Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

10. kép. Az egervári kastély alapmegerősítése sajtolt vasbeton cölöpökkel. A sajtolás négy fázisa litikus szerkezeteket. A héjak szokásos mérete 2—3 X 3 — 4 m körüli; alakja elliptikus paraboloid vagy más forgásfelület, nyiladékmagassága 0,70 — 1,20 m, vastagsága 8 cm. Alkalmazására a hazai műemléki gyakorlatban a Székesfehérvár, Vörösmarty tér 8 — 10. sz. lakóházaknál került sor.

6 Régi épületek, műemlékek egyenlőtlen süllyedése megakadályozásának másik, széles körben alkalmazott módja az altalaj szilárdítása. E módszer nem új, az injektálásos talaj szilárdítás vagy a terepszint alatt keletkezett üregek kibetonozása már évtizedekkel ezelőtt ismert eljárás volt.

7 A cementinjektálásos talajszilárdítás azonban csak nagyobb üregek kitöltésére vagy kötött, durvaszemcsés talajoknál alkalmazható eredményesen; laza, finomszemcsés talajok esetében nem. Ez utóbbiak szilárdításának problémája csak az utóbbi években oldódott meg, a kémiai talajszilárdítási módszerek elterjedésével. A Joosten-féle eljárással a szilárdítás vízüveg és kalciumklorid oldat besajtolásával történik. A sajtolás során 1 atmoszféránál kisebb nyomást alkalmaznak, a sajtoló csövek körül 60 — 80 cm átmérőjű szilárd zóna nyerhető ezzel. Még fejlettebbnek tekinthetők azok az eljárások, amelyeknél a kötőanyag besajtolásával egyidejűleg más fizikai vagy kémiai folyamatot is előidéznek. Czebertowicz lengyel professzor módszere a már ismertetett Joosten-féle eljárást elektroozmozissal kombinálja. Az elektromos áram hatására a vegyi anyag egyenletesebben oszlik el, jobban behatol a pórusokba, a kötés meggyorsul, az elérhető szilárdság megnő. Jól alkalmazható ez a módszer salakos, szemetes feltöltött talajok szilárdítására, azaz városok belterületén. A legnehezebb problémát az igen finom szemcséjű, kötött talajok szilárdítása jelenti. A híg vízüveg megfelelő átáramoltatása céljából itt gáz halmazállapotú katalizátort injektálnak utána, a Szepesi—Keszey—Cziglina-féle eljárásnál pl. széndioxid gázt. Ismeretes olyan módszer is, melynél ez utóbbi helyett vacuummal oszlatják el a szilárdító anyagot.

8 Az ismertetett alapmegerősítési és talajszilárdítási eljárásokat természetesen gyakran kombinálni kell, csak egyik vagy másik alkalmazása ugyanis nem vezetne a kívánt eredményre. E kombinált megoldást választották pl. a bautzeni Reichenturm (Német Demokratikus Köztársaság) állagbiztosítása során is, amikor is az alapok aláfalazását cementtej injektálással kötötték egybe.

IJ A helyi adottságok, talajviszonyok néha egészen sajátos megerősítési módot igényelnek. Hohengeroldseck vára (Fekete-erdő, Német Szövetségi Köztársaság) egy sziklaorom meredek fokán épült a XIII. században. A porfir sziklafokon az utóbbi években már olyan súlyos és mély repedéseket észleltek, melyek radikális megerősítést tettek szükségessé. Ezért a sziklába 21 lyukat fúrtak, melyekbe vonóvasakat helyeztek. A vonóvasak szerkezete olyan volt, hogy a külső vasvég csavarmenetének megfeszítése által a szikla mélyében levő másik végen elhelyezett szerkezet szétterpeszkedett, befeszült a furatba. Ily módon a ferde síkok mentén szétrepedezett porfirtömböt valósággal utófeszítették. A vonóvasak furatait, továbbá 59 másik, vas nélküli furatot ezután híg cementhabarccsal torkretezték. A torkretezést mindaddig folytatták, amíg a cementhabarcs a szikla repedésein ki nem buggyant.

lfl