Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Szanyi József: Műemlékvédelem a budai várnegyedben

dését kifejező összefüggéseit a történeti és eszté­tikai értéket_együttesen megőrizzük. A budai vár­negyedben a háborús sérülések nagy. meglepetés­sel szolgáltak, mert sok olyan gazdag középkori részlet láthatott napvilágot, amelyet eddig nem ismerhettünk. A felszínre került leletanyag gon­dos kutatásra csábított, és így kitűnt, hogy az épületek nagy része gótikus részletekkel rendel­kezik, és ezeket mint a magyar középkori építé­szet kulturális értékeit, gondos szakavatott restau­rálással bemutatásra is érdemesíthettük. Ezzel a módszerrel a budai Vár területén jelentős érté­kek feltárására és bemutatására került sor, és a gyakorlat alapján így vált a tudományos feltárás és dokumentálás a magyar műemlékvédelem fon­tos és nélkülözhetetlen módszerévé. Ezzel a meto­dikával az épület teljes történeti valóságát, épí­tési folyamatát megismerhetjük, értékelhetjük, és mindazt megőrizzük, ami bemutatásra ér­demes. Látható, hogy a fenti műveletek elvek és módszerek alapján hozhatnak olyan konkrét eredményeket, amelyek közül néhány jé) példát említünk a következőkben: A Tárnok u. 1. sz. épület homlokzatán a jelen­legi gazdag copf kapuzat mellett előkerült a közép­kori bejárati nyílás kőkeretezése is, amelyet ab­lakként működtetve lehetett felhasználni anélkül hogy a homlokzat kompozíciós rendszerét zavarná. Az Országház u. 2. sz. épület (39. kép) udvarán a gótikus árkádsor a homlokzat szerves részévé vál­hatott (Csemegi J., Budai A. és Király J. építé­szek munkája). Az Országház u. 18—20 — 22. sz. épületek (40. kép) homlokzatain a középkori rész­letek bemutatása esztétikus megoldást eredménye­zett (Borsos L. és Dragonits T. építészek mun­kája). A Tárnok u. 14. sz. épületen az eredeti fal­festmények visszaállításával a homlokzatképzés középkori jelleget öltött, csupán az ablakkeretek visszaállítására nem volt adat, és így az emeletén a barokk ablakkeretek maradtak meg. A Táncsics M. u. 26. sz. épület utcai homlokzata és a Hess András tér 3. sz. épület (41. kép) Fortuna utcai homlokzatának középkori maradványai is szeren­csés megoldásként jöhetnek szóba, mert utalnak a történelmi alakulásra, jelzői lehetnek a kornak, az időnek, és jelentéstartalmukkal a kontinuitás eszközeivé válhattak. A periodizáció egyik leg­szebb példája a Mária-Magdolna-torony gótikus építményéhez csatlakozó Thalherr-féle copf elő­csarnok. Olyan harmonikusan kapcsolódik szer­ves egésszé a két stílusú épület, hogy minden összeépítésnek vagy különböző korú épületek összekapcsolásának hazai gyakorlatunkban leg­szebb példájaként tekinthető. 50. kép. A Szentháromság utca és a Mátyás-templom képe a XIX. századból

Next

/
Oldalképek
Tartalom