Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

72 Dr. Henszlmann Imre: Honi műemlékeink hivatalos sztályoz ása. Archeológiai Értesítő 1885. XVI —XXIII. 73 Nézzük meg néhány értékelését: ,,elsőrendű"-nek mondja a pécsi székesegyházat, és a cubiculumot, a zsámbéki romot, az esztergomi vár maradványát, a pannonhalmi templomot, a soproni Szt. Mihály-templomot, ugyanitt a temetőkápolnát, a soproni bencés káptalanházat, de szerinte a bencés templomot „csekélyebb kiterjedése miatt" már csak „igen jó másodrendűnek mondhatni". Az elsőrendück közé sorolja még a lébényi, jáki templomokat, de kirekeszti ebből a kategóriából a tihanyi altemplomot, amely „igen nagy régisége miatt csaknem elsőrendűnek mondható". „Jó másodrendű a veszprémi székesegyház, a Gizella kápolna, a győri püspökvár gótikus részletei, a máriafalvi templom, Sopronhorpács, a kismartoni gótikus templom, a kishöflányi, rajkai, oroszvári, püspöki és somorjai templomok. Másodrendű besorolást kapnak: Felsőörs, a keszthelyi templom, a tüskevári rom, a muraszombati, szakmaki templomok stb. Harmadrendű a németújvári temetőkápolna, a soproni Szt. János templom. A soproni Szentlélek templom már csak „alig harmadrendű". A „negyedrendű" kategóriába kerülnek a kisfaludi, csobánczi, szigligeti, szent-istváni, ábrahámi, hamaházi templomok, illetőleg kápolnák. 74 OMF LT 17/1880. 75 OMF LT 43/1882. Az aktában Divald Károly rendkívül érdekes előterjesztése található ! 79 OMF LT 1 1/1884. 77 OMF LT 32/1887. 78 OMF LT 1/1885. Az iratban érdekes német nyelvű műleírást és számlát találunk. 79 OMF LT 52/1883., 15/1885., 10/1885., 36/1885., 38/1885., 28/1886. 80 OMF LT 30/1881. 81 OMF LT 24/1885. 82 OMF LT 14/1880. 83 OMF LT 13/1887. A bejelentést báró Fechtig Imre tette. Részletek Henszlmarmhoz intézett leveléből: „Tisza Kürthön ma voltam, megnézendő a templom lebontási munkálatokat. Sietek nagyságodat értesíteni a tapasztaltakról : A templom most ref. azelőtt kath. volt góth ízlésben épült s'azt hiszem a XIII. — XV. századból lehet. A góth ablakok és ajtók részben be vannak falazva, a toronyra ráépítve s az épülethez éijabb tódás van mellékelve Református templommá 1625 — 26-ban lett. A mostani sokszoros meszelés és vakolás alatt egy nagyobb terjedelmű fresco maradványai látszanak 2/3 einher nagyságéi alakokkal. A szentély falain szintén láthatók durvább kifestésű alakok s'felírások, melyek azonban egyszerű falfestések s'fiatalabbnak látszanak az előbbi képnél. A fal egyéb helyein régi karczok, egy rétegen az 1625 — 26 szám hiányos latin és zsidó feliratok." „A falak bontásával még néhány napig késni fognak s bevárják a Ngod levelét, melyet kérnék e sorok vétele után gróf Bolza József úrra Tisza-Kürtön címezni. Ha netán valaki rá szánná magát, hogy a dolgokat szakszerűen megtekintse, méltóztassék a Grófnak megírni, hogy az a Homoki vaséiti állomásra kocsit küldhessen — Budapestről k. p. állampályán a reggel 8 órakor induló (nem az aradin) nagyváradi vonaton kell menni Szolnokig, hol leszállva át kell ülni a Kun Szt. Mártoni vonatra s' Szolnokon Homokra váltani jegyet. A Budapesten ma írt levelet a Gróf holnap kapja, s'holnap után küldheti a kocsit. Erre kérem igen vigyázni ! A romokat Szük Károly ref. lelkész, ki igen értelmes pártfogója az ügynek, lehetőleg meg fogja óvni. Kérem tehát elhatározását a Gróf úrnak megírni azonnal, hogy a munkában fennakadás ne történjék." A bizottságnál nem nagyon látszottak tudatéiban lenni annak, hogy a dolog így nem nagyon van rendjén. Pedig most a megbecsült gótika koráról volt szó méghozzéi .olyan területén az országnak, ahol a háborúk nem sokat hagytak meg belőle, így tehát minden töredék érték volt. „Háry Gyula rajzolót" küldték ki, hogy a freskókat megörökítse, kitűnő embert a maga területén, de laikust az építészet kérdésében. Háry a március 23-án kapott felhatalmazás birtokában 24-én reggel már útra kelt, de csak Homokig jutott el. Itt értesítették róla, hogy „a tiszakürti templomot a vállalkozó építész lebontotta". (OMF LT 18/1887. sz.) Nem szabad persze elfelednünk, hogy a templom a felfedezés pillanatában talán már nem lett volna megmenthető, és részletes műemléki kataszter hiányában vád nem nagyon érhet senkit. Mégis szomoréian gondolunk rá, hány hasonló eset lehetett, anielyet nem őriztek meg számunkra az irattár aktái ! Úgy érezzük viszont, hogy az esetnek egy kicsit jobban rá kellett volna döbbentenie az illetékeseket arra, hogy milyen jelentőséggel bír egy országos műemléki kataszter — vagy ami akkor azzal egyértelmű volt, a rajztár és tervtár egységes elvi alapokon történő és főképjaen nagyon gyors fejleszteS

^'OMF LT 80/1882., 83/1882. 85 OMF LT 12/1885. 86 OMF LT 96/1882. 87 OMF LT 61/1882. 8.23. 88 Borsos Béla: I. közlemény 44, 48. 1. 89 OMF LT 35/1880., 46/1880., 12/1881., 35/1881., 33/1882., 45/1882., 19/1883., 15/1884., 9/1885., 17/1886., 1 1/1887., 11/1888. 90 OMF LT 34/1880., 64/1881., 75/1882., 72/1883., 52/1884., 55/1885., 36/1887., 69/1888. 91 OMF LT 58/1880., 89/1880., 90/1880., 19/1881., 32/1881., 46/1881., 59/1881., 76/1881., 28/1882., 101/1882., 5/1883., 77/1883., 70/1884., 69/1885., 52/1886., 59/1886., 27/1887., 51/1887., 17/1888., 78/1888. 92 OMF LT 38/1888. a segély összege 100 fl. volt! 93 Szinnyei: Magvar írók élete és művei IV. köt. 707-721." AMT UND SAMMLUNGEN DER UNGARISCHEN DENKMALPFLEGE IN DER ZEIT SEIT DER VERKÜNDUNG DES GESETZES VON 1881 BIS ZUM TODE HENSZLMANNS (1888) Der Artikel ist der zweite Teil einer in mehreren Teilen erscheinenden längeren Abhandlung. Sie enthält die Geschichte der amtlichen Organisation und der Sammlungen des Amtes für Denkmalpflege in Ungarn seit der "Verkündung des Denkmalschutzgesetzes (1881) bis zum Tode Imre Llenszlmanns, des Bahnbrechers der ungarischen Denkmalpflege (1888). Der Verfasser befaßt sich mit den hervorragenden Fachleuten des Amtes, dem eingetretenen Wechsel des Personals, dem neuen Amtsgebäude, der Unterbringung der Sammlungen und vor allem mit den bedeutenden Veränderungen, die nach Inkrafttreten des Denkmalschutzgesetzes vom Jahre 1881 und als Folge dessen im ganzen ungarischen Denkmalwesen eingetreten sind. Die Fragen werden aufgrund der Situation der Denkmalpflege am Ende des vorigen Jahrhunderts und unter Berücksichtigung der damaligen Anschauungen erörtert. Für den besprochenen Zeitabschnitt ist die Ausdehnung der Tätigkeit der ungarischen Denkmalpflege auf immer weitere Gebiete und ihre allmählich immer ernsteren und anspruchsvolleren prinzipiellen und praktischen Gesichtspunkte kennzeichnend

. Zu dieser Zeit verstärkte sich das Bestreben, dem Amt einen zuverlässigen Kataster zu verschaffen, der alle Denkmäler des ganzen damaligen Ungarns — das dreifache des heutigen Gebietes — möglichst mit gleicher Ausführlichkeit enthalte. Vom graphischen Teil der Katasteraufnahmen forderte man in erhöhtem Maße,