Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Gerő László: A budai középkori királyi palota és vár maradványainak helyreállítása

12 Ezt állapította meg egyébként az MTA VI. Osztálya Építészetelméleti és Történeti Főbizottsága 1961-ben a déli kortinafal és a dunai zárófal helyreállítási terveinek el kínőrző vizsgálata során. 13 IV. Béla 1255. évi oklevelében említi ,,. . . a haza védelmére alkalmas több váron kívül a pesti Újhegyen is építettem erős tornyokkal körülvett várat . . ." Vö. Gerő i. m. 99. old. és L. Gerő: Budapest (Leipzig, 196(5). 14 Vö. Velius Gáspár — Ursinius — leírásai, melyeket még sokan ismételtek meg, köztük Ambrosio Traversari (Oamaldulense), Antonio Bonfini, L. Tubero, S. Muenster, G. Brown és más, későbbi írók. Vö. továbbá Horváth Henrik: Zsigmond király és ko-a (Bp. 1937). 15 Leírása Engel: Geschichte des ung. Reiches (Wien, 1S34). 16 Aeneas Silvius Piccolomini: Oroniea Hungarorum (Budae 1473). A későbbi II. Pius pápa: Epistola in Cardinalatu édite (Roma, 1475). 17 Horváth i. m., ebben a Zsigmond-féle palotabővítés ideje: 1418-1426. 18 Bizonyos támpontokat adott Henszlmann Imre: Budavárának régi palotái (Kézirat OMF Könyvfc.). Ma a Zsigmond-féle palotáról sokkal pontosaim értesüléseink vannak. Helyzetére vonatkozóan elfogadjuk Gerevich fejtegetéseit (i. m. 48 — 67. old.), melyek a friss palotát a lakónegyedtől elválasztó szárazárok belső fala mögé helyezik, a város felé, azaz északra néző homlokzattal. E palotát az 1578. május 19-i lőporrobbanás; a Dunára néző épületeket az 1686. július 22-i robbanás döntötte romba, amikor a címertornyot érte villámcsapás; míg az 1669. április 30-i hatalmas robbanás alkalmával a lőportorony repült a levegőbe. (Gerevich i. m. 68 — 69. old.) 19 Bonfini: Decades Rer. Hung. 20 Knauz Nándor: A budai kir. várpalota kápolnája (Pest, 1862). Kumorovitz L. Bernát a kápolnát 1366-ban már állónak mondja: A budai várkápolna és a Szt. Zsigmond prépostság történetéhez (Tan. Bp. Múltj. XV. 109-153). 21 A palota századvégi bővítését vezető Hauszmann azt állította, hogy a faragványokból meszet égettek a palota krisztinavárosi szárnya mellett általa talált mészégetőkben (Hauszmann i. m.). 22 Hartmann — Sebedéi kiadásában megjelent . . . libri cronieorum cum figuris . . . (Nürnberg, 1496), Budát ábrázoló fametszete, melynek sok részlete tekinthető hitelesnek. 23 Sebastianus Munsterus: Cosmographiae universalis Lib. VI. (Basel, 1550.) 24 Paulo Giovio: Historiarum sui temporis (Firenze, 1552). 25 Olasz-bástya, Büjük-Frengi-Kuleszi stb. Helyreállítás alatti képét 1. Gerő i. m. 179. old.; Olasz-kapu, Frengi-kapu, v. Szoluk-kapu, más néven Lihegő-kapu tornya. 2{i A váraknak építésük korára jellemző típuscsoportokba osztását megkíséreltük Magyarországi várépítészet c. munkákban (Bp. 1955). 27 KÖZTI 1950. évi terv id. kísórőirata 16. old. 28 KÖZTI 1950. évi terv id. kísérőirata 17. old. A helyreállítás megindulását dokumentáló képek : Gerő i. m. 121., 123., 125., 127., 129., 131., 133., 135., 137., 139., 141., 155., 157., 159., 16L, 163., 165. sz. oldalakon. A kaputorony maradványainak konzerválását bemutató első és második modellek képeit 1. ui. a 167. és 169. oldalakon. A lépcsőrendszer romállapota a 173. old., a keleti falaké a 183. és 185. oldalak képein, a rondella állapotát a 189., a Buzogány-toronyét a 191. és 195. oldalakon közölt eredeti fényképek dokumentálják. Egyéb — immár nyomtatásban is megjelent — fényképdokumentációk között említjük még a Magy. Műeml. Topogr. sorozat Budapest I. id. kötetét (Bp. 1955), a 131 —146. sz. fényképeket és a 155—186. sz, régészeti felvételi rajzokat, amelyeket a kötet 197 — 307. oldalain találunk, továbbá Gerő L.: A budai vár (Bp. 1962); Borsos —Sodor—Zádor: Budapest (Bp. 1958) és legújabban Gerevich i. m., mely számos illusztrációban mutatja be a talált állapotot. Mindezt mi megfelelő tudományos dokumentációnak tekintettük és tekintjük. 211 KÖZTI id. kísérőirat. 30 Fényképüket 1. Gerő i. m. 171. és 173. old. 31 Hauszmann ahelyett, hogy a vár belső közlekedő útját megtartotta, vagy feltárta volna — tovább foly tattá, amit barokk elődjei megkezdték. Ahol út voit oda teraszt, ahol terasz volt, oda utat vezettek, és a egész várat egy tisztán alaprajzi szimmetria igényébe kiindulva, a déli homlokzat előtt négy lépcsőtagból áll lápcsőrendszerrel törette át. Ez a lépcsőrendszer neu vezetett sehonnan sehová. Amellett még monumentálisnak sem nevezhető — írtuk 1951-ben —, mert ahán; tagja van, annyiféle. Végül a nagy déli rondella küls> falaihoz egész dombot hordatott sziklából, és itt szikla kertet létesítettek. A rondella középkori kaputornyából a gyalog- és lovaskapuból pedig felépítette „Erzsébe királyné magyar házát". E ház semmi hasonlóságot sen mutatott népi építészetünk egyik tájtípusával sem Ehelyett valami különös keveréke volt a bécsi szecesszió nak, a keleti művészet Hamburgban készült gyári tömeg utánzatának — majmot ábrázoló, síkokban tartott ív zárókövével — és a matyó szűrhímzés elemeinek. Mind ezek: a várfalakon nevetséges köbaba-sorok, a lépcsők a magvar ház, a sziklakert, növényház stb. annyira sérül volt, hogy helyreállításuk helyett reálisabb tervnek lát szőtt a középkori várrendszer kiemelése a földfeltöltésből Gerő i. m. 144. old. 32 Fényképét a kibontáskor I. Gerő i. m. 13S. old, 33 OMF Tervtár 34 Egv 1854. évi helyszínrajzon Bauerhaus" jelzéssé (KÖZTI Tervtár). A déli kapu török neve Szoluk-kapi — azaz lihegő-kapu - , más nevei: Torre dTtalia, Frengi kapu, Zsigmond-kapu stb. 35 Az 1949. és 1950. évi vázlattervek modelljei — i torony nélküli és a tornyos rekonstrukciókkal — közölve Gerő i. m. 107., I(i9. old. 3R A budai vár déli részének 1680. évi állapotát Károlyi Weltmann, Lux és szerintünk is a Hallart-féle rajzok ábrázolják legmegbízhatóbban. De más egykorú rajz is megerősíti ezt, vagy nem mond cd lene, közöttük a Pekett Lajostól Budapest Tört. III. köt.-ben közölt XXXI. és L. táblák rajzai a kifejezetten emeletes kaputoronnyal emeleti helyiségében ablakokkal. A többi régi ábrázolás általános, sematikus, nem ad megbízható támpontot a toronynak sem méreteire, sem alakjára, tagolására, sen sisakjára. 37 Vannak, akik naiv módon a tudományos dokumentációt tekintik a műemlékhelyreállítás egyetlen alapja nak. Mások mindennemű kiegészítést eleve hibásnak ítélnek, és a nem kiegészíteni elvet kizárólagosnak tekintik Ezek általában soha nem állítottak még helyre műemléket, csak beszéltek róla. 38 A budai helyreállítás — mondják azok, akik mindent kritizálnak, amit más végzett ed — „nem egységes elvek szerint történt". Ez valóban így van. De nem is lehel másként. Mindig mérlegelés döntötte el, milyen úton járjon a helyreállítás. De ez így történt Zsámbékon és Esztergomban is. A zsámbéki helyreállítás is hol tégla, hol kőanyaggal egészítette ki a hiányzó részeket. Téglát használt a főkapunál, a diadalívnél; követ a templom lábazatánál, az egyik mellékszentély felépítésénél, és az összes toronyablaknál — melyek mind hiányoztak — és mind kőből egészültek ki, minden „megmutatás" nélkül. De mi ezért a műemlékhelyreállítást vezető építészt, néhai Möller István szeretett tanárunkat éppúgy nem hibáztatjuk, mint ahogyan Esztergom középkori királyi palotája helyreállítóitól, hivatali elődeinktől sem kérjük számon, miért egészítették ki a kápolna szentélyének kőbordáit, oszlopait az eredeti anyagokat és formákat utánozva, míg ugyanekkor a hajó hiányzó bordaszakaszát téglából és tömbformában. Vagy ugyanitt miért kapott a kápolna alacsonyabban megmaradt falmaradványa teljes terű kiegészítést, míg az épebben megmaradt ún. trónterem terének boltozatait nem egészítették ki, hanem vízszintes födémmel vágták azt el. Továbbá miért verték le az ún. Szt. István szoba neovakolatát és festését, míg ugyanekkor meghagyták az új középoszlopot, a neoromán ajtót, és kőkeretét? Az adott helyzetben, adott körülmények között és anyagi feltételek mellett nyilván