Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Sedlmayr János: A csengeri református templom

91. kéj). A templombelső, helyreállítás után zett nyers vakolattal láttuk el, amely felületek a téglafalazat tónusához igazodnak (84. kép). Az eredeti formáknak megfelelő kiegészítéseket (téglafalazat, hajó déli közbülső támpillérét, foltszerű javításokat) új, kisméretű téglából vakolatlanul hagytuk (8(5 — 87. kép). A külső megjelenés szempontjából előnyös változást jelent a tetősíkok zsindehjeze.se. Templomunkhoz e fedésmód mindig is szervesen hozzátartozott, az eternitfedés elbontása tehát műemléki szempontból rendkívül fontos volt. Ezzel szemben gyakorlati haszna ellenére is kifogásolható, hogy a falazat toronysisakra is zsindelyfedést készítettünk, holott e felületek eredetileg nversen jelentkeztek (88. kép). A templom belső helyreállítása egyszerű eszközökkel történt. A középkori falfelületeken sajnos eredeti vakolást még tenyérnyi nagyságban sem találtunk, azért e nagyon kis pontszerű foltokat bemutatni nem volt célunk. Megkülönböztetésül azonban a középkori templom egykori belső felületeit vassal simított mészgletteléssel készítettük el, szemben a meszelt XVIII. századi normál vakolási felületektől. A karzaton az egykori északi homlokzat nyers téglafelületét 60 cm-es sávban mutattuk be, amellyel bizonyítható, hogy a bővítés felé készített áttörésekkor az északi felmenő falat nem bontották el. A hajó felől a bemutatás egyáltalán nem jelentkezik, így annak zavartkeltő hatása nincsen (89. kép). A belső falfelületek kiképzését azonban elsősorban a restaurálandó kazettás mennyezetnek kellett alárendelni. K födém nélkül az egész belső értékelése nem lehetséges, hiszen ez adja annak hangsúlyát, díszét. A mennyezet restaurálására, illetve visszahelyezésére azonban előreláthatóan csak 1970 — 71. években kerülhet sor. A mennyezet pótlására véglegesen megmaradó egyrétegű felső deszkaborítást készítettünk, amely átmenetileg egyrészt a hajót fedi eredeti vastagságában, másrészt a továbbiakban biztonságos járófelületet képez a padlástérben (90. kéj)). Kétséges azonban még, hogy páralecsapódási szempontból előnyös-e ez a felső deszkaborítás. A templom meglevő berendezését meghagytuk (91. kéj)). A karzat XVIII. századi ácsszerkezetű emelkedő padsorát megerősítve helyeztük vissza, a