Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

feltöltéssel takarták el. Ezt 1958-ban a Múzeum elhordatta, és ezzel a várfal teljes hosszán az alapul szolgáló andezit szikláktól ismét láthatóvá vált. A helyreállítás a terméskőből rakott homlokfelület letisztítására, a kisebb-nagyobb kiomlások elfalazására, továbbá a falkorona 0,50—1,00 ni magas védő felfalazására terjedt ki, amely a továbbiakban a várkert szintjéről a csapadékvíz lecsorgását a falon megakadályozza. Az eredeti terméskő falfelületeken a kifagyott, kimosódott habarcshézagok kitöltését az Olasz-bástya helyreállításának tanulságai alapján mellőztük, és csak a meglazult köveket ékeltük körül habarcsba mártott kőékekkel. A várfalban sok másodlagosan beépített román és gótikus faragvány található. A hagyomány szerint ezeket a Pataktól délre állott Szent Vince-kolostortól, a Szemincétől hordatta ide Perényi Péter. Bemutatásuk érdekében ezek körül a hézagokat mélyen kitisztítottuk. Az új, kiegészítő burkolatfelületeket telehézagolással az eredeti felületektől szembetűnően megkülönböztettük. A déli várfal után a tompaszögben csatlakozó délnyugati kazamatás várfalat restauráltuk. A két sarokbástya közötti 53 m hosszú homlokzatú várfal egyben a külső árok és a fal mögötti földsánc lába közötti kb. 9 m magas földpart támfala is. Két falréteg alkotja, köztük egymás felett két dongaboltozatos folyosó húzódik. A belső terméskőfal kb. 8,50 m magas és 2,50 m vastag. A külső földszinti, rézsűs homlokzatú része alul 4,83 m, felül 3,95 in, kissé visszalépő emeleti része 3,45 m vastag. A folyosók szélessége 2,00 m, az alsó belmagassága 2,70 m, a felsőé 2,20 m. Mindkét folyosóból a külső falrétegbe 17 17, fiókboltozattal fedett, 70 — 80 cm mély, átlag 1,50 m széles fülke nyílik, és ezekből ugyanannyi lőrés nyílik a homlokzatra. A folyosók két vége a sarokbástyákba vezetett, és a belső fal mögött egy-egy lépcső kötötte össze a szinteket. A nyugati, az első emelet szintjén pihenővel megszakított, egyenes karú, dongaboltozattal fedett lépcsőt a megvastagított belső falra helyezték. Az elpusztult kőtömb-fokok fészkei kétoldalt láthatók voltak. A keleti lépcső a földszinti folyosóból indult néhány fokkal, majd két pihenővel megoldott forduló után a belső fal mögött boltozattal fedett egyenes karral vezetett az első emeletnél magasabb szintű pihenőre, ahonnan ajtón kilépve néhány lépcsőfokon feljutottak a várfal mögötti terepszintre. A lépcső boltozata fölött vezethetett egy felső lépcsőkar az első emeletről az e fölötti szintre. Az alsó lépcső a kétoldali fészkekből felismerhetően fagerenda fokokkal készült (102. kép). A külső fal földszinti rézsűs homlokzatát egymás felett hat sor nagyméretű kváderkővel burkolták. A sorok 65 cm magasak, csupán az alulról harmadik 32 cm magas. A földszinti 17 lőrés könyöklőjét felváltva az első és második kősor felső éle alkotja, így az egységesen 82 cm széles és 97 cm vállmagasságú, illetve szegmenszáródásukkal 125 cm összmagasságú lőrések váltakozva egykősorral lejjebb, illetve feljebb nyílnak. A tölcséres lőrések belső 98. kép. Az Olasz-bástya helyreállított keleti oldala torkolatuknál 25 cm-re szűkülnek, és itt a fülkék felől kulcslyuk alakú nyílással áttört kőlap zárja el őket. A földszinti homlokzatot negyedkör profilú, 33 cm magas osztópárkány zárja le. Az emeleti homlokzat kissé visszaugratva egy 65 cm magas, rézsűs kősorral indul, mely az emeleti lőrések könyöklője. Fölötte függőleges homloksíkú terméskőfal emelkedik. Ebben nyílnak a földszintiekkel kb. azonos méretű emeleti lőrések. Mindkét szinten minden második lőrés fülkéjének záradékából szellőzőkürtő indul. Az egymás feletti lőrések kürtői felül egymásba torkolva fordulnak ki 9 m magasságban a homlokzatra, ahol nyílásukat — egy megmaradt darabból megállapíthatóan 25 cm átmérőjű kerek nyílással áttört kőlap takarta. A várfal keleti végén a szélső lőréstől a homlokzat síkja, mely a bástyától eltakarva csatlakozott a déli várfalhoz, az előbbi emeleti homloksíktól teljes magasságában 95 cm-re visszaugrik, alul is függőleges és burkolatlan. Mögötte a folyosók is megtörve folytatódnak. A két boltozott folyosó fölött még egy harmadik, tetővel fedett folyosó húzódott, ahová a lépcsők is felvezettek, és innen juthattak a bástyák legfelső szintjére is. A külső fol a lenti vastagsággal folytatódott még ezen a szinten, elpusztult koronájában talán lőrések is voltak. A belső fal koroná99. kép. Az Olasz-bástya nyugati és déli oldala helyreállítás után