Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Jelentések - Borsos Béla: Az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatási munkái (1963-1966)

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG IGAZGATÁSI MUNKÁJA (1963-1966) Az 1963-as esztendő beköszöntésével az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatási osztálya már két évi működésre tekinthetett vissza. Ezt a két esztendőt nagy részben az útkeresés, a munkaformák és módszerek kialakításáért folytatott küzdelmek töltötték ki. Kezdetben bár a törvényes alapok megvoltak — az osztály megismertetéséért, jogszerű működésének elismeréséért szívósan meg kellett küzdenünk. At kellett vinnünk a köztudatba és bizonyos mértékig meg kellett értetni az alsóbbfokú építési hatóságokkal is, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség, mint a műemlékileg védett épületek hatósági úton történő védelmét biztosító államigazgatási szerv, az épületek túlnyomó százalékát illetően jogait az újonnan alakult igazgatási osztály segítségével érvényesíti. El kellett érnünk, hogy az igazgatási tevékenységben ne kerékkötőt, ne saját munkájuk akadályozóját, hanem szakszerű támogatót, tanácsadót, jószándékú segítőt lássanak. A hatáskör e lassú meghódítása, az igazgatási munka beépülése az államigazgatásba, sőt hasznos szerepének tudatossá válása jól lemérhető az első két kezdeti év rohamosan növekvő ügyiratforgalmának statisztikai adatain. Ebbe az időbe esik az ügyintézés formáinak, gyakorlatának megszilárdulása, sőt az új osztálynak a Felügyelőség egészén belüli önállósulása, más hivatalrészektől való végleges elhatárolódása is. A két kezdő év óta eltelt öt év új feladatokat, új küzdelmeket hozott a megerősödött osztály számára. Törvényes intézkedések, rendeletek egész sora jelent meg, amelyek alapvetően érintették a magyarországi műemlékvédelmet, amelyek megváltoztatták magának az Országos Műemléki Felügyelőségnek az államigazgatási apparátusban elfoglalt helyzetét, műemlékvédelmi jogés hatáskörét is, mindkettőt nagymértékben emelve. Ilyenek voltak a ténylegesen már korábban is működő Budapesti Műemléki Felügyelőség jogkörét szabályozó rendelkezés még 1963-ban, az építési törvény és ennek kiegészítése 1964-ben, az ugyanezen évi 3. számú rendelet az ügyintézésről, de mindenekfelett az 1965. évi 38. sz. miniszteri utasítás, amely az Országos Műemléki Felügyelőséget az eddiginél jóval nagyobb mértékben függetlenítette az Építési Minisztériumtól, ós hatáskörét is jelentősen kiterjesztette. Ez utóbbi hatáskörrendezéssel került a Budapesti Műemléki Felügyelőség is az Országos Műemléki Felügyelőség szakfelügyelete alá. Mindezek a változások természetesen elsősorban az Igazgatási Osztály viszonylatában jelentkeztek. Megváltoztatták annak mind a hivatalon belüli helyzetét, mind pedig a külső hatósági szervekkel, közületekkel és magánosokkal kapcsolatos viszonylatait. A változások megkövetelte folyamatos átalakulás, átszervezés, sőt ezen túlmenően új szempontok kialakítása, új elvi alapok lerakása kitöltötte ezt az időszakot, és bizonyos vonatkozásokban még ma is tart. Az időszak második felében a szokottnál is erősebben került előtérbe az állami élet minden vonatkozásában a gazdaságosság kérdése, a vége pedig már egyenesen az új gazdasági mechanizmus előkészítésébe nyúlik bele. Mindennek a következményeit műemléki vonatkozásokban is le kellett vonnunk, s e következmények gyakorlati formában ismét az Igazgatási Osztály tevékenysége útján érvényesültek. Az ügyintézés meggyorsítására vonatkozó 1964. évi rendelet előírásainak megfelelően biztosítanunk kellett, hogy a műemléki jóváhagyások két héten belül elintézetten jussanak el az illetékes építési hatóságokhoz, a tervező irodákhoz és az érdekelt magánszemélyekhez. Az e célból kidolgozott ós életbeléptetett adminisztratív rendszabályok kitűnően beváltak, és biztosították az engedélyezési eljárás gyorsaságát és megbízhatóságát. A hatáskör kiterjesztésével együtt járt a felelősség megfelelő növekedése is. A jelentős kérdéseket már nem lehetett tisztán a szigorú szakszerűség nézőpontjából vizsgálnunk, hanem mérlegre kellett tennünk a társadalmi és államérdek számos más vonatkozásában is. A meghozandó döntést pedig nem csak előzményeiben kellett mórlegelnünk, hanem szerteágazó, gyakran messze távlatokba mutató következményeiben is. Hiszen a hatáskör megnövekedése elsősorban azt jelentette, hogy az osztály tevékenysége nyomán gyakorlatilag véglegesnek tekinthető döntések születnek. A Budapesti Műemléki Felügyelőség feletti felügyeleti jogkör átvétele különösen eleinte igen súlyos megterhelést jelentett, mégpedig elsősorban nem a megnövekedett munka — bár az is igen komoly volt —, hanem bizonyos elvi és gyakorlati