Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Entz Géza – Gerő László: Műemlékvédelmi tapasztalatok szocialista országokban

Az előbbi többé-kevésbé minden helyreállításnál előfordul, és gyakran fontos építészet-történeti adatokat nyújt. Ezek dokumentálásának szükségessége általában elismert, bemutatása azonban nem. Kétségtelen ugyanis, hogy az előkerült, gyakran töredékes régebbi részletek bizonyos mértékig mindig zavarják az épület egységes megjelenését; s olyan helyen, ahol bőven találhatók a feltárt korábbi korszak ép példái, e maradványok látható megtartása nem minden esetben indokolt. A Német Demokratikus Köztársaságban vagy Lengyelországban pl. egy mai barokk homlokzatú épület esetleges gótikus előzményeinek bemutatása sokszor elmaradhat, hiszen számos kiváló gótikus emlék maradt jó állapotban. Ugyanakkor hazánkban a régi épületeknek történelmünk folyamán bekövetkezett nagyarányú pusztulása nyomatékosan megköveteli lehetőleg minden középkori részlet megőrzését és bemutatását. Éppen e körülmény következtében lép nálunk fokozottabban előtérbe a műemlékvédelemmel kapcsolatos ásatás, hiszen a barokk korig, vagyis a XVIII. század elejéig építészet- és művészettörténetünk hiteles anyagának tekintélyes részét ma már csak a föld őrzi. A hazai gyakorlatban tipikusnak mondható romállag-megóvás, illetve helyreállítás pedig régészeti feltárás nélkül el sem képzelhető. Kétségtelen, hogy az ásatások nem nélkülözhetők, s mindenütt gyakorlatban is vannak. Biztos viszont az is, hogy a műemlékvédelem sehol sem szorul oly mértékben rájuk, mint hazánkban. Bár a munka sürgőssége teljes értékű feltárást ritkán enged meg, kialakultak a műemlékvédelem régészeti módszerei, amelyek célkitűzéseiket tekintve több szempontból hazai sajátosságnak tarthatók. így nem csodálkozhatunk, ha a magyar műemlékvédelem a többi szocialista országnál szélesebb arányú régészeti tevékenységet fejt ki, amelyhez építési munkáink a legszorosabban hozzáidomulnak. A műemlékvédelem gyakorlatának mennyiségben és minőségben is legjelentősebb területét az épületek alkotják. Az egyedi épületek és az épületegyüttesek helyreállításának vizsgálata előtt röviden kitérünk az épületek felhasználásának igen bonyolult és időszerű kérdésére is. A második világháború utáni alapvető történelmi változások egyes épületfajták gyakorlati szerepét sok tekintetben befolyásolták. A földesúri rendszer felszámolása a kastélyok, várak és kolostorok eredeti rendeltetését megszüntette, s az e fajta épületeket természetszerűen bizonytalan helyzetbe juttatta. A felhasználás legfőbb nehézsége abban rejlik, hogy miként lehet az eredetileg lényegesen más célú épületet műemléki értékeinek veszélyeztetése vagy feladása nélkül a mai élet követelményeinek megfelelő rendeltetéssel ellátni. Ugyanakkor biztosítani kell olyan használót, illetve tulajdonost, aki vagy amely az épület nem csekély terhet jelentő fenntartására képes. A szocialista műemlékvédelem e szempontból Csehszlovákiában működött már kezdettől fogva legjobban. Itt a gazdátlanná vált épületeket azonnal megfelelő állami kezelésbe vették, s azokat berendezésükkel együtt mint nemzeti kulturális kincset a nép művelésének szolgálatába állították. A legjelentősebb kastélyok és várak muzeális gyűjteményekként állami felügyelettel működnek, a kevésbé értékesek pedig más művelődési, egészségügyi vagy közigazgatási rendeltetést töltenek be. A többi szocialista országban hosszabb rövidebb idő multán a cseh példa követésére került sor. Természetesen a késlekedés miatt bizonyos veszteségek történtek, amelyek — sajnos — nálunk voltak a legsúlyosabbak. A kastélyok és használható várak helyreállítása, a mai élet számára való biztosítása mindenütt jó eredménnyel folyik. Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Romániából a példák hosszú sora hozható fel. Néhány éve nálunk is nagyobb ütemben kezdődött meg e munka, amely azonban az említett országokhoz képest hátrányosabb helyzetből indult. A gondozatlan állapot hosszú ideje alatt ugyanis az épületekben súlyos, berendezésükben pedig úgyszólván helyrehozhatatlan károk keletkeztek. Ma már a használható várak szinte teljes számban megóvottaknak tekinthetők, s kastélyainknál is állandó javulás mutatkozik. Még mindig akadnak azonban olyan elsőrendű értékű műemlék épületek, amelyek állagmegóvása, illetve megfelelő felhasználása nem történt meg. A hazai műemlékvédelem egyik legégetőbb feladata e bajok orvoslása. Mindenütt, de nálunk — ahol oly kevés van belőlük — különösen fontos a romok idegenforgalmi értéke. Mivel hazánk középkori építészetének jelentős hányada olyan rom, amely legfeljebb bizonyos részletében válhatik közvetlenül használhatóvá, ezek mai életbe állításának szinte egyetlen, de igen erősen igényelt, korszerű lehetősége az idegenforgalomban rejlik. A rohamosan pusztuló romok állagmegóvását, értelmes összefüggést adó bemutatását tehát a szóban forgó felhasználási szempont is erősen indokolja. A korszerű műemlékvédelem egyre inkább kiterjed a történeti városok együtteseinek, utcaszakaszoknak és tereknek egységes védelmére, a műemléknek és környezetének megfelelő bemutatására. E törekvésre is nagyrészt a második világháború pusztításai vezettek, amelyek sok feltárásra, várostörténeti kutatásra adtak szomorú, de eddig egyedülálló lehetőséget. A váix>smag keletkezésére, fejlődésére, vándorlására, a városszerkezet kialakulására Európa-szerte széleskörű vizsgálatok indultak meg. Ismét előtérbe kerültek a városalakulások problémái: a város piaci, kereskedelmi vagy várvédelmi jellege, a, királyi, feudális főúri székhelyek, birtokközpontok, jogszolgáltatási és adószedő, terménybegyűjtő (tized) helyek fontossága és szerepe, a földrajzi táj, a római települések kontinuitásának kérdése középkori városokban, a királyi szolgák, vendégnépek s a polgárság szerepe a városok kialakulásában és szerkezetében. Mindez arra vezetett, hogy ne csak a műemléket, hanem a települést, a várost vagy annak részét, legtöbbször magját is történelmi értéknek tekintsék. E szemlélet jelentőssé vált a háborús sérült lengyel és német városok történelmi magjainak újjáépítése során. E munkákat