Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Czeglédy Ilona – Koppány Tibor: A mátraverebélyi r.k. templom

36. kép. A helyreállított nyugati homlokzat 37. kép. A déli előcsarnok kapuja és boltozatának ívei szentély falain félmagasságban találtunk. A fő­szentély falainak alsó harmada román kváderkoe­kákból épült, ezeket a falakat a román templom szétbontása után emelték, és ezekhez a falakhoz tartoztak a most említett boltozatindítások is. A jelenlegi templom megépítése előtt tehát már állott egy ezzel azonos alaprajzú, de nála alacso­nyabb gótikus szentély. A főszentély és a déli mellékszentély ablakainak tüzetes vizsgálata azt mutatja, hogy azok alsó harmadának eltérő az anyaga., de ez az anyag azonos az egyszerű, négy­karéjos mérmúvek anyagával. Feltevésünk sze­rint a szentélyek ablakait a mai szentélyek építése­kor megemelték, mérműveiket feljebb, új záradék­ba helyezték. A főszentély alsó falazatában fel­használt románkori kváderekhez hasonlókat talál­tunk a déli mellékszentélv alapozásában is, a kiseb­bik déli kapu alatt. Mindez azt bizonyítja, hogy nemcsak a főszentély helyén volt a mai előtt azo­nos méretű szentély, hanem mindhárom szentély korábbi eredetű. Teljes határozottsággal nem állíthatjuk, de fel­tételezzük, hogy a verebélyi templomot szentély­részén már a XIV. század közepén háromhajóssá építették át; bár az is elképzelhető, hogy a teljes háromhajóssá építés a Verebi Péter erdélyi al­vajda által végeztetett újjáépítés előtt elkezdődött, ő csak befejezte, és díszítette a templomot. Kétség­telen azonban, hogy az utolsó, az 1380 és 1400 között történt építkezés az őnevéhez fűződik, nem­hiába írja a templomban levő, 1403-ból származó sírkő Péter alvajdát alapítónak. 26 A XIV. század végén felépített háromhajós templom boltozatai kivételével azonos volt a mai­val. A falkutatásból és az ásatásból olyan vállkő-töre­dékek kerültek elő, amelyek a fő- és mellékhajók, valamint a sekrestye és a déli előcsarnok belsejé­ben levő eredetiekkel együtt meghatározzák a bol­tozatindításokat. Az előkerült boltozati bordák­ból, a meglevő és lefaragott indításokból [és a szentély felett kiszerkeszthető homlokívekből pe­dig egyértelműen rekonstruálható a templom tel­jes egykori térlefedése. A korai gótikus periódus­ból megmaradó karzat kivételével valamennyi terét bordás keresztboltozat fedte. A főhajó a mellék­hajók fölé emelkedett, a boltozatok elméleti re­konstrukciója alapján a templom valószínűleg álbazilikális volt. A mai sekrestyében feltárt oltáralap és az oldal­falakon talált felszentelési keresztek alátámaszt­ják azt a már korábban ismert okleveles adatok alapján alkotott feltevésünket, hogy ez a helyiség kápolnának épült. Az 1400-as búcsúengedély a Máriának szentelt verebi plébániatemplom Szent­háromság- és Mária Magdolna-kápolnáit említi, amelyek a templom oldalán vannak. A két kápolna közül az egyik kétségtelenül a mai sekrestyével azonos. A másikat az északi oldalon kell keresnünk, bár erre vonatkozóan sem a régészeti, sem a fal­kutatás nem adott semmi támpontot. A középkori templom belsejét téglával burkol­ták, falait és valószínűleg boltozatait is fehérre

Next

/
Oldalképek
Tartalom