Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

kutatás eredményei adhatják meg. A fent említett adatok alapján valószínű, hogy az A vasi-templom utolsó bővítése (sekrestye-kápolna, ossarium) legkésőbb a XIV XV. század fordulója táján már megtörtént, mert a falut két évtized múlva elhagyatottként említik. Utána az idő pusztítja az elhagyott épületet, majd később az emberek. A XIX. században csak a templom tornya áll. Az egyenes szentélyzáródású templomok Dunán túlon való megjelenésének vizsgálatát azért tartjuk fontosnak, mert az egyszerűen cisztercita hatásnak tekintett típusról nagy valószínűséggel kimutatható, hogy elsősorban a bencések tevékenysége következtében és közvetlen vagy közvetett hatására terjedt el a Dunántúl középső részén. E kérdés vizsgálata mellett számos olyan lehetőséget vethettünk fel néhány fontos emlékünkkel kapcsolatban, amelyek nyomán elindulva talán a magyar román kori építészet szempontjából is fontos adatokhoz és eredményekhez juthatunk (Pannonhalma, Tihany, Pécsely). A felsorolt példák nagyobb részénél kimutatható, hogy azok építésénél római köveket, téglákat használtak fel (Aszófő, Felsődörgicse, Szigliget, Nagykeszi). Szigliget esetében egy római épületnek a középkori templom építésénél való felhasználása is bizonyítható, az egregyi templom közelében pedig római sírokat találtak. Ezek és más adatok alapján feltételezhető, hogy e területen a római települések helyén vagy azok közelében alakultak ki több esetben is Árpád-kori falvaink.

40 Az egyenes szentélyzáródású templomok építési idejének megközelítő pontossággal való meghatározásával — XIII. század közepe tája lehetőség nyílt arra, hogy a félköríves záródású templomok építését esetleg korábbi időben keressük. Ama esetekben pedig, amikor egy egyenes szentélyzáródású templommal kapcsolatban a XIII. századnál korábbi időből való történeti adatokat is ismerünk, illetve építészeti formák, épületrészek összefüggései korábbi építkezésre utalnak (Pannonhalma. Tihany, Veszprém, Pécsely), meg kell vizsgálni: nem lelhetők-e fel egy korábbi, félköríves szentély maradványai. (E módszer alapján végzett kutatásainkban már felmutathatunk némi eredményt, amely a fenti gondolatokban rejlő lehetőségeket valószínűsíti.

41

) A fent elmondottakkal kapcsolatban nem állítjuk azt, hogy a vizsgált területen nem kerülhet elő olyan egyenes szentélyzáródású templom, amely az általunk meghatározott idő előtt épült. Ilyeneket szomszédos területen is említenek. A vizsgált anyagban, a Dunántúlon, sőt az egész ország területén sem ismerünk egyelőre olyan egyenes szentélyzáródású templomot vagy templomromot, amelyről ma biztosan állíthatnánk XIII. század előtti felépítését,

12 A közölt emlékanyag vizsgálata közben néhány érdekes építészeti, szerkezeti megoldást figyeltünk meg, amelyet tovább kell majd vizsgálni. A szigligeti Avasi-templomrom hajójának északi és nyugati fala mellett körbefutó kőpadkát tártunk fel, 173. kép. A s/.igligeti Avasi-templomrom helyreállítás után timely kétségtelen, hogy ülés céljaira szolgált. Azt lehet mondani, hogy ez ritka megoldás, mert ezen kívül ma csak néhány hasonlót ismerünk hazánkban.

43 Figyelmet érdemel még az is, hogy a tárgyalt templomok jelentős részének a déli oldalon van a bejárata, ott, ahol általában a három, magasan elhelyezett, szimmetrikus elrendezésű ablakot is látjuk (Felsődörgicse, Pécsely, Szigliget). Igen fontos a további kutatás szempontjából, hogy a gótikus elemek (ablakok) megjelenését eléggé pontosan megállapíthattuk (Kisapáti, 1245), s ezt a dátumot felhasználhattuk más templomok építési idejének meghatározásánál is. A tárgyalt templomoknál ti kápolna-sekrestyéket kivétel nélkül későbbi bővítéseknek tartjuk. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy az egyenes szentélyzáródású falusi templomok e vidéken általában sekrestye nélkül épülnek a XIII. században, s bővítésként azok inkább csak a XIV. században jelennek meg. Ezek a bővítmények azonban eredetileg valószínűleg nem is sekrestyének vagy nem csak sekrestyének épültek, hanem kápolnának, amit világosan bizonyítanak az ott feltárt oltármaradványok (Szigliget, Aszófő, Ecsér, Fehérvárcsurgó). Az ország más részein is kerültek elő az elmúlt évek során hasonló elrendezésű sekrestye-kápolnák (Váraszó).

44 9 Magyar Műemlékvédelem 129