Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

145. kép. Helyszínrajz. A templom és környezete A meglevő állapot vizsgálata, az épülettel kapcsolatos meglehetősen sok tisztázandó kérdés kutatási-tervezési programban való rögzítése után, 1966-ban került sor a templom régészeti ásatására és a falkutatásra. Amint az erről készített beszámoló

5 részletesen ismerteti, az eredmények megfeleltek a várakozásnak. A templom belsejének hossztengelyében húzott kutatóárok egyik adata nyomán — a diadalív vonalában a legfelső cement kenésű járószint alatt kőréteg mutatkozott — a helyreállításkor végzett szintsüllyesztés alkalmával három, másodlagosan felhasznált középkori faragott követ bontottunk ki (147. kép). E kövek valójában épületelemek: ablak-szemöldökkő, pálcatagos párkányelem, hajlat- és lemeztagos párkánydarab. Az épület — esetleg — két, egymást követő építési periódusához tartozhattak, s újabb részleteket szolgáltattak a román kori templom egykori, eredeti állapotának elméleti rekonstrukciójához, a későbbi változások, átalakítások nyomon követéséhez. A kutatási beszámolóban közölt rajz nyomán tudjuk, hogy a XIII. század elején épült templom alaprajza a szentély megoldásában tér el a mai formától, valamint abban, hogy nincs sekrestyéje. (Ez utóbbi a XIX. században épült toldalék, a középkori épület megjelenését jelentősen nem befolyásolja, mivel annak fő nézőpontból nem látható északi oldalához csatlakozik.) A félkör alaprajzú szentélyt negyedgömb-boltozat fedhette, ablaka csak a középtengelyben lehetett. A hajó megvilágítása három magasan elhelyezett félköríves, rézsűs bélletű ablakon ke146. kép. A templom nézete kelet felől, a helyreállítás előtt