Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

zását" a műemlékfelvételek meggyorsítása céljából. Jellemző az Akadémiával fennálló és már érintett viszony szempontjából Steindlnek az az elképzelése, hogy „ezeknek fizetése a magyar tudományos akadémia arch, bizottságának kiadványaira a műemlékek csekély dotátiójából engedélyezett de ezentúl megvonandó 5000 f 1.-ból lenne fedezendő". Az előterjesztéseket a bizottság meg is tette.

71 Ha elhamarkodott volt egy műemléki részletkataszter elkészítése, még sokkal kevésbé jött el az ideje a műemlékek egységes értékkategóriák szerinti osztályozásának. Ez valóban megoldhatatlan az egész műemléki terület lehetőleg egyenletes részletességű ismerete nélkül! Henszlmann azonban — akinek aktivitása az évtized közepe táján még rendkívül erős — ezt a lehetetlen feladatot is megpróbálja. Az 1885-ös Archaeológiai Értesítőben „Honi műemlékeink hivatalos osztályozása" címen terjedelmes írást ad közre.

72 Az ,,I. közlemény" megjelölés arra mutat, hogy vállalkozását folytatni akarta, s ebben csak halála akadályozta meg. Annak előrebocsátása után, hogy a feladat kielégítő megoldását ő is lehetetlennek tartj Dunántúl építészeti emlékeinek értékelő osztályozását kíséreli meg. A kor általános felfogásának megfelelően amely, ne feledjük, 1885-ben még szilárdan áll természetesen csak a középkor emlékeire terjed ki figyelme. Négy értékkategóriát állít fel. Ezeket azonban még tovább árnyalja „jómásodrendű, alig harmadrendű" stb. megjelölésekkel, s így a négy értékkategóriát tulajdonképpen 6 — 8-ra bontja fel. Ezért aztán — véleményünk szerint — az értékhatárok elmosódnak, 14. kép. Könyöki József felvétele