Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István: A nagyvázsonyi pálos kolostor

65. kép. Kályhacsempe előlapja sem jutottunk el. Lejjebb, 14 m körül, oly erősen tört fel a víz (magassága máról-holnapra a 4 m-t is elérte), hogy megfelelő szivattyúzóberendezés híján a kutatást abba kellett hagynunk. Kinizsi és Horváth Márk sírhelyeinek felkutatása sikerrel járt. (Csak a sírüregek téglafalazatának csekély maradványait találtuk meg, más leletünk innen nem került elő.) Eközben meggyőződhettünk arról, hogy Németh Gábor valóban alaposan átforgatta a szentélyt. A nyers talajig azonban nem ásott le mindenütt. Ennek köszönhető a már említett korábbi templom temetőjéhez tartozó néhány sír aránylag bolygatatlanul való előkerülése a keleti szentélyfal mentén. Itt 8, majd a hajó északi harmadában 2 sírt tártunk fel. Az első 2—3 közvetlenül a keleti fal alapozásának mélységében s annak közvetlen közelében volt, a vázakat éppen az alapozási munkák során csonkították meg. Mellékletek híján is bizonyosnak látszott e sírok koraisága. A 4. sz. gyermeksírban, a koponya két oldala mellől előkerült csüngős fülbevalópár (hajkarikába fűzött, belül üres bronzgömb) megerősítette feltevésünket. A hajó elején feltárt sírok közül az egyikben a bal váll fölött nagyméretű, bronzhuzalból készült kapocspárt találtunk,

10 a többi sírban melléklet nem volt. Szórványosan, a kihányt földből viszont még egy hajkarika, egy 1282—1308 közötti időből származó bécsi dénár

11 és egy, ugyancsak a XIII—XIV. század fordulójára tehető, töredékes bronzkorpusz került elő. Sem a templom, sem a kolostor igen alapos átkutatása után nem sikerült a korábbi templom falainak maradványaira bukkanni. Hacsak a templomtól keletre eső, fallal és árokkal határolt kis kert területén nem rejtőznek (e rész átkutatására, sajnos, már nem volt módunk), azt kell gondolnunk, hogy a kolostor építésekor teljesen elbontották. Tájolása mindenesetre megegyezhetett a kolostortemploméval, mivel a sírok annak irányában, tehát északkeletre voltak tájolva.

12 A korai templom temetőjének felsorolt néhány lelete közül kétségtelenül a fülbevaló tarthat számot a nagyobb érdeklődésre. A korpusz és a pénzdarab alapján ez sem lehet korábbi a XIII. század végénél, annál inkább, mert a csüngővel megegyező kivitelű pitykegombok XIV. századinál korábbi sírokban nem fordulnak elő. Ez az ékszertípus, tudomásunk szerint, másutt még nem került elő.

13 A felhasznált hajkarika semmiben sem tér el a X—XII. századi temetők közismerten leggyakoribb leleteitől, viszont a csüngős dísz alkalmazásával leginkább a XIV. századi temetőkből ismert, nagyméretű, ráforrasztott gömbös hajkarikákkal tart rokonságot.

14 Az említett, a templomtól keletre eső részen levő L alakú kert falai a szentély egyik támpilléréhez, illetve a kolostor délkeleti sarkához csatlakoznak. Sem a kerítést, sem a kívüle nyomokban még kivehető árkot nem tártuk fel teljesen, csak a falakat kerestük meg néhány ponton. Eközben kiderült, hogy a kerítés délkeleti sarkánál az északkelet-délnyugat irányú fal tovább húzódik még mintegy 50 m-re a szomszédos szántóföldön. Ezen a területen a felszíni nyomok (edény-, kályhaszem-töredékek, tégladarabok stb.) alapján nagyjából rögzíthettük annak az épületnek a helyét is, amelyet Németh Gábor már „megnézett". Valószínűleg a kolostor gazdasági udvarában állott épületek egyike lehetett. Feltárása révén nemcsak a kolostor mindennapi életének egyik, a főépület mellett ugyancsak jelentős színhelyét ismerhetnénk meg és mutathatnánk be, hanem épülésének korát meghatározva, eggyel növelhetnénk az amúgy is kevésszámú középkori, kisebb kőépületek számát. Nagy jelentősége volna ennek azért is, mert alaprajzi beosztását összevethetnénk az 1958-ban feltárt nagyvázsony—csepelyi udvarházéval. A kolostor és a templom területéről és környékéről szórványosan és csak igen mérsékelt számban kerültek elő kerámia-, ablaküveg-, faragott kő és tetőcserép-töredékek. Még a káptalan terem hajdani cserépkályhájának helye is leletszegény volt.

15 Jelentősebb mennyiségben csak a konyhai tűzhely földjéből és környékéről, továbbá a szomszédos raktár északi falának külső oldala mellett levő szeméthalomból bonthattunk ki leleteket. A konyhában túlnyomórészt főzőedények töredékeit találtuk meg. Előkerült azonban itt néhány, kerek lappal lezárt hengeres testű, mázatlan kályhacsempe előlapja, ép és töredékes állapotban egyaránt. Kétféle minta látható rajtuk: előreszegzett lándzsával jobb felé vágtató, vértezetbe öltözött lovag, fonatdíszt ábrázoló keretelésben; illetve: kiterjesztett szárnyú pelikán, gótikus betűelemeket

16 és fonatdíszt utánzó, tehát az előbbivel részben megegyező keretelésben. A csempék nyilván egy cserépkályhához tartoztak, s annak leg-