképei láthatók, az ív kövei viszont majdnem teljesen épek. Az erény-képes fal Justicia allegorikus ábrázolása mellett hevert a Vitéz stúdió kettős téglaboltozati vallanak nagy tömbje, a zodiákus ív köveinek helyével és mellette a Mars bolygó allegorikus freskótöredékével, a másik oldalon, jobbról pedig valószínűleg a Venus bolygót ábrázoló freskómaradvánnyal. Egy kisebb boltozati téglatömb a nyugati falba levezető lépcső ajtónyílása közelében került elő, a rajta levő freskótöredéken a Saturnus bolygó képéről ismert tekerődző sárkányfarok volt felismerhető. A vörösmárványpadló felett kb. 1 m magasságban a két lak<> szoba válaszfala, egy vízszintes kőhézag mentén eltörve, délre eldőlve került elő. A rajta levő falfestmény a kváderköveken töredékesen maradt meg. A falat vissza kellett helyezni függőleges helyzetbe. Itt Zaehetti Ferenc kőművesmester volt segítségemre, aki pallózsaluzást alkalmazott dél felől, az északi oldalon pedig a vízszintes hézagba tömődött törmeléket távolíttatta el, ami után az egész 1 m vastag falrész önsúlyánál fogva állt vissza eredeti helyére. Mindezeket a boltozati és válaszfali vakolatképeket Dex (Deéd) Ferenc festőművész-falképrestaurátor, Mauro Pellicioli professzor, a milánói Brera-képtár nagy hírű restaurátorának magyar tanítványa konzerválta, és tette át vászonra, illetve a falon rögzítette. Pellicioli saját kezűleg választotta le és helyezte vászonra a várkápolna szentélye északi első fülkéjében levő, 1200 körüli első ún. „címerkorong" freskója feletti gótikus falfestést. Pellicioli olasz tanítványa, Pigazzini is sokáig dolgozott a figurális falképek konzerválási munkáin. A kápolnától északra a gótikus átépítésű palota alagsori falai és erődrendszerré átépített felmenő falai kerültek felszínre. Egy vári csorgókút közelében levő mély boltozott aknában rengeteg reneszánsz polichrom kerámiát, figurális kályhacsempét, arab-perzsa porcelánt találtak a száraz fekália-huniuszban. A reneszánsz] kandallókövek töredékei, bábos korlátelemek ' a kápolnától északra, a jelenlegi román kori kőtár helyén kerültek felszínre. Szépen kibontakozott az északi oldalkápolna és a hozzá csatlakozó palotarész külső homlokzata, finoman faragott kváderköveivel. A bolygatatlan szemétfeltöltésből került elő egy XII. századi feszület corpusának aranyozott bronz töredéke is, amely jelenleg a Bazilika kincstárában van elhelyezve. Még 1936-ban a tél folyamán bukkantam nyomára a keleti várfalhoz csatlakozó kapurondella egyik in situ lőrésének. A keleti várfal északi végén a rondella déli ágyúrésének az 1937. év elején téli munka alkalmából történt feltárása, valamint a vörösmárvány övpárkány-maradvány és a mintateremben levő, várat ábrázoló kis mintája tanulmányozása a várkapu feltárására ösztönzött. Az erődrendszer e részének feltárását a központi vezetőség nem vette tervbe, mégis sikerült a vezetést meggyőzni, hogy a feltáró részleg létszámának növelésével még 1937-ben nagyarányú újabb ásatás induljon, amit a rendelkezésemre álló hitel is lehetővé tett. A rondella belsejében kb. 30 cm átmérőjű facölöpök és pallópalánk nyomai kerültek elő, amelyek valószínűleg az ágyúállások szabaddá tétele végett készültek, mikor a mag-részt feltöltötték, mert a cölöpök kívül helyezkedtek el, a palánk pedig belül, a föld oldalnyomásának felfogására. A Dunára néző egykori lovagterem, az ,,Ein schöner Saal" területén, ahol a török háborúk után laktanya épült, az emeletes épület homlokzatainak teljes megkutatása után csupán egy Vitéz János korabeli kései gótikus keresztrácsos ablak szemöldökköve került elő, eredeti helyén, a déli rész emeletén, a keleti homlokzaton. A pincéket és az alagsort még átépítetlen formában tártuk fel a földfeltöltésből. Ezeket a Lipót-bástyához hasonlóan még a török korban ugyancsak várvédelmi ágyúállásnak alakították át. Itt több kandallódarab és az állítólagos száz személyes nagy ebédlőterem 34 m hosszú és 8 m széles dunai loggiájának csekély töredékei kerültek elő, sok konyhahulladókkal és edénytöredékkel együtt. A reprezentatív ebédlő-lovagtermet és loggiát, valamint a falszorossál ellátott.kaputornyokat és a rondellák romjait csak konzerváltuk, a megmaradt romok felső pereméig kiegészítve. 1937-ben a foglalkoztatott munkáslétszám már 100 főn felül volt, és a kb. 1 millió m

3 föld elhordását több mint tíz lovaskocsi végezte. A feltárásból előkerült falfestés-töredékeket, faragott köveket, kandallók és cserépkályhák töredékeit stb. muzeális anyagként tároltuk. A kerámiaanyagot lelőhely szerint csomagolva, a kápolna alsó terében gyűjtöttük össze. A faragott