Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

A ZALASZENTMIHALYFAI R. K. TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSA A középkori Zalaszentmihályfa román kori temploma eddig nem tartozott a közismert műemlékek sorába. Ennek oka elsősorban mindentől távoleső helyzete volt. A festőién szép zalai dombok közé nehezen lehetett eljutni, a keskeny földutak csak nyáron voltak járhatóak, az őszi esőzések, téli hónapok idején a falvak megközelítése igen körülményessé vált. Mint a templom első monográfusa, Bogyay Tamás 1937-ben megjelent tanulmányában

1 megjegyzi: még Rómer Flóris sem jutott el idáig, ezekbe az úttól távol eső zalai völgyekbe, pedig Zala és Vas megye szomszédos részeit tüzetesen áttanulmányozta. A templom ma már középkori faluja nélkül mely elpusztult, és nem a templom közelében települt újra - magányosan áll a Hottó II. kerület elnevezésű helységet, és Böde községet érintő bekötőút kanyarulatában, az úttól mintegy 50 méterrel beljebb emelkedő kis domb tetején (145. kép). Amikor legelőször megkeresésére indultunk, közel 30 évvel Bogyay Tamás után, hogy a műemléki helyreállítást megelőző tervezési-kutatási programot elkészíthessük, alig találtuk meg. Dombját elhagytuk, mivel a sűrűn elburjánzott növényzet az épületet teljesen eltakarta. Alig észrevehetően emelkedett a fák koronája fölé bádoggal fedett toronysisakjának hegyes csúcsa. A dombra vezető, rossz állapotú téglalépcső tetejére érve a támpilléres szentélyt pillantottuk meg először, majd a templom déli oldalát, mindkettőn későbbi átalakítás nyomaiként bevágott, aránytalan ablakokkal. A lábazat fölött felszivárgó nedvesség foltjai, málló vakolat, rossz állapotú bádogfedés, lapos, előnytelen tetőforma jellemezte a templom általános képét (146. kép). Ami mindezek mellett is impozáns benyomást keltett, az zömök, több mint négy méter oldalhoszszúságú, a templomhajóhoz képest nagy alapterületű négyzetes tornya volt, Alsó része az északi és déli toronyfalat összekötő dongaboltozat széles homlokívével nyílt a szabadba, a templom nyugati falában levő kőkeretes, csavarmenetes díszítésű ívezetes bélletoszlopos kapuzat előtt. Ez utóbbinak íve nyomott, torz formájú volt, állapota alapján egy későbbi beavatkozásra lehetett következtetni. A nyitott toronyalj déli fala mellett lábazati magasságban kőlapra vésett ívdombormű Agnus Dei ábrázolás - volt körülfalazva. A torony külsején még egyéb faragott részlet is látszott, két állatfej, szokatlan helyeken befalazva: egyikük a toronypárkány északnyugati sarka alól nyúlt ki átlós irányban, a másik a déli hármasablak középső íve fölött volt.

2 Már Bogyay Tamás is említi ezeket,

3 de falkutatás, a faragványok közeli megtekintésének lehetősége nélkül sem formai vizsgálatra, sem azok esetleges építészeti szerepének, helyzetének tisztázására nem volt módja. Érdekességként jegyzi meg, hogy a néphit a ,,törökfutás" emlékének tekinti az állatfejeket, melyeket egy mészáros készíttetett és helyeztetett volna el megmenekülése emlékére.

4 A belülről jól megtekinthető román hármasablakokon is látszott, hogy alkotóelemeik (lábazat, oszloptörzsdarabok, vállkő) nem eredeti elrendezésükben vannak. Hevenyészetten összerakott állapotuk arra engedett következtetni, hogy egy nagyobb mérvű, de az építészeti formák rendjét figyelmen kívül hagyó renoválás alkalmával a kevés számú megmaradt darabot nem megfelelő helyükre tették vissza, a hiányokat pedig téglával pótolták. Külön kell szólnunk a belső térről, a toronynak és a templom hajójának kapcsolatáról. A torony négyzetes alapterületét a templom nyugati fala kettéosztja, kívül eső harmada képezi az említett, román kapu előtti dongaíves tornácot, a belsőbe kerülő keleti toronyfal pedig kétszintes pilléresíves architektúraként jelentkezik a templomtérben. Ennek felső szintje az egykori kegyúri karzat, alsó része pedig a hajó felé nyitott, háromtengelyes előtér, toronyalj. Ez a sajátos, szép térkapcsolat a torony hasábjának a templomhajó tömegével való szabályos geometriai áthatásából, egymásbametsződéséből jött létre. Az íveket elvágó és részben takaró poroszsüveg-födém, valamint a templom hosszának csaknem feléig benyúló fa galéria zavaró hatása ellenére már első pillanatban látszott, hogy e karzatarchitektúra kiszabadítása, érvényre juttatása, ezáltal a román kori belső tér rekonstruálása képezi majd a műemléki helyreállítás egyik fő célját. 11 Magyar Műemlékvédelem 161