Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István: A nagyvázsonyi pálos kolostor

11 Luschin 126. — Az ásatás során előkerült pénzek meghatározását Huszár Lajosnak köszönjük. 12 Messzire vezetne, ha feleletet igyekeznénk keresni arra: vajon milyen— egyáltalán településhez tartozó — templom lehetett itt, s vajon miért volt szükséges a leányfalusiak halottjait ide temetni? A török hódoltság alatt elpusztult, majd a régi faluhelytől távolabb újratelepült Nemesleány falu ma is használt temetőjének közepén még állanak a falu egykori templomának romjai. Alaprajza az 1957-ben feltárt nagyvázsony—csepelyi temploméhoz hasonló, tehát román kori lehet. Vázsony eredeti plébániatemploma viszont a Kinizsi által 1481-ben átépíttetett helyén állhatott, [Lásd erre: Művészettörténeti Értesítő (1953) 71—75.] A kolostor környéke, a lejtős domboldal településnek amúgy sem alkalmas. Annyi mindenesetre valószínű: Kinizsinek oka volt rá, hogy a kolostort egy régebbi templom helyére, esetleg annak elpusztításával építtesse fel. Talán régtől fogva búcsújáró-, kegyhely lehetett itt, s a Szent Mihály-templom számára a kolostor alapítólevelének kelte előtt már egy évvel kiadott pápai búcsúlevél ennek „megújítását", illetve törvényesítését jelentette. Mint kegyhely köré, természetesen nemcsak leányfalusiak, hanem pl. vázsonyiak is temetkezhettek, ha erre egyházi hatóságoktól engedélyt kaptak. 13 Legújabb összefoglalás erre: Kralovánszky A.: Arch. Ért, 84 (1957) 175—186; Szőke B.: Arch. Ért, 86 (1959) 32—46. 14 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. BHH. 3. Bp. 1938,'41—46. 15 Ennek környékén néhány apró, zöldmázas kályhaoromdísz töredékén kívül semmit sem találtunk. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a kolostor elpusztítását megelőző fosztogatások során a kályhát is elbontották és talán a várban állították fel újra. E ténnyel megmagyarázhatnánk egyben a vári nyugati védőfolyosó XVI— XVII. századi feltöltéséből előkerült igen művészi, zöldmázas, alakos és növénydíszes kályhacsempék eredetét is. A töredékeken ugyanis többek között püspök-, szerzetesfej látható. Megerősíti ezt a feltevést: ugyanebből a törmolékrétegből eddig már jó néhány darabról mutathatjuk ki, hogy eredetileg a pálos kolostorban volt használatban [pl. gótikus agyagnegatív, elefántcsont kanálkák, esetleg csontból esztergályozott sakkfigurák (?) sorolhatók ide]. 16 A párhuzamba állítható darabokon e helyen ,,AVE MARIA" olvasható. Figyelembe véve a szöveg gótikus betűelemeit s a fazekas sematizáló torzítása ellenére is második betűkónt jól kivehető V betűt, kétségtelen, hogy az előképen, amelyet lemásoltak, szintén ez a szöveg állott, 17 Holl I.: Budapest Régiségei. XVIII. köt, Bp. 1958, 252—277.-—

A XV. század közepén készült lovagalakos kályhii ismertetésével záruló) tanulmány folyt at ásóihoz most folyik az anyaggyűjtés. Annyi bizonyos, hogy a következő, egyelőre teljesen még össze nem állítható kályha tip us egyes darabjai a lovagkályha csempéinek felhasználásával kószülteK. A Máriát, illetve az angyalt ábrázoló töredékek jelzik a témaválasztás irányát. (Holl Imre szíves közlése.) 18 Jelenleg a bécsi iparművészeti múzeum gyűjteményében található, fénykepe: HoU i. m. 104. kep. — Ennek a csempének a mérete (17,4 X 17,5 cm) is meglepően egyezik a vázsonyiéval, természetesen csak a körös keretelésen belüli részé (12—kb. 12 cm). 19 A Zürichben, továbbá Wädenswil és Hallwil várakban előkerült —nagyjából XV. század végi — lovag-, illetve pelikánalakos, a becsi darabbal egybevethető csempék ma a zürichi múzeumban vannak. — A külföldi analógiákra vonatkozó tájékoztatást ugyancsak Holl Imre szívességének köszönjük. 20 Meg kell jegyeznünk, hogy formában egyező néhány töredéket a budai és a visegrádi palota Zsigmond-kori kályhacsempéi között találunk ugyan (lásd: Holl i. m. 50—51. kép), azonban ez a kályhacsempe vagy kályhaszem típus mégis nagyon ritka lehetett. 21 A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a Kinizsivár leletanyagában van egy zöldmázas, fát őrző oroszlán alakját ábrázoló töredék, amely az V. László-kori lovagalakos kályha hasonló darabjával tart rokonságot, Ez a tény annak bizonyítéka, hogy a budai műhely mintakincse már korábban sem volt ismeretlen Vázsony ban. 22 A részben hiányos, kopott érmek közül 21 darabot lehetett teljes pontossággal meghatározni, az alábbi, évszám szerinti sorrendben: 148U—91: Mátyás d.; XV. század vége: osztrák pfennig; 1500: salzburgi pf.; 1501: II. Ulászló hamis d.; Ió09: II. Ulászló d.; 1510: salzburgi zweier; 1515: salzburgi pf.; 1522—24: 11. Lajos d.; 1525: II. Lajos 2 d., salzburgi pf., stájer pf.; 1528—2d: I. Ferdinánd 2, ill. 1 d.; 1530: I. Ferdinánd d., János d.; 1531: passaui zweier; 1535: I. Ferdinánd hamis d. 23 A már említett szomszédos Leányfalu a legutóbbi időkig, a XVIII. századtól kimutathatóan, jelentős fazekasfalu volt, készítményei messze környéken elterjedtek, figyelembe véve az edénykészítóshez alkalmas agyaglelőhelyeket, ugyanitt kell gyanítanunk a középkori fazekasokat is. 24 Miután a feltárt szeméthalom bizonyosan nem az egyetlen, sőt nem is a legnagyobb hulladéklerakó hely volt a kolostor körül, az épületen kívül, illetve a gazdasági udvarban még másutt megtalálható szemétgödrök anyaga talán további műhelyek el nem pusztult emlékanyagát is tartalmazza, hiszen a pálos szerzetesek igen sok mesterséghez értettek. 25 Éri I.: FA 11 (1959) 148—149. DIE FUNDE IM PAULANERKLOSTER VON NAGYVÁZSONY In 1959 ließ das Landesdenkmalamt ein neues bedeutendes Objekt des wertvollen mittelalterlichen Denkmälerkomplexes in Nagyvóizsony (bestehend aus: zwei Burgen, einer gotischen Pfarrkirche, zwei romanischen Dorfkirchen in Trümmern, einem Herrenhaus und zwei, ebenfalls der Vernichtung anheimgefallenen Paulanerklöstern) konservieren. Den im St. Michaelskloster vorgenommenen Konservierungsarbeiten ging eine archäologische Aufschließung voran. Das St. Miehaelskloster war eine Gründung (1483) von Paid Kinizsi, dem berühmten Feldherrn und Grundherrn der Gegend; es wurde 1552 gesprengt. Im Verlauf der Aufschließung kamen zutage: der vollständige Grundriß des Klosters und seiner Kirche, mit kleineren Einzelheiten. (Grabstätte des Gründers, Altar- und Kanzelfundamentiorung. Uberreste von Feuerstätten usw.) Im Chor stieß man auf Gräber, welche zu einem, im 13—14. Jahrhundert dort gelegenen früheren Friedhof gehörten. Die Überreste des Wirtschaftshofes, der das Kloster umgeben hatte, Umfriedungsmauern oder Gebäude, kamen diesmal nicht zur Ausgrabung. Aus der Klosterküche und dem neben dem Bau befindlichen, durch Münzen in die Jahre zwischen 1489—1535 datierten Misthaufen kam ein kulturgeschichtlich wertvolles Fundmaterial ans Tageslicht. Beachtenswert sind die runden, unglasierten Ofenkacheln mit galoppierenden Ritter- bezw. Pelikandarstellungen. Die Muster dürfte der Töpfermeister — den lokalen Ansprüchen selbstverständlich entsprechend umgearbeitet — von der sog. der Ofner Burg oder einem der auch in anderen Teilen des Landes auffindbaren Kopien übernommen haben. Neben Gebrauchsgegenständen des Alltags (einige Haken, Messer, Schlüssel, ein Schloß, Ring usw.), haben die Kodexbeschlägstücke und Knochenschnitzwerkfragmente größere Bedeutung. Unter den Kodexbeschlägen gibt es nicht nur fertige, sondern auch halbfertige, und Abfallstücke. Die ungarische Literaturgeschichte nennt