Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István: A nagyvázsonyi pálos kolostor

aklaszeggel összefogott bronzlemez borítás fogta össze. ÍL: 69, Legn. sz.: 7, V.: 2 mm. Lh.: uo. Lt. sz.: N. 59.13. 23. Kis kés töredéke. Kovácsolt vasból. Nyele lefelé szélesedik, ovális, bronz talplemezben végződik. Pengéje törött, foka vastag. Két darabban. IL: 67, ebből a nyél: 43, a penge sz.: 11 mm. Lh.: uo. Lt. sz.: N. 59.14.1 — 2. (69. kép 1.) 24—39. Kódoxveretek. Bronzlemezből hajlítva, préselve. Lh.: uo. 24 — 28. Selejtes, ill. félig kész darabok. Lyukasztás, vágás közben tönkrement, rosszul préselt, ill. ki sem Lyukasztott példányok. Méreteik: 24: 23 X 16, 25: 22 X 19, 26: 24 x 19, 27: 27 X 20, 28: 19 X 18 mm. V.: 1-2 mm. Lt. sz.: N. 59.14.1-5. (64. kép 1-3, 7, 12.) 29 — 32. Sarokveretek. Deltoid alakú, nagyjából azonos mintájú (csak kisebb), áttört és kidomborodó növénydíszes darabok. (A 32. számú a 31. számúval megegyező méretű példány töredéke.) Méreteik (átlósan): 29: 30 X 22, 30: 41 X 30, 31: 70 X 55 mm. V.: 0,25-0,5 mm. Lt. sz.: N. 59.15.1-4. (64. kép 13-14, 16-17.) 33. Szíjvég, egy lyukkal. M.: 14x13, V.: 1 mm. Lt. sz.: N. 59.16. (64. kép 4.) 34. Kapcsos csat tartozéka, bőrszíj felerősítésére szolgáló két aklaszeggel. EL: 40, Sz.: 14 mm. Lt, sz,: N. 59.17. (64. kép 10.) 35 — 36. Derékszögben meghajlított, élén a kapocs beakasztására szolgáló nyílással, sarkaikban a kötéstáblára való felerősítést szolgáló lyukakkal. (A 36. számúban az aklaszegek is megvannak.) Méreteik: 35: 24 x 21, 36: 21x18 mm. V.: 0,5-1 mm. Lt, sz.: N. 59.18.1-2. (64. kép 6, 9.) 37. Ötszögű, ívelt hegyű csatrész, felerősítő része letörött. Három kisebb és három nagyobb lyukkal. IL: 32, Sz.: 27, V.: 1 mm. Lt, sz.: N. 59.19. (64. kép 15.) 38. Vékony, két végén törött lemez, előlapján virágminta és gótikus betűk: MAIt(ia). H.: 44, Sz.: 10, V.: 0,5 mrm Lt. sz.: 1ST. 59.20. (64. kép 5.) 39. ívelt hegyű, enyhén hajlított, előlapján bevésett vonaldísz, rajtaegv Ivük. II.: 24,Sz.: 1.7, V.: 1 mm. Lt. sz.: N. 59.21. 40. Kis lakat. Vasból. Tégla alakú testén kiugró, hengeres kulcslyuk védő. M.: 34, Sz.: 26, lakattest v.: 12 mm. Lh.: uo". Lt, sz.: N. 59.22. (64. kép 8.) 41 — 42. Kis vaskulcsok. Valószínűleg lakatkulcsok, egyszerű tollal, kerek fejjel. A 41. sz. lyukas, a 42. sz. tömör szárú. Méreteik: 41: EL: 41, fej átm.: 18 mm, 42: H.: 45, fej átm.: 15 mm. Lh.:uo. Lt. sz.: N. 59.23. 1-2. (64. kép 11.) 43 — 44. Vaskések. Aránylag hosszú nyéllel, a 44. sz. faborítása ép. Mindkettő nyelén négy aklaszeg. Pengéjük keskeny, egyenes hátú, vastag fokú. A pengén a nyél mellett mindkét oldalon (nagyjából egyforma) beütött mesterjegy. Méreteik: 43: EL: 165, ebből a penge: 80, penge sz.: 11 mm, 44: IT.: 213, ebből a penge: 104, penge sz.: 11 mm. Lh.: uo. Lt. sz,: N. 59.24.1-2. (69. kép.) 45. Bronzszelence (festéktartó, úti írókészség?). Tégla formájú, egyik hosszanti oldalán nyitott, becsúsztatható fedőlapja hiányzik. Belül három forrasztott lemezzel négy egyenlő részre osztva. Alsó részén a sarkoknál lyukak, egyik keskenyebb oldalán alul három csappal beerősített lemezke. EL: 80, M.: 44, Sz.: 18, Fal v.: 1 mm. Lh.: uo. Lt. sz.: N. 59.25. 46. Kályhacsempe kerek előlapja. Kvarccal soványított, vörösre égett agyagból. Hátlapján ujjnyomok, égési folt, s a szegélyen a csempe felragasztott, de levált oldallapjának nyoma. Előlapján körbefoglalt pelikán alakja, a kettős keretelésben fonatdísz kezdetleges utánzata ós gótikus betűelemek (szövegutánzat). Vörös festés nyomaival, Átm. : 120, Falv. (átlag): 10 mm. Lh.: a konyha feltöltésrétegéből, kb. 50 cm mélven. Lt, sz.: N. 59.26.1. (66. kép.) 47. Kályhacsempe előlapja. A 46. számúval azonos kidolgozású és méretű. Előlapja részben a fonatdíszes kördíszítésbe átnyúló ábrázolás: jobbfelé vágtató, sisakos, pajzsos, lándzsás lovag alakja. A csempe töredékes, megfelelő darabok alapján részben kiegészíthető. Lh.: a konyha tűzhelyének feltöltéséből, 20 — 30 cm mélységből. Lt. sz.: N. 59.27.1. (65. kép.) 48. Kályhacsempe oromdísz. Kvarccal soványított, vörösre égett anyagból. Fekvő téglalap formájú előlapján két rozetta ós növénydísz, egyik hosszanti oldalához lőréses oromzati részt ragasztottak. (A csempe részben főleg az oromzati résznél — kiegészített.) IL: 187, Sz.: 90 mm. Lh.: a konyha melletti szemétdombból. Lt. sz.: N. 59.28.1. (67. kép.) 49. Sarok kályhacsempe része. Mintázata, anyaga és mérete olyan, mint a 48. számúé. A tál alakú részhez csatlakozó saroknál sorban benvomott köröcskék. (Részbon kiegészítve.) Lt. sz.: N. 59.28.2. (68. kép.) JEGYZETEK 1 Az állagmegóvási terveket Cseh István, majd Koppány Tibor készítette. 2 Éri I.: Műemlékvédelem (1961) 1 — 15. 3 Eri I., Nagyvázsony. Bp. 1959, 49—50. 4 Állítólag a mencshelyi középkori eredetű, de a XVTLT. század végén megtoldott evangélikus templom bővítésekor is a kolostor romjaiból hordták oda a követ. —

A XIX. század közepén itt járt Rómer pedig feljegyezte, hogy az uradalom tiszttartója ,,meg árendálta a kolostor fundusát, a templom lerombolását". Országos Műemléki Felügyelőség Könyvtára. Rómer-jegyzőkönyvek. VI. füzet 34. 5 „1927 októberben ós novemberben nekiálltam s Kinizsi sírját sajátkezűleg ásva kerestem, hogy hol és mi van a sírkő és szarkofágtörodékekből. A templomszentélyt átforgattam, de a barbár módon- szétrombolt sárga tatai márvány szobor csekély darabjait találtam csak meg." Nagyvázsonyi r. k. plébánia. História Domus. 34. —• Ugyanott a 174. oldalon kis vázlatot is közöl kutatásának színhelyéről ós eredményéről. 6 Laczkó D.—Rhé Gy., Baláoza. Római telepnyomok és útirányok Veszprémmegye déli felében. A baláczai ásatások eredményei. Veszprém 1912. — Ezzel kapcsolatban Németh az alábbiakat jegyzi meg: ,,A baráti pusztán ón római nyomot nem találtam, sem Torma földjén, sem a rom alatt. A romtól délre Leányfalu felé van egy házrom, régi, azt én megnéztem. A szoba malterpadlóval van kiöntve. Faragott vörös homokkő is került elő belőle, de felírás nélkül." Hist. Dom. 138. 7 ,,A klastrom kutat még Csekő Béni birtokosa bontatta ki, illetve az apja, ki a vallásalaptól vette meg e birtokot. Sokat ásatott a kolostor körül, de semmit sem talált," Hist. Dom. 138. 8 Németh G., Adatok Nagy-Vázsony történetéhez. Veszprém 1901, 34: ,,. . . de possessione Leanfalva super eandem viam cadavera mortuorum gratia sepulturao ad Ecclesiam ubi nunc dictum monasterium constructum esset antiquitus deferri consuetum est." •—• Az oklevél eredetije Molnár István szíves közlése szerint az Országos Levéltárban található; Dl. 19.562. 9 A feltárás és konzerválás munkája párhuzamosan folyt. Ennek előnye az, hogy a néhol igen gyenge megtartású maradványok szinte azonnal megóvásra kerültek. Hátránya viszont, hogy a tervező ós a kivitelező csak szakaszosan s nem az egész terület feltárása után mérhette fel a végzendő munkát. Az elkövetkező években fokozatosan igyekszünk megvalósítani, hogy a feltárás és tervezés legalább egy évvel előzze meg az állagmegóvást, így a tudományos előkészítés is megalapozottabb lesz. 10 A kapocs jóval későbbinek látszik, mint a többi lelet. Mégis, mivel az egymással érintkező 9—10. sz. sírok a kolostortemplom járószintje alatt 40—50 cm mélységben voltak, nem tarthatjuk őket a kolostor fennállása idejéből valóknak.