Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

15. kép. Könyöki József felvétele a tárgyilagosság alig őrizhető meg, a gyakorlati használhatóság pedig nagyon kérdésessé válik.

73 Megbecsülendő igyekezet és meglepően nagy helyismeret eredménye Henszlmann e munkája. Hogy idő előtt született meg, azzal a szerző is tisztában volt. Nekünk pedig értékelésein elgondolkodva sohasem szabad szemünk elől tévesztenünk, hogy ezek az értékosztályok a történeti Magyarország összehasonlíthatatlanul gazdagabb műemléki állománya és a gé)tikus művészetnek a kor szemléletében betöltött, nekünk teljesen idegenül ható szerepe alapján keletkeztek, és egyedül ezek figyelembevételével lehetnek számunkra érthetőek. Az egyre duzzadó gyűjtemények anyagát mind gyakrabban vették igénybe a bizottságon kívül állók is. 1880-ban Wagner János ,,a m. n. múzeum régiségtárában díjnok" kéri, hogy Steindl avasi felvételeit felhasználhassa Miskolcz város általa megírandó monographiájához.

71 1882. IX. 14-én az ülés Divald Károly fényképésznek ,,a hazai műemlékeket ismertető képes füzetek megindítása iránt benyújtott folyamodványá"-val foglalkozik.

75 1884-ben Heksch Sándor pozsonyi szerkesztő a pozsonyi városháza Könyöki által készített rajzait kéri kiadandó „Illustrirter Führer durch Pressburg und seine Umgebungen" című művéhez.

76 1887-ben a miniszter felhívja a bizottságot, hogy egy Magyarország idegenforgalmának emelése céljából szerkesztendő népszerű munka számára az érdekesebb műemlékek rajzait terjessze fel. A mű szerkesztője Aczél Béla báró.

77 A rajzok elhelyezésedéijából 1885-ben egy szekrényt és „ahhoz megkívántató lépcsőzetet" készített 160 Ft-ért Axmann Henrik asztalosmester.

78 Az 1885-ös országos kiállításon a bizottság részt vett. A beküldött rajzokat és festményeket ,,a műipari régiségek" I. pótkiállításába „térdíjmentesen" elfogadták. Ez a bemutatkozás távolról sem vetekedhetett a Sugár úti önálló kiállítással. Talán egy kicsit azért is, mert a bizottság egyre komolyodó munkája már nem szorult látványos propagandára.

79 Az egyre szaporodó műemlékfelvételi anyag birtokában mindinkább kialakult a bizottság ellenőrző tevékenysége, amelyet némi joggal a jelen „igazgatási" vagy „műemlékfelügyeleti" munkája elődjeként tekinthetünk, és amelyet mint szakértő a minisztérium révén gyakorolt. Ha a kataszteri és értékelési munkánál szükségünk volt a kor egészen sajátos és a miénktől erősen eltérő szemléletébe beleélnünk magunkat, itt méginkább szükségünk van erre. Csak így tudjuk a kérdést objektívan, „sine ira et studio" vizsgálni. Kétségtelen, hogy értékes műemlékeket számos esetben országszerte lebontottak, átalakítottak, tönkretettek, egyszerűen azért, mert nem tudták, hogy mit tesznek, és mert a kültagok nem alkottak olyan megfigyelő hálózatot, amely az akkori óriási kiterjedésű területre elég lett volna. Az irattári anyag csak néhol ad villanásnyi bepillantást arra, ami ebben az évtizedben ezen a téren történhetett. 1881-ben Vezelinovics Bazil h. polgármester jelenti be csodálatra méltó ártatlansággal , hogy „A váracs lebontásával Szeged egyik jelentősebb régisége elenyészvén, szükségesnek tartottuk azt, az utókor számára képben megőrizni, minél fogva annak 9 oldalról való fényképeztetését eszközöltetvén van szerencsénk egy példányt a műemlékek közé leendő helyezés végett tisztelettel megküldeni."