Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

88. kép. Az Olasz-bástya északkeleti sarokbástyácskájában feltárt reneszánsz faragványok 89. kép. Az Olasz-bástya keleti oldalán feltárt lőrés háromágú lőrést két-két kétágú lőrés fogott közre. Az északkeleti oldal egy kétágú lőrésébe vágták a XIX. században az ágyútermen átvezetett szennyvízcsatorna tisztítóaknáját. A többit befalazták. Ezekből néhány szép XVI. századi reneszánsz faragványt bontottunk ki (87 — 88. kép). A keleti bástyaoldal tíz idomtalan nyílásából öt bizonyult eredetinek. Az északról második, befalazott nyílásban a háromágú lőréskialakítás maradványai megvoltak (89. kép). A többi négy eredeti nyílás azonos belső fülkekialakítása, tölcséresedése és külső szélessége arra vallott, hogy ezek is háromágú lőrések voltak. A déli bástyaoldal keleti szakaszán tátongó három nyílás az erős kibővítés miatt a maradványokból nem volt rekonstruálható. A visszaugró nyugati falszakasz csatlakozásnál végzett ásatásnál kitűnt, hogy itt egy korábbi, terepszintig lepusztult fal hegyesszögben keresztezte a bástya falát. A kazamata-folyosón is áthúzódó falcsonk a bástyafal elé délkeleti irányban kb. 16 m-re nyúlva tompa falvéggel zárult. Vastagsága 90 cm volt (90. kép). A falkereszteződés mellett nyugatról tátongó nyílás előtt egyenlő szárú háromszög alaprajzú kiszögellés alapfalait tártuk fel. Az utólag beszűkített nyílás letisztított rézsűs kávái az alapfalak síkjához csatlakoztak, a kazamata itteni, a nyílásba is kifutó harántdongaboltozata egykor a háromszögű kiszögellés fölött folytatódott (91. kép). A kiszögelléssel szemben a folyosó belső oldalán levő beugrásban téglafalazatú kemencét találtunk, amely a XIX. századi melegház üzeméhez tartozhatott. Az ennek lebontása után a folyosó belső falán talált nyílás utólagos áttörésnek bizonyult. Miután kezdetben ezt véltük a kazamaták lejáratának, itt, a bástya délkeleti sarkában ásatást végeztünk. Ennek során a bástya belső falvonulatához toldott épület sárbarakott kőfalainak maradványait találtuk meg, egyik falában két ablak és egy ajtó nyílásaival, osztatlan belső terében pedig egy nagyméretű kemence alépítményével.

18 A déli bástyaoldal nyugati szakasza és a nyugati oldal nem szorult feltárásra. A kazamaták lejáratát utóbb Kovalovszky Júlia a nyugati oldal északi végén, a Lorántffy-szárny mellett tárta fel, amelyből megközelíthető volt. A bástya építéstörténetéről levéltári kutatásaim során az alábbiakat állapíthattam meg. A legkorábbi ismert sárospataki alaprajzon, Angelinis 1574 előtt készített felmérésén, a bástya már látható.

19 így tehát vagy Perényi Péter külső várfalépítkezése során, 1534 és 1541 ) között, vagy Perényi Gábor idejében, 1567 előtt épült a külső várfalövvel nem kerített Vörös-torony és a Belső vár keleti kapuja védelmére. Az Angelinis-féle és az ettől alig eltérő 1603. évi alaprajzon

20 látható bástyaidom erősen eltér a feltárt idomtól és a Römisch-féle térkép ezzel megegyező bástyaalaprajzától (92. kép). Az előbbi kettőn ugyanis a bástya délkeleti sarkán láthatunk kisebb bástyaszerű kiszögellést, míg a feltárt bástyán az északkeleti szögleten találtunk kiszögellő bástyácskát. A mai állapot felméréséből megállapíthattam, hogy a bástya belső, a kazamatát belülről határoló falvonulatának körvonala felel meg a korai alaprajzokon látható kontúrnak. E fal vonulat délkeleti sarkán mutatkozik a kis kiszögellésú bástyácska, kiszögellő oldalain pedig egy-egy lőrést is találtunk. A bástya mai homlokfalait tehát utólag építették a korábbi bástya köré, és a két fal közét kazamata céljára átboltozták. Erre írásos adataink is vannak. A XVII. század első feléből származó leltárakból és iratokból kitíínik, hogy ezt a védőművet ekkor ,,a párkány "-nak nevezték. A jelenleg ismert két