Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Erdélyi Zoltánné – Sisa Béla – Wirth Péter: Népi műemlékek védelme 1971-1972

Természetesen tudjuk, hogy a támogatási rendszer nem oldja meg véglegesen a népi műemlékek megmentésének problémáját, bevezetése mégis komoly lépés a népi műemlékvédelem szempontjából. Nyilvánvalóvá vált, hogy a műemlékállomány egy része csak állami tulaj donbavétellel és közületi hasznosítással menthető meg, és ennek megfelelően támogatási rendszerünket korrigálni kell. Komoly problémát jelent az idegenforgalmi központoktól távol eső épületek bemutatásra és közösségi célokra nem alkalmas nagy értékű népi és ipari objektumok fenntartása. NÉPI ÉPÍTÉSZETI EGYÜTTESEK A műemlékvédelem egyik legsürgetőbb feladata a népi építészeti együttesek védelme. Falvaink rohamos átalakulása a korábban védelemre javasolt együtteseket nem hagyta érintetlenül, de még mindig sok olyan községet találunk, ahol az épületek egyedi értékét megsokszorozza a jellegzetes beépítés és a történetileg kialakult utcáké]). Az együttesek védelme érdekében került sor Tihany és Hollókő településmagjának műemlékileg védett területté nyilvánítására, és tervek készültek további három építészetileg-néprajzilag értékes ősi faluközpont megőrzésére is. A javasolt építési előírások részletes településtörténeti és műszaki vizsgálaton alapulnak, a műemlékvédelmi szempontok mellett a helyi lakosság igényeit is figyelembe véve határozzák meg az érintett település fejlődésének irányát. A Szigliget népi műemlékeivel foglalkozó tanulménvtervet Kremnicsán Ilona és Wirth Péter (OMF) készítették. Az Árpád-kori Szigliget központja a mai község területén kívül, az Avasi templomrom környékén lehetett. A falu nevét először egy 1121-ből származó oklevél említi; 1260-ban IV. Béla Szigligetet a pannonhalmi bencéseknek adományozza, hogy ott várat építsenek, ahol ,,a szegény nép az ellenség elől menedéket találhat". A várat Favus apát 1262-re fel is építi. A lakosság a védelmet nyújtó vár tövébe, a Várhegy délnyugati oldalára, Újfaluba költözik, a régi község elveszíti jelentőségét. A török betörések idején a falu lakossága gondoskodik a várőrség ellátásáról, a vár szükséges megerősítését, javításait is velük végeztetik el. Szigliget népét nemcsak a törökök, hanem a környék hatalmaskodó birtokosai és a várbeli hajdúk is fosztogatják. A török veszély elmúltával újra benépesül a szinte kihalt Szigliget. A környező mocsarak lecsapolásával megnövekszik a művelhető terület, gyarapodik a lakosság. A falu az 1720as összeírásban már mezővárosként szerepel. Egy 1792-ből származó térképen felismerhetjük a mai település vázát: a házak a Réhely felé vezető országút (a jelenlegi Kossuth utca) és a várba vezető út (Kisfaludy utca) két oldalán, fésűsen helyezkednek el. Az 1858-as kataszteri felmérés térképén mái- nemcsak az utcahálózat, hanem az egyes épületek is jól azonosíthatók (295. kép). A múlt század közepén még minden szigligeti házban füstöskonyha működött. A szoba és a 295. kéj). Szigliget 1858. évi kataszteri térképe 296. kép. Szigliget, a Petőfi u. 22. szám alatti lakóház