Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Geszti Eszter: A nagytétényi kastély története

által megtörténik, képezte a műemléki helyreállítás alapját. A kastélyt körülvevő díszkert aránylag kisméretű volt, mert alkalmazkodott a régi úthálózathoz, telekhatárokhoz. Terjeszkedési lehetősége a római tábor felé nem volt a kövek, falmaradványok miatt, melyeket folyamatosan bányászgattak. Térképen ábrázolt négyzetéhez odaírták: Castrum.

31 A falu felé sem terjeszkedhetett a kert, mert ott ősi telekhatárokon a falubeliek házai, észak felé a majorság, a cselédházak,

32 juhakol, istállók, granárium

33 állottak, Mivel egy 30°-os út vezet a kastély felé, és ennek tükörképeként egy görbe ösvény a cselédházakhoz, felmerültek olyan elképzelések, hogy ez a rész is park lehetett. Több helyütt megvizsgáltuk, egy előző parknak semmi nyomát nem találtuk, a szükséges gazdasági épületeket pedig másutt a közelben nem lehetett elhelyezni. A díszkert a Duna felé húzódott. Ezt a hármas teraszírozással a hajóvontató útig lejtő, igen esztétikus kerttervet csak úgy valósíthatták meg, hogy két évig tartó planírozást végeztettek el a robotosokkal.

34 E terepmódosítással az északkeleti magasabb löszdombot lefaragták a római sírok mélysége ezáltal lényegesen csökkent —, a déli oldalon pedig, ahol magasabb vízállásnál az építőanyag-szállító dereglyék közvetlenül az épületnél tudtak kikötni, nagy feltöltést végeztek. Az öböl helyett, amelybe minden bizonnyal az ősi árokrendszer és a vízlevezetők is torkollottak, egy csatornát ásattak. Bél Mátyás így ír róla: „Tétény közelében is van egy berek, szintén fácános, vadaskert. Ez a szárazföldön terül el, a nép mégis szigetnek nevezi, mert ha kiont a Duna, víz veszi körül"".

35 Az árterületet ma is szigetnek hívják. Ezt a csatornát hidalta át boltozatokkal egy rámpás híd, melyet egy árkádos kaputoronyból indítottak. A híd lejtős, kövezett útban folytatódott és a Dunáig vezetett, a Lusthaus-hoz.

36 Ez korábban fából volt, majd kőből kétszintesre épült át, alája köthették ki a ladikokat. Nyíláskeretei kőből voltak és a ,,Pesti piktor mester" ezt is kifestette. Az épületet állítólag az 1838-as árvíz döntötte romba. Utolsó adatunk 1801-ből van róla. Alapfalait földgyalu működése közben még láthattuk. A Déli Vaspálya építésekor, 1865 —68-ban átvágták a kertet ferde irányban, szerves összefüggése megszűnt, továbbiakban ez a terület mint legelő szerepel. A parkot magas, hullámvonalas kerítés vette körül, sarkain egy-egy sarokbástyával, melyeknek kőkeretes ablakaiból szemmel tarthatták a vízi és száraz úton közeledőket.

37 E pavillonok belül stukkópárkányosak és rózsaszínű rocaille-okkal, indákkal festettek voltak ugyanúgy, mint a finom arányú, kerek Nepoinuki János-kápolna belső felületei. A község felől a gazdasági udvar feküdt, az utca felé határok) hosszú épületben árusítás folyt (hal, bor, kenyér). A falakkal határolt cour d'honneur parkírozásának eredeti formáit nem ismerjük. Az államosítás után a Gazdaképző Intézet felszántotta a díszkert minden termelésbe fogható területét. A cour d'honneur sarkait a kápolna és egy üvegház határolta, ahol narancs- és citromfák voltak.

38 íves, fonatos kőkorláttal közrefogva lépcsők vezetnek az első terasz szintjére, amelynek hossztengelyében egymással szemben Flóra és Priapos alakjai állanak. A park méltó kiegészítője volt az építészeti együttesnek. A Bécsből hozatott növényekre többször történik utalás. A kialakult impozáns együttes azonban mélységes gazdasági labilitást takar. Kifizetetlen számlák, pereskedések tömegében Száraz Julianna az egyetlen megbízható bázisa a családnak, foglalkozik hússal, borral, pékséggel, kamatra felvett pénzek nagyobb kamatra kiadásával,

39 regálék szigorú behajtásával és mindennel, ami gyermekeinek igényeit kielégíti. Ott fizet, ahol a legégetőbb a hitelező türelmetlensége. Évtizedekig húzódó pereket találtunk a Rudnyánszkyékon behajthatatlan összegek miatt. Parasztjaik dacos munkamegtagadása az országos elégedetlenségek kirobbanó lázadásaihoz csatlakozik. A tétényi lázadás,

40 „tumultus", a kastély előtt játszódik le, és a juhászt, aki kiáll gazdái mellett, agyonverik, 1766. május 20-án. A parasztok által tettleg bántalmazott Rudnyánszky-ifjak ezután még kevesebbet tartózkodnak Tétényben . Ugyanennek az évnek az őszén vendége van a Rudnyánszky-háznak. A 26 éves Dugonics András ámulva nézi a szép kastélyt, szobasorokat, kerteket és versben örökíti meg: „Téténynek Ékessége, melyet Uraságnak kedvéért versekbe foglalt Dugonics András Kegyes Oskola-béli Szerzetes Pap 1766 őszi időknek egvnehán napjain Téténvbe, és Talmidon."" 1771-ben Száraz Tamás befejezi környezetére keserves életét. A perlekedő Daróczy-ág újult erővel próbálja igényeit kiterjeszteni az elhunyt részörökségére is. Ebben az évben Rudnyánszky Józsefet szélütés éri.

42 Későbbi öntudatvesztése után fiai, Elek, Ignác és György,

13 hogy a vagyon hozamaihoz jussanak, Száraz Juliannát is beszámíthatatlan elméjűnek tüntetve fel, kiveszik kezéből a birtokok kezelését. Száraz Julianna ügyvédje által megvédi jogait, sok családi háború után, királyi határozattal visszahelyezik földesasszonyi minőségébe. Ezután mindent bérbead,

44 így védekezik fiai ellen. Még a kastélyt is kiadja Batthyány József hercegprímásnak, aki a régi falfestéseket átfesteti, a dunai szárny bejáratára koronával díszített rácskaput csináltat, javításokat végeztet. Halálával 1799-ben megszűnik bérleménye. Száraz Julianna budai házában hal meg 1798ban. A Rudnyánszky-család tétényi birtoklása 55 év, ebből az utolsó 18 év alatt nem történik nevezetesebb építkezés. Oldalági, távolabbi rokonok osztják fel a birtokot, a középrészt szentgyörgyi Horváth Zsigmond birtokolja, aki egy ideig Száraz Julianna ügyvédje is volt. A kastély község felőli része is két részre oszlik, néhai Száraz Erzsébet leszármazottai, a Nedeezkv és Mondbach nőági