Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

igényeinknek megfelelőek legyenek. De ilyen tervezési szempont mégsem lehet a régészeti rekonstrukció hitelességének az alapja. Annál is inkább, mert például a déli szélső ablaknál az eredeti falnyílás — amely a XV. századi nyíláskeretet körülölelte - egyértelműen bizonyította, hogy abban háromosztású ablak sohasem fért el. Ezért az újonnan kiegészített háromosztású sorozatablakok erősen megváltoztatták a g(>tikus lakóház eredeti homlokzatrendszerét. Ezenkívül a romantikus esztétika egységes összhatásra való törekvése a földszinten szintén középkori sorozatablak-gyártást hajtott végre. Egy ablakkeret töredékeiből itt három ablak került helvreállításra (38. kép). Kár, hogy a homlokzatvakolás elfedte a földszint déli szélén fennmaradt, befalazott üzleti szellőzőablakot. Ez ugyanis biztos támpontot nyújtott a földszint eredeti architektonikus megoldására vonatkozóan. Az ilyen szellőzőablakok alatt a középkorban rendszerint üzletajtó nyílott úgy, ahogyan az ennek a földszintnek északi részén vagy az Anna utca 4. sz. ház nyugati sarkán látható. Tehát itt sem lehetett három egyforma ablak, miként az emeleten sem voltak háromosztású ablakok.Ennek alapján a helyreállított gótikus homlokIli zat legfeljebb hatvan százalékban tekinthető hitelesnek, és az eredeti állapotot csak felerészben tükrözi. Mindez természetesen csökkentő tényezőként szerepel a műemlék helyreállításának értékelésénél. Emellett azonban tudjuk, hogy az épület teljes újjáépítése, abban korszerű lakások kialakítása, a déli szárny lebontása révén létrehozott egészséges udvar, a nyugati helyiségek megfelelő, természetes világításának biztosítása — nem lebecsülendő eredmények. A műemléki rekonstrukcióból is tulajdonképpen csak azok a finomságok hiányoznak, amelyek hibátlanná teszik az építőművészeti munkát. Nem is beszélnénk ezekről a hiányokról, ha a romantikus szemlélet nem érvényesült volna később is, és nem okozott volna károkat műemlékhelyreállításunk tudományos tisztaságának. A Tárnok utca 14. sz. Wabler-házon például reneszánsz homlokzatfestés maradványai kerültek elő,

26 és rekonstrukciójuk a műemlékhelyreállítás szokatlan kérdéseit vetette fel annak idején. Az épület helyreállítása 1950—1953-ban befejeződött, és 1963-ban csupán a pusztulni kezdő homlokzatfestés felújítására került sor.

27 A gyémánt metszéshez hasonló al secco díszítményéhez tartozó eredeti nyíláskeretek csak a földszinten 35. kép. Az épület homlokzata 1948-ban az előkerült gótikus leletekkel