Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri várban álló gótikus palota helyreállítása

végfalában is a feltárt ablak, amelynek kerettöredéke az emelet nyugati szélső helyiségének keleti oldalán látható. Az emelet legalább 1572-ig változatlanul egytraktusos, amint az 1558 —1564. évi inventáriumok ból és az 1568 — 1572. évi alaprajzokból kitűnik. Az inventáriumokban megnevezett helyiségek közül Zárkándy, majd Zolthay szobájának, akapitányszobának a 7 — 8. sz. nyílások mögötti helyiséget tarthatjuk; cubiculuma talán a 9. sz. nyílás mögötti helyiségrész. Feltételezzük, hogy ez következik a konyha előtt, amely a 10. sz. nyílás mögött helyezkedett el. Ez utóbbi ugyanis még a XVIII. század végén is konyha. A palota további átépítésére, illetve emeletének bővítésére csak 1572 után kerül sor. Feltételezhetjük, hogy az ekkori tervek alapján kifalazzák az északi várfal kiszögelléseinek közeit, és töretlen külső falsíkot hoznak létre. Az új külső falsíkban álló emeleti épület fal nagyobb vastagságú keleti szakaszáról tételezhetjük fel leginkább, hogy az 1596. évi ostrom előtt épült. Az 1588. és 1594. évi inventáriumokban említett helyiség, amelynek ablaka a Királyszék, tehát észak felé nyílik, e falszakasz mögött helyezkedhetett el. Az ezekben az inventáriumokban említett, Ungnad Kristóf várkapitány által épített helyiségeket a palota nyugati végéhez toldott épületrészben sejthetjük. Az inventárium szerint e helyiségek a tömlöc felett épültek. A tömlöc pontos helyét ma még nem ismerjük, de feltételezzük, hogy az épület mai nyugati végén levő pince szolgált e célra. A kődongaboltozatos pince XVI. századi megépítésére utal a Tomlöc-bástyára nyíló kijáratának reneszánsz keretezése és ugyanide nyíló lőrésszerű ablakának kialakítása. A pincét az északi várfal és a Tömlöc-bástya déli fala közötti, addig valószínűleg nyitott területrésznek a palotaépület mai nyugati végfalával történő lehatárolásával nyerték. A pince északi falában levő, kialakítása alapján lényegesen korábbi lőrésnél addig valószínűleg fedetlen ágyúállás volt; talán egyike azoknak, amelyeket az 1558 —1562. évi inventáriumok a palota végein megneveznek. A pince keletkezését 1562 után tételezhetjük fel.

76 A nyugati homlokfal az első emelet padlószintjéig egységes, és így a földszinti szélső nyugati helyiséget a pincével egyidősnek tekinthetjük. A tömlöc feletti, Ungnad-féle három helyiség azonosítására az emelet nyugati helyiségében biztos nyomunk nincsen, bár az 1775. évi alaprajzon rögzített állapotot megelőző kialakításának mutatkoztak egyes nyomai a feltárás során. így a déli falban a mai 1. sz. nyílásban, illetve az 1 —2. sz. nyílás közti pillérben talált alacsony, fagerendákkal áthidalt ajtónyílás, a helyiség keleti falában feltárt, szintén fagerendákkal áthidalt ablak, végül az északi falon az 1. sz. ablaktól nyugatra feltárt lőrés és a mai 1. és 2. sz. ablak közötti elfalazott nyílás. A mai nyugati helyiség keleti falában talált ablakok valószínűleg keletre, az akkor még itt beépítetlen falszorosra nyíltak. Megállapítható volt, hogy a helyiség északi fala korábbi a hozzácsatlakozó nyugati és keleti oldalfalnál, mindkettő annak vakolt felületéhez épült hozzá. Ez a fal a feltárt lőrésből következtethetően eredetileg csak várfal szerepét tölti be. A Tömlöcbástya északkeleti kiszögel Léséig húzódott, és ezért feltételezhetjük, hogy az 1775. évi alaprajzon a Tömlöc-bástyáig nyúló északi várfal-szakaszon látható helyiség is egyike Ungnad szobáinak. Megállapítottuk azt is, hogy ez az északi fal kelet felé a helyiség keleti falának keleti síkjában végződött, azzal falsarkot alkotva; további keleti folytatását e fal véghez hozzátoldották. Ez is arra mutat, hogy a mai szélső nyugati emeleti helyiség korábbi a többi északi helyiségnél. A helyiség az 1775. évi alaprajz szerint egy nagyobb déli és egy kisebb északi részre oszlott. A helyiség északi része alatti beszakadt boltozat feltárásakor az egykori válaszfalat alátámasztó boltív nyomait megtaláltuk. Ungnad három helyisége tehát a szélső nyugati helyiségből megosztott két és a várfalnyúlványon állt harmadik szoba lehetett. Fenti feltevéseknek ellentmondhat az a körülmény, hogy az északi fal mindössze 70 cm vastag. Az 1552. évi ostrom során a török tüzérség a várnak ezt a részét támadja legerősebben. Elgondol koztató, hogy a további ostromokkal számoló építkezésnél e veszélyeztetett ponton ennyire gyenge falat építenek. Azonban van olyan további nyom, amely valószínűsíti a nyugati várfal-nyúlványon állott helyiség ekkori fennállását. A nyugati helyiség északnyugati sarkán a várfalban feltárt aknába a padlószint alatt kevéssel egy vájúsan kifaragott vízköpő nyúlik be nyugatról. E kőcsatorna másik végét a nyugati határfalon kívül, a várfal-nyúlványon megtaláltuk. Feltételezhetjük, hogy a nyúlványon álló helyiségből vezette ez a kőcsatorna, amelyet reneszánsz tagozatos nyíláskeretkőből faragtak ki, a vizet az aknába. A puszta várfalról a csapadékvíz elvezetése nem igényelt volna ilyen megoldást. Feltételezhetjük, hogy a falnyúlványon álló helyiségben volt a török hódoltság alatt az Evlia Cselebi által a pasa-palotában említett fürdőszoba, amelynek szennyvizét vezették az aknába. Az Ungnad-féle helyiségek és a Királyszék felé néző szoba közötti beépítetlen falszorosra vonatkoztathatjuk az 1588. évi inventáriumban a Királyszékre néző szoba előtt megnevezett udvart. A leltárból kivehetően kétségtelenül emeleten fekvő szoba előtt más udvart nem képzelhetünk el. Az 1588. és 1594. évi inventáriumokban felsorolt emeleti szobák közül a legreprezentatívabb az étkező-palota (palatium prandiale), valószínűleg az egykori középkori palota nyugati vége, az emeleti déli 3 — 6. sz. nyílás mögött. Az ettől keletre fekvő helyiségek a kapitány szállásának szobái. A földszinti helyiségek közül az éléstár-bolt véleményünk szerint a mai földszinti szélső keleti helyiség, ettől nyugatra a folyosószerű helyiség a kürtös szabad tűzhellyel a konyha. Valószínűleg