Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

Ennél lényegesebb határozatokat is hoztak. Nevezetesen azt, hogy az egész országban szétszórtan élő kültagokat a törvény szövegéről tájékoztassák. Ezért megkérték a minisztert, hogy egy, a kültagokhoz intézendő átiratot 40 példányban „litographiroztassanak", továbbá sokszorosíttassák az 1881. évi XXXIX. törvénycikket 50 példányban. Még egy nyomtatvány készült 20 példányban a kültagokról, azok pontos adatainak, lakcímének feltüntetésével, a beltagok részére, ,,hogy a vidékre kiküldendő beltagok amazoknak lakásáról tájékozva legyenek."

17 A nyolcvanas évekre a személyi állomány megélénkülő változásai jellemzőek. A megalapítás idejének nagy személyiségei a század első negyedének szülöttei, s a század alkonyultával az ő életpályájuk is hanyatlóban van. Az ülések jegyzőkönyveiben gyakran olvashatunk betegeskedésről, betegszabadságolásokról, kimentésekről, és a halál is gyakrabban arat, mint az előző évtizedben. Elsőnek Hegedűs Candid Lajosra kerül sor. Betegeskedése miatt Trefort miniszter dr. Forster Gyula miniszteri tanácsost — akit már előbb a bizottság beltagjává nevez ki —- bízza meg, hogy az üléseken a kormányt képviselje. Forster megbízatása 1883. V. 12-én kelt.

18 Fiatal ember, még a negyvenedik évét sem töltötte be ez időben.

11

' Ennek ellenére már nagy érdemeket szerzett a műemléki törvény és a bizottság véglegesítésének előkészítése körül. Jogtudományon, filozófián pallérozódott világos, logikus elme, akit a művészet, a műemlékvédelem, az esztétika elméleti kérdései egyaránt érdekelnek. Egy hónap elteltével Hegedűs halott.

20 Nem túloztak Henszlmann kegyeletes szavai és a bizottság ülésének határozata, megállapítván, hogy ,,Hegedűs Lajos azon férfiú, ki bizottságunkat, nagyrészben teremtette, tanácskozásait gyakran mint helyettes elnök bölcsen vezette, és határozatait a minisztériumban foganatosította, működésének, hazánk sok műemléke mintegy feltámasztását és bizottságunk régészeti és művészeti készleteinek létrejöttét köszöni."

21 1886. XII. 2-án Ipolyi Arnold nagyváradi püspök halt meg püspöki székhelyén, Nagyváradon, életének 63. évében. A december 3-án tartott ülés résztvevői megrendülten hallgatták Zichy elnök bejelentését, és a temetésre Henszlmannt és Geduly t küldöttek ki a bizottság képviseletében.

22 Az eltávozott nagy öregek sorát Arányi György Lajos orvosprofesszor rekeszti be, akinek halálát az 1887. X. 11-én tartott rendes ülésen jelentik be. Érdekes módon hiányoljuk a szokott meleg hangú méltatást. A bejelentés csak ,,sajnos tudomásul vétetik". Az az érzésünk, hogy Arányi nem valami simulékony egyéniség lehetett. Közte és a bizottság tagjai között lehettek néha kisebb szakmai súrlódások. Ilyen jeleket találunk néha az iratok tanulmányozása közben is a sorok között.

23 A halál nemcsak a bizottságon belül vágott széles rendet, de kidöntötte az élők sorából az ügy legnagyobb támaszát, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minisztert is. „Eltekintve a közkéj). A Műemlékek Országos Bizottsága egykori {1 883-tól) hivatala épületének udvara művelődés terén tett halhatatlan érdemeitől, az ő halála a bizottságra nézve fokozott veszteség, mert nemcsak újjáalkotója volt, de egyúttal működésének biztos alapjait is megvetette" — mondja róla Zichy Jenő elnök.

21 Valóban ennél súlyosabb csapás már csak Henszlmann rövidesen bekövetkezett halálával érhette a műemléki ügyet. A tagok és a kültagok soraiban támadt hézagokat elég rövid időn belül betöltötték. Mind a beltagokat, mind a kültagokat a miniszter nevezte ki. A kinevezést megelőző mozgolódások általában a kulisszák mögött történtek. Ezekre tehát a legtöbbször nem tudunk világosságot deríteni. Előfordul, hogy a miniszter minden előzetes tárgyalás nélkül adja ki a kinevezési okiratot, és erről a Műemlékek Országos Bizottságának elnökét egyidejű leiratban értesíti. így történt ez többek között gróf Khuen Antal esetében, akit Trefort még 1881-ben nevezett ki ,,a műemlékek bizottsága tagjává és ezen bizottság másodépítészévé". Gróf Khuen Antal külföldön végzett, szakképzett építész volt, Feladata a bizottság túlterhelt műszaki szakembereinek, elsősorban Schuleknek tehermentesítése lett volna, és kétségtelenül összefüggésben van azzal a későbbiekben még részletesen elemezendő folyamattal, amelynek eredményeként a nyolcvanas években a munka súlypontja a régészetről és művészettörténetről mindinkább