Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gömöri János: A sárospataki r.k. plébániatemplom kőfaragó és kőelhelyező jelei

0 5 10 cm 1 i 1 i • i j 120. kép. A Vörös Torcny kőfaragó jegyei A templom falkutatása sorári nagy számmal jöttek elő egyszer hornyolt hordatagok is. Ezek egyikén, egy ( látmctszc ssel találkozó X alakú boltozati borda záróköven a II. kőfaragó jegyével megegyező kőfaragójegy található (327.) (119. kép). Ugyanilyen borda a templom XVI. sz.-ban épít3tt keleti falaka is be van falazva. Ezek szerint a XV. sz.-i templomban két bordatípus volt, A kétszer hornyolt, amelynek nyomait a hajóban és az oratóriumban láthatjuk, és az egyszer hornyolt, amely valószínűleg a szentélv mennyezetét hálózta be. A templom XVI. sz.-i kőfaragó]egyei a dA dG, éA— éG és az é2 é3, d2 d3 pilléreken egységes csoportot képviselnek. Köztük igen sok M, N, V, L, S, T alakú, amelyek egy része kőelhelyező jel, s mint ilyen, a volt trinitárius kolostor faragott kváderkövein, valamint a Vörös Torony kövein is megtalálhatók a XVII. szóban. 121. kép. A templom XVI. századi mesferpajzsa A Vörös Torony reneszánsz faragványain egyébként a templom kőfaragójeleitől eltérő jeleket találunk. Egyedül a 120. kép 12. számú jegye egyezik meg a sokszor említett II. kőfaragó (23 32.) jelével. Elképzelhető, hogy a torony első emeleti ülőfülkéjét, ahol az említett jegy található, ugyanaz a kőfaragó faragta, mint a hasonló jelű templomi köveket. Az ülőfülkét eredetileg a templomban is használhatták, s esetleg később, a templom átalakítása során építették be a fülke kereteit a Vörös Torony első emeleti szintjére, ahová a nagy reneszánsz kapu nyílik. Elképzelhető azonban az is, hogy a XVI. sz. elején ugyanazt a jelet használó kőfaragó készítette a fülke keretköveit, mint a 28 32. számú jellel jelölt bordatagokat a templomban. A két jel nem egyezik meg egészen; a vári jel Y végén felhajló szára kissé íves, míg a templomiak mindig egyenesek. Nehezebbé teszi a kérdést az, hogy a 120. kép 10. és 120. kép 11. sz. jel ugyanazon a kövön található, az ülőfülkén. így a 11. és 12. jel a ](». sz. kőfaragójegy el nem készített előzményének is tekinthető és így kiesik vizsgálódásunk köréből. Annál inkább valószínű ez a feltevés, mert a Vörös Torony egyéb részein a 120. kéj) 10. sz. kőfaragó jelhez hasonlókat találunk. (120. kép 13.) A templom 306. és 308. sz. kőfaragó jegye, amelyek szintén XVI. sz.-i pilléreken találhatók ugyancsak emlékeztetnek a Vörös Torony reneszánsz faragványainak kőfaragójegyeire (120. kép. 8., 16.) méretben és a vésés mélységét tekintve. A XVI. sz.-i kőfaragójegyek általában kisebb méretűek és mélyebben vésettek a XV. sz.-iáknál. A XVI. sz.-i jegyek egy csoportja azonban egészen vékonyan bekarcolt és nagyméretű (260 270.). Az egyik E-i (A típusú) keskeny mérműves ablakon vannak ilyen jelek. Ezek az él és a dl félpillérek jeleivel egyeznek meg. Ujabb csoportot képviselnek a nagy E-i ablakok kőfaragójegyei is. Ezek más műhely munkái, mint az előbbiek, még a templom Perényi-féle átalakítása előtti időből. A templom E-i félpillérein bekarcolva 7 malomjáték rajza, különböző helyeken 4 szerkesztési kör van. A templom E-i pillérein sokkal kevesebb kőfaragójegyet találtunk. Hasonló jelenséget Fröde V. is megfigyelt a felsőmagyarországi templomoknál és idézett művében ezt azzal magyarázza, hogy a kőfaragók babonás okból nem szívesen rakták a