Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)
34. kép. Az Országház utca 18. sz. épület homlokzata 1944 előtt vagy bemutatása pedig különleges szépségével emelheti napjaink haladó kultúrtörek veséinek eredményeit. A Bartók Archívum épületével szemközti oldalon áll az Országház utca 18. sz. Sayr-ház. A szakirodalomból közismert homlokzatát 23 1 9 6 3-ban felújították, melynek során újra vakolták és nyílászáró szerkezeteit átfestették. Helyreállítása már 1950-ben befejeződött, 24 tudományos dokumentációját azonban a mai napig nélkülözi a művészettörténet. Pedig módszeres vizsgálata hasznos tanulságokat rejt magában, amelyeket a romantikus esztétikai szempontok értékelése és a helyreállítási finomságok hiánya kapcsán itt kell tárgyalnunk (34. kép). A homlokzat helyreállításának megtervezése előtt ismert tény volt, hogy a zárterkélytől északra eső falrészének emeletén egy XV. századi körtésprofilú, kétosztású ablak maradt meg. Ezt a nyíláskeretet Mátyás korában egy olyan XIV. századi, grafikus profilú ablak elpusztult kávájába ültették bele, amely az északi határfal közelében fennmaradt falvarrat tanúsága szerint háromosztású lehetett. Vagyis a Bartók Archívum homlokzatának emeleti hármasablakaihoz hasonlíthatott. Tehát a nyíláscsökkentés egy olyan XV. századi cseh ablaktípussal történt, amelynek külföldi származásterületén éppúgy, mint a Kárpát-medencében csak kétosztású példái ismeretesek 25 ( 35. kép). A zárterkélytől délre egy második XV. századi ablakkeret töredékei maradtak meg. Ennek profilja hasonlított az erkélytől északra levő kétosztású ablakéhoz. Távolabb egy harmadik cseh ablak maradványa került elő, azonban másodlagos helyen és mérete miatt a helyreállítás szempontjából amúgy sem jöhetett számításba. Ezért a második ablakkeret töredékeit rekonstruálták az erkélytől északra fennmaradt kétosztású ablak alapján. Bár sem az analóg nyíláskeret, sem tipológiai sajátságok nem támasztották alá, mégis a helyreállítás során háromosztású ablakok készültek a zárterkélytől délre eső részen (36—37. kép). Az eredeti osztástól eltérő megoldás egyik indoka az volt, hogy a zárterkélytől északra is állott egykor hármasablak. Persze az XIV. századi volt, tehát nem jogosította fel a tervezőt a XV. századi ablakok háromosztásúvá bővítésére. A másik indok pedig úgy szólt, hogy két darab gótikus kétosztású ablak nem elegendő, mert csak két darab háromosztású ablak biztosítja az előírt világítófelületet a mögöttük fekvő lakószoba számára (38. kép). Műemlékeink helyreállításánál kétségtelenül fontos, hogy újjáépített lakóhelyiségeik mai lakás-
