Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Schőnerné Pusztai Ilona: A nógrádsápi r.k. templom helyreállítása

270. kép. A templom I)-i homlokzata helyreállítás előtt munkáinál említettük, a nógrádsápi templomban nagyszámú, értékes XV. sz.-i freskómaradvány került elő. A falképek feltárását Reisinger Mária és Rády Ferenc freskórestaurátorok készítették. Már feltárás közben világossá vált, hogy a képek nagyrésze megfelelő restaurálás után bemutatható lesz. A faragottkő felületek letisztítása, valamint a falfelületek későbbi értéktelen festéseinek eltávolítása után a helyreállított középkori festmények képezik az egyébként szerény belső tér díszítését. A belső vakolás kiegészítéséhez fehér 271. kép. A Ny-i homlokzat helyreállítás közben márványzúzalékos mészhabarcsot használtunk E világos színű vakolat meszelés nélkül kellemes, tiszta tónust ad a semleges falmezőknek, a freskók hiányzó részénél pedig kiváló alapot biztosít a kiegészítésekhez. A falképek restaurálását Mórotz László falképrestaurátor készítette. A templom padozatát az eredeti középkori szint magasságában alakítottuk ki, kivéve a már említett hátsó szintmagasítást, a burkolat hálósán rakott, négy cm vastag téglából készült. A hajé szentély felőli két sarkában, ahol a régészeti feltáráskor két mellékoltár alapjai kerültek elő, egy lépcsőfokkal emeltük a szintet. A megemelt sarkokon lapos termésburkolatot készítettünk, ezzel jelezve a két elpusztult oltár helyét. A templom belső helyreállítása időben egybeesett az új katolikus liturgia bevezetésével. így mód nyílott arra, hogy az egyházközség, illetve az egyházmegye segítségével a teljes berendezést felújítsuk az új követelményeknek megfelelően, egybehangolva azt a helyreállított középkori részletekkel. Itt kell kitérnünk a templom belső helyreállításának legproblematikusabb tervezési részletére. Mint a kutatási beszámolóban erről szó volt, a XVII1. sz. végén a szentélyben új főoltárt építettek, nagyméretű, a szentély teljes hátsó részét betöltő hátfallal. A több lépcsőfokkal megemelt nagy kiterjedésű oltárépítmény arányaiban sehogy sem illett a kisméretű szentélyhez, zsúfolttá és léptéktelenné tette azt, amint erről a helyreállítás előtti felvételek is tanúskodnak (273. kép). Már a tervezés első periódusában eldöntöttük, hogy a lépcsőépítmény és a kevés stílusjegyet viselő oltármenza elbontható, de a tervezés folyamán végig problémát jelentett a többi részletnél valamivel nívósabb copf, évszámmal datált, téglából falazott hátfal sorsa. Nem vitatható, hogy a szentély kialakítása szempontjából előnyös lett volna, ha a hátfal elkerül innen, hiszen a középkori állapot minden részlete éppen itt rendelkezésünkre állt, még csak kiegészítésre sem szorult. Az ismert sekrestyeajtókeret és ülőfülke mellé teljesen ép állapotban került elő a középkori szentségfülke és hibátlan mérművel a befalazott szentélyablakok. Meggyőződtünk arról is, hogy a boltozat bordavégződéseit nem faragták le az oltárhátfal építésekor, csak kisebb levésésekkel csonkították meg. Ha mód lett volna a copf hátfal eltávolítására, teljes érintetlenségében tárul elénk az egykori XV. sz.-i szentély falképeivel, melyeknek a megvilágításához ugyancsak szükség lett volna a két befalazott szentélyablak megnyitására (274. kép).Természetes, hogy elképzelésünk szerint ez lett volna a legkívánatosabb megoldás, jelenleg vallott műemléki elveink azonban nem engedik meg, hogy egy építmény bármely építészeti részletét, ha az művészettörténetileg értékelhető, lelkiismeretlenül megsemmisítsük. Ezért vettük tervbe a hátfal áthelyezését a hajó E-i falára. Az áthelyezést azonban nem lehetett megvalósítani, részben azért, mert a hajó E-i falán mindkét falmezőbeii középkori fal-