Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Erdélyi Zoltánné – Sisa Béla – Wirth Péter: Népi műemlékek védelme 1971-1972

megmaradt vitorlaalkatrészek szerint újonnan lesznek elkészítve. Jelenleg a szélmalom megmaradt faszerkezetének rendszerezése folyik. Tervező: Sisa Béla; munkatársa: Ke mer Gábor és Mezősi József ; statikus: Vándor András (OMF); a malom történetére vonatkozó adatokat dr. Csongor Győző (Csongrád megyei Múzeumok Igazgatósága) gyűjtötte össze. A Tihany, Kossuth u. 20. szám alatti épület a magyar állam tulajdonában és a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében van (306. kép). Az eredetileg lakóházként működő épületben a tihanyi Idegenforgalmi Kirendeltség kap helyet. A helyreállításra kerülő lakóházat Márfi Pál építette 1862-ben. Ezt bizonyítja az utcai homlokzat oromfalán levő évszám és monogram, valamint az építtető unokájának elbeszélése. Tihany 1858. évi kataszteri térképének ábrázolása szerint a mai épület helyén ebben az időben két kisebb épület állt. Az 1862-ben felépített lakóház építőanyagával, szerkezeteivel, belső elrendezésével és külső megjelenésével szervesen illeszkedik a tihanyi népi építkezés rendjébe, és az itt hagyományos paraszti építkezés legfejlettebb és egyben utolsó típusa. Alaprajzi elrendezés: a tornácról nyílik az első szoba, a szabadkéményes konyha a padlásfeljáró és a hátsó szoba. Az eresz alól nyílik a kamra, s az utána következő istálló. Az istálló végénél korábban nagyméretű pajta állt, ennek helyére épült a jelenlegi rendőrpihenő. Az igényeknek megfelelően az utca felé néző szobában alakítottuk ki az Idegenforgalmi Kirendeltség tárgyalótermét. A tornác előtérként kerül használatba. A szabadkéményes konyha eredeti tüzelőberendezésével múzeumi egységet képez. Az előtérből induló padlásfeljárót megszüntettük, és helyén személyzeti W. C-t és kézmosót alakítottunk ki. A belső szobából vendégszobát képeztünk ki, a kamra udvar felőli részét raktárrá alakítottuk, míg a hátsó része a vendégszobához kapcsolódó konyhát, fürdőszobát és W. C-t tartalmazza. A belső padlásfeljáró helyett visszaállítottunk — mint eredetileg is volt - egy külső, deszkaajtós padlásfeljárót. Az épület szerkezetileg rossz állapotban volt, ezért szükségessé vált koszorúgerendás és vasbeton lemezes megerősítése és új tetőszerkezet építése. Az épület autóparkoló felőli homlokzatát a tervezés során egységesnek véltük. A helyreállítás alkalmával viszont az előtér bejárati ajtaja mellett háromíves, két törpeoszlopos lopott-tornác került elő (307. kéj)). Ezzel a részlettel a Kossuth u. 20. sz. alatti épület Tihany legrangosabb népi építészeti emlékeinek sorába került. Tervező: Sisa Béla; munkatársa: Kerner Gábor és Mezősi József ; statikus: Vándor András (OMF). Az épület néprajzi és történeti feldolgozását dr. Erdélyi Zoltánné végezte (OMF), kivitelező az OMF székesfehérvári építésvezetősége. A szarvasi szárazmalom (308. kép) helyreállítása tovább folytatódott, és a malom építésére, történe306. kép. Tihany, Kossuth u. 20. tere vonatkozó kutatás is új adatokat tárt fel a szarvasi szárazmalmok építéséről, működéséről. A XIX. sz. első feléből több malomépítési szerződés is fennmaradt, amelyek a szarvasi molnárok és ácsmesterek malomépítő tudományáról tanúskodnak, így pl. 1837. június 2-án a város szerződést köt egyik, egy keringőre való malmának építésére. „Én Tóth Pál molnár és magyar áts mester kötelezem magamat azon elsőben építendő malomnak sátorfáját czélerányosan felállítani az egész tetejét bé zsindelyezni keringőt és kőpadot megcsinálni a köveket kifaragni, — szóval mindent a mi egy ujonan építendő malomhoz tartozik, a kováts és kőmíves munkán kívül megtenni, úgy nem307. kép. Tihany, Kossuth u. 20. sz. alatti épület helyreállítása közben előkerült tornáca