Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri várban álló gótikus palota helyreállítása

A földszint 1475 körüli átépítésével és az árkádos folyosó kiépítésével tartjuk egykorúnak az emelet déli, középkorinak bizonyult traktusát. Ez volt az 1475. évi oklevélben említett palota, amely egy vagy talán több reprezentatív teremből állt. Ezt a keskeny traktust ábrázolják az 1568. és 1572. évi alaprajzok is. Nyugati vége a mai szélső nyugati helyiség keleti oldalán volt. Kelet felé valószínűleg már megépítésekor az 1775. évi alaprajzon látható, azóta lebontott épület nyúlt végig. Az emelet déli 7 — 8, 8—9. és 9 — 10. sz. ablak közi pillérén talált gyám- vagy vállkövekből következtethetően az emeleti traktus előtt, a földszinti folyosó felett előtetős, esetleg boltozott tornác húzódott. A palota déli oldalán kb. tíz nyílás, ajtó és ablak nyílhatott a folyosóra. Ezek közül csak a mai 7 — 10. sz. nyílásokat ismerjük. Az elpusztultak keretezéséből származik a nagyszámú, a 8. és 9. sz. ablak keretezésével azonos vagy hasonló profilú kerettöredék. A palota északi határfala megmaradt szakaszainak középkori voltát lényegében csak a 7. sz. nyílással szemben feltárt, szemöldökgyámos áthidalójú kis ajtó igazolja; míg az e falban, illetve csonkjaiban feltárt két kis — tüzelőajtónak tartható — nyílás kora pontosan nem határozható meg. A fal, amely a földszinti boltozatok feltöltésére épült, kétségtelenül ezek építése után készült. A palotatraktus északi homlokzata és az északi várfal belső széle közötti sáv ekkori rendeltetésére vagy felhasználására vonatkozólag nincs adatunk. Az 1568. és 1572. évi alaprajzokon még beépítetlen, és az 1558 —1564. évi inventárok helyiségfelsorolásából is csak a palotatraktus fennállására következtethetünk. E területsávot, falközt valószínűleg hadászati célra használták; innen a várfal feltehetőleg lepusztult felső részében lőrések nyílhattak.

73 Egyúttal innen fűthették a palota külső tüzelésű kályháit, kemencéit. A falköz minden bizonnyal fedett volt. Nem tételezhetjük fel, hogy a feltöltés és járóburkolat tető hiányában megakadályozhatta volna a csapadék átszivárgását a dongaboltozatokon át a földszinti helyiségekbe, ami ezeket használhatatlanokká tette volna, s egyben a boltozatok idő előtti pusztulását okozhatta volna, nem beszélve a palota északi falának veszélyeztetéséről. A falszoros lefedését feltételezte a szokatlanul vékony északi palotafal is (60 cm), ezt igényelték a külső kályha-tüzelőhelyek és kürtők is, végül az ágyúállások, amelyek az egyéb várfal-szakaszokon is fedettek voltak. Valószínű tehát, hogy a palotatraktust és a falközt, egyben az északi várfalat is, együttesen keletnyugati gerincű nyeregtető fedte. A palotatraktus terét valószínűleg gerendázatos fafödém fedte. Boltozatváilakat nem találtunk, de elképzelhetetlen is, hogy a 60 cm vastag északi határfal boltozat terhét és oldalnyomását viselhette. A Dobó-számadás idézett, 1550. május 9-i tétele egyébként világosan fafödémre utal. E helyreállításkor a szövegből kivehetően a gerendázatra kazettákat erősítenek a Bécsben vett szegekkel.

74 Az épületet északról határoló várfal feltételezéseink szerint már a XIV. században állt, azonban valószínűleg vékonyabb alakban. Kétségtelen, hogy a földszinti boltozatok megépülésekor mai belső síkja is megvan már, hiszen a harántfalakat és a donga boltoz at ok at ehhez csatlakoztatják. A fal ekkori külső síkja valószínűleg az, amelyet a fal vastagságának külső felében feltárt aknák belső oldalán, továbbá az épület északnyugati sarka és a Tömlöc-bástya északkeleti kiszögellése között, a későbbi falréteg lebontásával megtaláltunk. E fal vastagsága 2,50 — 3,50 m, több rétegben épült; a két szélső réteg között helyenként talán takarékossági okokból kialakított — törmelékkel betöltött közöket hagytak. Szerkezeti okokból a külső falréteget tarthatjuk korábbinak. Az északi vár hegy lejtőn nehezen lehetett ugyanis a meglevő fal előtt — a kidőlés veszélye nélkül újabb falat lealapozni. Az említett északi falsík előtti, toronyszerűén kiszögellő építményeknek, amelyeknek belsejét a feltárt aknák alkották, sem korát, sem rendeltetését nem tudjuk meghatározni. Az 1568. és 1572. évi alaprajzokból megállapíthatjuk, hogy ekkor már megvannak és közeiket még nem falazták el. Összefoglalva a palota építésére vonatkozó megállapításainkat kimondhatjuk, hogy az korábbi épületek felhasználásával 1470 és 1475 között épült. Mint ismeretes, az egri várban álló székesegyház nagyarányú bővítését Dóczi Orbán püspöksége alatt, 1486-ban kezdik meg. A két építkezés valószínűleg nincs kapcsolatban egymással. Erre vall többek között a szentélybővítésnél használt, teljesen elütő kőanyag is. Ebből a sárgásbarna, finomszemcséjű, tömött homokkőszerű anyagból a palotában csak a XVI. századtól kezdve, másodlagosan beépített darabokat találunk, mint a vár többi részén is. Az 1542-ben lebontott szentélyből csaknem valamennyi várfalszakaszba és épületbe kerültek kövek. 1475 és 1554 között — okleveles adataink és kutatásaink szerint — az épület lényeges változáson nem ment keresztül, eltekintve az ismételt rombolásoktól és helyreállításóktól. A helyszíni kutatások igazolják azonban a számadáskönyvek adatait, amelyek szerint 1554-ben a palotát kisebb helyiségekre szabdalják fel.

75 Az emelet eredeti déli traktusában álló harántfalakat ekkor építik be. Ennek az átépítésnek esnek áldozatul a déli gótikus nyílások. Legvilágosabban a 7. sz. nyílásnál mutatkozik ez meg, ahol az új közfal szűkíti be az eredeti gótikus nyílást, és a keskenyebb nyílásba helyezik a reneszánsz ajtókeretet. Valószínűleg a töredékesen megmaradt, a 8. és 9. sz. nyílások körüli gótikus keretezések kivésésére is kisebb reneszánsz ablakkeretezések elhelyezésekor kerül sor. Bár itt már nem találtuk meg a többszöri átalakítás miatt a reneszánsz keretezések maradványait, a másodlagos beépítésben sokfelé talált reneszánsz keretdarabok arra utalnak, hogy nagyobb számú ilyen keretet építettek be. Valószínűleg ekkor készül a palotatraktus nyugati Hl