Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

36. kép. Az épület homlokzati leleteinek műszaki felvétele (Várnai D.) maradtak meg két helyen, az emeleten teljesen elpusztultak. Az egyik földszinti üzletablak teljes épségben látott napvilágot, a másik kőtöredéke viszont az előbbivel teljes forma- és méretazonosságot mutatott. Az emeleti ablakkereteket körülölelő falnyílásokból csupán annyit lehetett megállapítani, hogy a gótikus nyíláskeretek az 1750 körül helyükre állított barokk ablakoknál jóval nagyobbak voltak. A Will, századi ablakok elhelyezésekor mind az öt kőkeret mellett nyílásszűkítést hajtottak végre (39—41. kép). A szegmens ívsoron előreugró emeleti falsáv tartó konzolpárjai olyan roncsolt állapotban kerültek elő a vakolat alól, hogy valamennyit iskolagótikus arány szerkesztés segítségével újra kellett faragni.

28 A földszinti két üzletablak melletti falszakaszokban XVI—XVII. századi nyílásszélesítés téglakávái és különböző záradékívei maradtak meg. Ezeken a helyeken a középkori nyíláskeretek (valószínűleg üzletajtók) visszaállítása lehetetlen volt. Sőt a töredékes üzletablak kő záradékívéhez is XVI—XVII. századi, nyílásszélesítő téglaheveder támaszkodott. Ezért került sor a déli három földszinti ablaknál a török kori nyílások megtartására (42. kép). Csakhogy a reneszánsz falfestés a gótikus ablakkeretekhez igazodott, tehát a kiszélesített törökkori ablakok nyílásfelületének jó részét is elborította eredetileg. Ennek kifejezésére a tervező

29 modern profilú osztólécekkel rávitte a homlokzatfestés raszterét a XVI —XVII. századi ablaknyílások beüvegezett felületére is. Tehát tervezési módszerét a műemlékhelyreállítás igényeihez hangolta. Mai eszközökkel akarta az eredeti állapotot összhatásában visszaadni, a meglevő nyílások megtartása mellett. Egy főépítészi beavatkozás

30