Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

Mint már említettük, a pannonhalmi építkezést (1224) követően kezdett elterjedni az egyenes szentélyzáródású templomtípus a Balaton északi oldalán, elsősorban a tihanyi apátság és az Atyusz nemzetség birtokain. A felsorolt templomoknál azonban jóval több ilyen templomot és romot ismerünk, amelyek részben az említett birtokokhoz tartoztak, részben mások voltak birtokosaik (Szentbenedek, Kál, Sáska, Dörögd, Rátét). Az utóbb említett két példa arra is rávilágít, hogy az új templomformát nemcsak a kis templomok esetében vették át, hanem a jelentősebbeknél is. A rátóti premontrei szerzetesek egyenes szentélyzáródású temploma már a tatárjárás előtt felépült,

45 s a megmaradt részletek jól képzett kőfaragók munkáját őrizték meg számunkra. Ennek a templomnak alaprajzi elrendezése a cisztercita formákat követi; kereszthajós, mint a bélapátfalvi. Nem tartjuk kizárt dolognak, hogy az itt dolgozók szoros kapcsolatban álltak a Pannonhalmán dolgozó műhellyel. A kolostor és a templom építésére feltehetően a XIII. század második negyedében került sor, a pannonhalmi munkák befejezése után. A másik példa azt bizonyítja, hogy egyenes szentélyzáródású nagyobb templomot még a XIV. században is építenek e vidéken. Felsődörögdön jelentős része még ma is áll a Szent András apostol tiszteletére szentelt templomnak. Ezt a templomot Dörögdi Miklós egri püspök ősei építették, s a püspök (1330 -1361) nagyobbíttatta azt meg.

16 A felrajzolt kép azt bizonyítja, hogy a XIII. század köze2>e táján jelentős építőtevékenység folyik a Balaton északi partján. Az előbb említett Dörögdön a XIII. században kettő, a Káli-medencében négy vagy öt, Dörgicsén pedig három templom áll egymástól nem nagy távolságra a már előbb tárgyalt templomokon kívül; s ezek mellett templombővítésekről is tudunk (Felsődörgicse, Nemespécsely). A pannonhalmiak kezdeményezésén kívül más okok is rejtőzhetnek e nagy építési tevékenység mögött. Egyik ok talán az lehetett: a kereszténység már annyira megerősödött hazánkban ideológiailag és gazdaságilag egyaránt — , hogy elavulttá vált az a Szent István által hozott törvény, amely szerint tíz falu köteles legalább egy templomot építeni. Ez a törvény a templomépítkezések szempontjából először ösztönző volt, később azonban fékező is lehetett. Az építkezés terheitől szabadulni akarók arra is hivatkozhattak, hogy a törvény által előírt egy templom már áll. A XIII. században azonban már azonos nevű, egymástól néhány kilométerre eső falvakban is találunk templomokat. Ez a folyamat valószínűleg nem hirtelen következett be, hanem fokozatosan növekedhetett e vidéken is a templomok száma, a gazdasági erősödéssel párhuzamosan. Űgy gondoljuk, a másik ok a tatárjárás pusztításaiban keresendő, amely nem valószínű, hogy elkerülte volna e vidéket. Entz Géza a Balaton környékének műemlékeiről írt munkájában felveti annak lehetőségét, hogy a XI—-XII. században említett templomok egy része fából és sövényből készülhetett.

47 E feltevést el is fogadhatjuk, bár e kőben gazdag vidék korábbi építkezési gyakorlatának hagyománya (római épületek, szigligeti kőfejtők és mészégetők említése a XII. század elején) ennek némileg ellentmond. A XIV—XV. században viszont olvashatunk „kőből épült" templomokról (Szigliget, Alsódörögd, Hidvég, Pösze),

48 tehát másfajta is lehetett akkor (tégla, esetleg fa és sövény is). Az ilyen templomok szinte nyom nélkül pusztulhattak el, de a kőtemplomokat sem igen kímélhették. Ez lehet a másik ok, amely a bencések kezdeményezését nagymértékben, szükségszerűen is kiszélesítette. E feltevést az eseményekből levonható következtetések mellett a tatárjárást hamarosan követő, az oklevelekből (Kisapáti, Pécsely) és az építészeti részletekből, összefüggésekből kiolvasható adatok is alátámasztják (Pécsely, Szigliget, Egregy). A fentiek alapján valószínűnek tartjuk, hogy az egyenes szentélyzáródású templomtípus Oros apát — az itáliai Lazióban látott cisztercita tenrplomok példája nyomán, - kezdeményezésére és szorgalmazására honosodott meg Pannonhalmán, majd onnan terjedt el a Balaton északi oldalán. Az új forma e vidéken széles körben való elterjedését a bencések erős szellemi és gazdasági befolyásán túl támogathatta (az új formák iránti természetes érdeklődés mellett) a cisztercita műhelyek tevékenysége (Zirc). E folyamatot jelentős mértékben elősegíthette a tatárjárás pusztításaiból eszmélő nemzet erős élni és építeni akaró vágya, gazdaságilag való megerősödése, amelyet a IV. Béla kezdeményezése nyomán meginduló várépíttető tevékenység kétségtelenül bizonyít. Kozák Károly JEGYZETEK 1 A helyreállítási munkákat az OMF Sümegi Építésvezetősége végezte. A tervező Sedlmayr János építészmérnök volt. A feltárási munkákban részt vettek Garami Éva és Valter Ilona régészhallgatók, akiknek közreműködését e helyen köszönöm meg. 2 A torony formája ritkának mondható. Legközelebb Felsőörsön és Somogyváincson találunk hasonló koréi, alul négy-, felül nyolcszögletes tornyokat. 3 A kő méretei: 80 X 90 cm. A kő két oldala egyenes vonalú, kialakítása az eredeti formát tükrözi, szélén ferdén ledolgozott, A kő „közepén" látható négyszögletes nyílás (ereklyetartó) szélessége 11 cm, a kő széléig mért távolság 70 cm. Szimmetrikus elrendezést, feltételezve, a kő teljes hossza 150 cm lehetett, amely megegyezik a szentélyben feltárt oltárépítmény hosszával. A kő és az oltárépítmény szélességi méretei sem mondanak ellent annak, hogy az oltár lapja lehetett e kő, amely a ferde ledolgozással lefelé fordítva helyezkedhetett el egykor az oltárépítményen, amint azt máshol is látjuk (Kerc). 1 Ilyenféle elhelyezésű a közeli Zalaszántó r. k. templomának későgótikus pastoforiuma is. 5 Arch. Ért. (1889) 360 — 308. — Ádám Iván így írja le a freskót az általunk nyugati bejáratnak említett nyílás