Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Barcza Géza: Szocialista országok műemléki törvényei

egy olyan személy, aki lényegileg társadalmi munkaként látja el az adott műemlék megvédésének feladatát. A román műemléki törvény értelmében a műemlékek használatba vétele „használati kötelezettség" alapján történik, amely lényegileg szerződésnek felel meg. Ezt a szerződést a műemléket használó szerv köti meg a műemléki hatósági feladatokat ellátó tanácsi szervvel, legfeljebb két évi időtartamra. A szerződés melléklete az a leltár is, amely részletesen felsorolja a műemléket és tartozékait, a berendezési tárgyakat, valamint tartalmazza a környezet leírását is. A leltár mellett ismeretes még a román műemléki törvényben a használati kötelezettségek megszabása is. Lehetőség van arra is, hogy a műemléki szempontból helytelen használat esetén más szerv részére juttassák a műemléket, a használati megállapodást két év elteltével ne újítsák meg a bérlővel. A csehszlovák műemléki törvény lerögzíti, hogy a műemlékek csak akkor vehetők használatba, ha a használat megegyezik a műemlékvédelem elveivel, a műemlék jellegével, valamint megfelel a műemlék műszaki állapotának. A követelmények meghatározására általában a kerületi nemzeti bizottságok végrehajtó szervei jogosultak, de a nemzeti műemlékek esetében kötelesek kikérni az Állami Műemlékvédelmi és Természetvédelmi Intézet előzetes állásfoglalását. A csehszlovák műemléki törvény előírja azt is, hogy a helyiségek kiutalását végző hatósági szervek kötelesek a nemzeti bizottság végrehajtó szervének műemléki ügyekben eljáró ügyintézőjével egyetértésben intézkedni, s a nemzeti műemlékek esetén a Művelődési Minisztérium jóváhagyását is kikérni. A magyar műemléki törvény értelmében a tanács végrehajtó bizottsága bármely műemléket, védett területet vagy műemlék-jelleget érintő határozat meghozatala, illetve ilyen jellegű intézkedés megtétele előtt köteles a műemléki hatóság véleményét, állásfoglalását kikérni, s azt a határozat meghozatalánál, az intézkedés megtételénél figyelembe venni. Az általános rendelkezésen túlmenően a magyar műemléki törvény nem tartalmaz részletes rendelkezéseket a műemlékek felhasználásáról. Ezt a hiányt pótolja a közületi szervek elhelyezéséről intézkedő jogszabály, amelynek speciális kikötései vannak a műemléki és műemlékjellegű épületek kiutalására, illetve hasznosítására vonatkozóan. A jogszabály értelmében a műemléki, műemlékjellegű épület kiutalását kérő szervnek minden esetben előzetesen be kell szereznie a műemléki hatóság hozzájárulását a tervbe vett közületi elhelyezéshez. Â műemléki hatóság jogosult használati feltételeket meghatározni, illetve azt megszabni, hogy mely célra és milyen módon lehet az épületet felhasználni. A közületi elhelyezést végző tanácsi szerv a műemléki épület igénybevételéről kiadott határozatba köteles felvenni a műemléki hatóság által megállapított használati feltételeket. Az Országos Építésügyi Szabályzat rendelkezései arra vonatkozóan is intézkedést tartalmaznak, hogy a védelemből folyó kötelezettségek az ingatlan tulajdonosát terhelik, állami tulajdonban levő ingatlanok esetében pedig az ingatlan használóját, illetve kezelőjét. Ha a védett ingatlannak intézkedésre kötelezhető tulajdonosa vagy használója nincs, a védelemről a területileg illetékes tanács végrehajtó bizottságárak kell gondoskodnia. Lerögzíti azt is az Országos Építésügyi Szabályzat, hogy műemléket és műemlékjellegű épületet az építmény történeti vagy művészi értékével és jellegével ellenkező, vagy ahhoz méltatlan célokra, avagy rendeltetésével ellentétes módon használni nem szabad. Az ilyen jellegű használatot az építésügyi hatóság köteles eltiltani. A műemléki vagy műemlékjellegií épületek használatának megváltoztatásához a műemléki hatóság előzetes hozzájárulását kell kérni. A műemlék és műemlékjellegű épületek hasznosítására vonatkozó hatósági jogkört az építésügyi miniszter felhatalmazása alapján az Országos Műemléki Felügyelőség gyakorolja. Az Országos Építésügyi Szabályzat egy sokáig rendezetlen problémával kapcsolatban részletes útbaigazítást adott, amikor elrendelte: ha a rendezési terv a műemlékek és műemlékjellegű épületek megfelelő felhasználására külön javaslatot tartalmaz, beruházásokat csak ezek figyelembevételével szabad engedélyezni. Ha a beruházási célra alkalmas műemléki épület rendelkezésre áll, a beruházást elsősorban a meglevő műemléki épület felhasználásával kell megvalósítani. A szocialista államok műemléki törvényei egységesen intézkednek a műemlékek hasznosításáról és fenntartásáról, bár a felhasználás adminisztratív megkötései nem azonosak. Általában ezek a jogszabályok biztosítják a műemlékek megfelelő célra történő hasznosítását és a védelem legjobb módjait. A szocialista államok műemléki törvényei nem adnak lehetőséget a tulajdonosnak olyan bejelentés megtételére, hogy a műemléket nem kívánja fenntartani. A műemlékek fenntartása közérdek, tehát az alól magánérdek miatt nem adható felmentés. A műemlékvédelem másik fontos kérdése a műemlékek karbantartásának biztosítása. A Szovjetunióban a karbantartást a hasznosított műemlékek vonatkozásában teljes egészében a bérlők kötelességévé tették. A bérlők a fenntartási kötelezettségben előírt feltételeknek megfelelően kötelesek a műemléki épületet karbantartani. Teljes felelősséggel tartoznak a műemlékek időben való javításáért, és minden a védelemmel kapcsolatos feladat teljesítéséért. A szovjet műemléki törvény leszögezi, hogy azokat az építészeti műemlékeket, amelyeket nem jellegüknek és rendeltetésüknek megfelelően használnak — s emiatt pusztulás vagy megrongálódás veszélyének kitettek —, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Építészeti Bizottság vagy annak helyi szerve a használótól azonnali hatállyal jogosult elvenni. A használattól megfosztott szervet a helyreállítási munka értékének arányában az okozott kár megtérítésére lehet kötelezni. Előírja a műemléki törvény, hogy a javítási, helyreállítás^