Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelem a Szovjetunióban

elve. Érdemes egy pillantást vetni a műemléki hivatal felépítésére. A már említett építési osztály hat műszaki szakembere az engedélyezés és ellenőrzés munkáját látja el. A tudományos osztály a nyilvántartással foglalkozik; a levéltári és történeti dokumentációs részleg mellett külön felmérő gárdával is rendelkezik, amely a kiviteli munkával kapcsolatban a legkisebb részletekre kiterjedő műszaki felvételekkel dokumentálja az egyes műemlékeket. Ezen az osztályon művészettörténészek, építészek dolgoznak (öt fő). Jellemző, hogy a szovjet tudományos intézmények mintájára a hivatalnak nemcsak tudományos osztálya és osztályvezetője, hanem tudományos titkára is van. Egy kivitelező részlegük is működik, amely azonban lényegében csak a kivitel munkáját ellenőrzi három műszaki szakember részvételével. A műemléki tervek engedélyezése az építésügyi eljárás során történik, és a műemléki hivatal a városi tanács alá rendelt építési osztály, illetve annak vezetője, a főépítész számára ad kötelező érvényű szakvéleményt. 1945-től évi 10—15 millió új rubelt fordítanak műemléki helyreállításra, amely összegből 2—2,5 millióval a műemléki hivatal rendelkezik mint beruházó; továbbá 0,5 — 0,6 milliója van műemlékek bérbeadásából; ezeket az összegeket a restauráló műhelyen keresztül használja fel. 10—12 millió új rubelt az idegen beruházók fordítanak műemléki épületek helyreállítására. A kivitelt, ha nem a műhely végzi, akkor tervező iroda, illetőleg kivitelező vállalat segítségével oldják meg. Mint különlegességet megemlítjük, hogy a városban egy homlokzathelyreállító vállalat is működik, amelynek dolgozói — a hivatal véleménye szerint — a lcggyakorlottabbak a műemléki munkában. Kijevben a hatósági munka és a műhely — elsősorban a falkép-restaurálás — a minisztériumhoz, illetve a Gosztroj hoz tartozik, ugyanakkor azonban az Akadémiának is van táblakép-restauráló műhelye. Érdemes itt megemlíteni, hogy míg az akadémiai műhely órabérben, a Gosztroj hoz tartozó műhely normában dolgozik. Itt is az a vélemény, hogy a restaurálást nem helyes normában végezni. Kivitel. A Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériumától nyert értesülés szerint évente mintegy 60 millió új rubelt fordítanak műemléki célokra. A helyreállítás súlypontjai, amint a látottakból következtetni lehet, a nagy középületek mellett az egyházi épületek, főként a műemléki együttesek (kolostorvárosok, mint Zagorszk, Kolomenszkoje, a kijevi Lavra stb.). Moszkvában legalább két tucat templomot láttunk beállványozva, amelyen dolgoznak; nemcsak az épületet, hanem a falképeket is helyreállítják. Sőt, legtöbb helyen a régi orosz építészet jellegzetes stílusát képviselő kupolát is aranyozzák. Ugyanakkor féltő gonddal és tudományos pontosságra törekedve olyan részletek megőrzésére és helyreállítására, mint a keresztek, régi címerek. A tervezés, akár az állami tervezőirodákban történik, akár az ún. műhelyekben, tervezési normák alapján folyik. E tervezési normákat természetesen a műemléki megbízásokra külön kidolgozták. (Moszkvában, Leningrádban, Kijevben egyaránt hangsúlyozták, hogy a normákban való műemléki munka nem előnyös és megszüntetésére előreláthatólag ez évben sor kerül.) A moszkvai műhelytől nyert felvilágosítás szerint a terveknél nem a határidőre való elkészítés a döntő tényező. Prémiummal, jutalommal elsősorban a gazdaságosságot, a korszerű anyagok alkalmazását és a minőséget jutalmazzák. Tekintve, hogy a tervek nagy része elég sok szűrőn, bírálaton megy keresztül általában a folyamatban levő munkák és a rendelkezésre álló tervdokumentációk időben való elkészítése nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban is komoly gondot okoz. A moszkvai műhelyt pl. egy kolostoregyüttesben helyezték el. Az udvarán álló középkori templom helyreállítása évek óta folyik. Jelenleg is dolgoznak rajta. Amikor ott jártunk, eldöntetlenek voltak egyes részletkérdések, mint a teljesen megsemmisült központi kupola helyreállítása. A rendelkezésre álló tervdokumentáció áttekintése során az az impressziónk támadt, hogy a XV. századi helyzet helyreállítása érdekében aránylag kevés kiindulópontból is — analógiák felhasználásával — igyekeznek a tervet elkészíteni, mivel egy az orosz építészet története szempontjából különleges jelentőségű emlékről van szó. A moszkvai központi műhely szervezete és felépítése számunkra azért is érdekes, mert a műhely az egész Szovjetunióban dolgozik, jelenleg 60 — 70 munkahelyen, és különleges feladatok megoldására más köztársaságok is igénybe veszik. Az itt nyert felvilágosítások szerint feladata a normák kidolgozása és ellenőrzése is, valamint a műemléki helyreállítás gyakorlati módszereinek meghatározása. A műhely tervező részlegeiben 140 fő dolgozik, akiknek fele építesz és mérnök. Komplex felépítésű, tehát példának okáért a központi fűtés tervezését is ellátja. Ez utóbbinak az egész Szovjetunióban az időjárási viszonyok miatt igen nagy jelentősége van. Több helyen tapasztaltuk, hogy az értékes freskókkal díszített középkori templomokat központi fűtéssel látják el, és addig, amíg atemperálás, a szellőztetés kérdései teljesen megoldva nincsenek, falképeken csupán állagmegőrző munkát végeznek. Moszkvában a tervező részhez tartoznak a különféle laboratóriumok. A tudományos osztály javaslatot és tervet készít a megőrzésre és a konzerválásra. Mindössze kilenc főből áll, elsősorban építészekből, művészettörténészekből és kémikusokból. A helyreállítási munkánál nagyon fontosnak tartják az anyaganalízist, amit moszkvai felvilágosítások szerint kormeghatározás eszközeként is használnak. A kiviteli osztály mintegy 100 főből áll, 16 dolgozó adminisztratív és műszaki munkakörben dolgozik, 20 fő freskó-restaurálással foglalkozik, 1 pedig szobrászati munkával. A maradék 60 fő különleges képzettségű szakmunkás, ők a más vállalatok által végzett helyreállítási munkáknál irányító, felügyelő szerepet töltenek be. Egy-egy vidéki helyreállításhoz tehát inkább a különleges