Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Sedlmayr János: A csengeri református templom

88. kép. A templom helyreállítás után Ny felől Az 1700-as evek elején kialakult külső tömegforma visszaállítása kétségkívül helyes volt (85. kép). A két toldalék-előtér (déli és északi oldalon állt XIX. századi építmények) értéket nem képviselt, de rossz állaguk miatt sem lehetett ezeket megtartani. Elbontásukkal a templom jellegzetes középkori, illetve XVIII. század eleji tömegét V i ssz a á 11 í t h at t u k. A homlokzaton végzett nyílásfeltárások és bemutatásuk, a középkori nyers téglafelületek letisztítása ugyancsak lényeges és helyes célkitűzés volt. Sikerült a középkori részeknek a XVIII. századi hozzátétektől való világos elkülönítése is, miután az előbbiek külsőben mindenütt nyersen vakolatlanul maradtak. Az utóbbiak pedig jellegüknek megfelelően vakoltán és meszelve érvényesülnek. E kontraszthatásra tervezett megkülönböztetés véleményünk szerint — nem bontja meg a templom egységes képét, mert egyrészt a középkori felületek túlsúlyban vannak, másrészt az északi bővítését is a hajó folytatódó tetőzete fedi. A torony pártázata pedig olyan önálló részlet, amelynek az egész együttesben szinte csak díszítő szerepe van. A kibővített XIV. századi ablakok átalakított részeit, valamint a déli bejárat XV. századi falfelületét az új kiegészítések után sötétebbre színe90. kép. A helyreállított templombelső S

9. kép. A fakarzat