Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

100. kép. A kazamatás várfal részlete helyreállítás előtt 101. kép. A kazamatás várfal részlete helyreállítás előtt ját e szint padlójánál tártuk fel, a folyosó tehát a sánc fele nyitott volt. A várfalat súlyosan rongált állapotban találtuk. A földszinten a nyugatról 9. és 10. lőrés közötti faltest elpusztult, a 10. és 11. közötti kissé kifordult helyéből. Kiomlott a nyugatról első lőrés is. A földszinti folyosó boltzáradékát 0,50 — 1,00 m szélességben végig kibontották. Az itt beomlott föld és törmelék a folyosót nagyrészt eltömte. A homlokzat burkolata a megrongált lőrések körül és a keleti részen hiányzott. A felső szinten a homlokfal a 3—12. lőrések szakaszán a lőrések könyöklőjéig elpusztult. Helyén a 4—8. lőrések szakaszán egy 70 cm vastag, XIX. századi terméskőfal állt. Az elpusztult szakaszon a folyosó boltozata is beomlott, csak a 10. és 11. lőrés között állt egy rövid boltszakasz. Az elpusztult részt több méteres földréteg takarta. A megmaradt emeleti homlokzatszakaszok 4,50- 5,00 m magasan álltak a választópárkány fölött, azonban - főleg a lőrések körül — rongáltan. A szellőzők kitorkollását takaró kőlapok közül csak egy maradt meg a nyugatról 14. lőrés fölött. A belső falnak csak a koronája pusztult le kismértékben. A nyugati lépcső boltozatával együtt fennmaradt, csak a kőfokokat hordták el. A keleti lépcső földpart felőli falát a földnyomás bedöntötte, boltozata a vállcsonk kivételével elpusztult, és a föld teljesen betemette (100—101. kép). A délkeleti és déli várfal tompaszögű falsarka elé épültj rombusz alaprajzú bástyának csak az északkeleti és délkeleti fala állt, részben csaknem teljes magasságában, azonban erősen rongáltan. A délnyugati és nyugati fala a terepszinten alul elpusztult, csak a délnyugati fal helyén állt egy leomlott faltömeg. A bástya elpusztult falainak alapjait Kovalovszky Júlia régészeti ásatással feltárta. A XVI. századi eredetű bástya négyszintes volt. A három alsó szint homlokzatának enyhén rézsűs felületét félkör profilú osztópárkány zárta le. E fölött a legfelső szint függőleges homloksíkkal emelkedett. Az alsó két szinten a várfalakhoz csatlakozó északkeleti és nyugati, mintegy 8,20 m hosszú oldalon 3 — 3, a délkeleti és délnyugati kb. 17,80 m hosszú oldalon 4 — 4 keskeny lőrés nyílt a 3,90 m vastag falakban. A harmadik szinten oldalanként 2 — 2 nagyobb lőrés volt, a legfelső szint kiképzése már nem ismerhető fel. A földszintet — feltehetően utólag átboltozták, a boltozat belső vállát a várfalak sarkához épített faltest hordta. A többi szintet fagerendázatos födémek fedték, a gerendafészkek a belső falsíkokon jól láthatók. A bástya falában, főként a lőrések áthidalói között sok másodlagosan beépített gótikus faragvány található (103. kép). A várfal nyugati végén álló nagyméretű, közel négyzet alaprajzú bástyából csak a csatlakozó falcsonkok maradtak meg, az északi oldalon az egyik földszinti lőréssel és a szomszédos lőrés kávájával, a keleti oldalon egy lőrés kávacsonkjával. A várfal és bástya egyidejű építését szerves kapcsolódásuk és a kváderburkolatú, rézsűs homlokzat sejteti. A megmaradt lőrés érdekes megoldású: belső