Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Koppány Tibor – Lenner József: A sümegi volt püspöki kastély homlokzatának helyreállítása

A SÜMEGI VOLT PÜSPÖKI KASTÉLY H O M L O K Z ATA INAK H E LY R E ÁL L Í T A S A Dunántúl közepén, a Bakony és a Kisalföld peremén fekszik Sümeg község, egykor Zala megye jelentős mezővárosa. Műemlékekben gazdag, kedves városképének fontos eleme a jelenleg középiskolás diákotthonnak használt volt püspöki kastély barokk épülettömbje. Az épületet használója műemléki szempontokból is megnyugtató módon tartja fenn. Az elmúlt években került sor az állagvédelmen túlmenő felújítási munkákra. Ezek során a Diákotthon és az Országos Műemléki Felügyelőség közös erővel hozta rendbe a kastély összes, utcai és udvari homlokzatát. A felújítási munkát helyszíni kutatás előzte meg. Ennek eredményei, valamint az eddig ismert levéltári adatok összevetése után indult meg a tervezés. A helyreállítás munkáját a Felügyelőség sümegi építésvezetősége (Szlaterics Gyula építésvezető, Dobos György és Orvos Mihály csoportvezetők), Boromissza Zsoltné és Illés János festőművész-restaurátorok, valamint Palkovics Lajos, a Felügyelőség soproni kőszobrász csoportjának szobrásza végezte. A következőkben azokat az eredményeket szeretnénk ismertetni, amelyeket részben a helyszíni kutatás, részben adatok gyűjtése alapján sikerült megtudnunk. Ezért a kutatás ismertetése után összevetjük annak tanulságait az épületre vonatkozó levéltári és egyéb adatokkal, s röviden vázoljuk a kastély építéstörténetét, majd pár sorban ismertetjük a tervezést és a homlokzatok felújítási munkáit. Epületünk a község felett meredeken emelkedő Várhegy oldalában áll, keleti végével szinte a hegyoldalba lapulva. A kastélyt eddigi ismereteink szerint Biró Márton veszprémi püspök építtette 1748 és 1755 között, korábbi épület felhasználásával.

1 A község térképére nézve, első pillanatban feltűnik, hogy az újabb kori városka kialakulására központi helyzete és nyilván központi szerepe miatt döntő hatással volt. Magja lett annak a fallal kerített, még nemrég is Belvárosnak nevezett településrésznek, amely két évszázadon át volt Sümeg életének irányítója. A volt püspöki kastély négyszögű zárt udvar köré épített, egyemeletes épülettömb. Déli főhomlokzatával fordul az utca felé. Nyugati homlokzata előtt terül el az egykori kastélypark, az északi előtt pedig a gazdasági udvar. Keleti oldalának nincs homlokzatképzése, mert az a hegyoldalba simul. A kelet-nyugati irányba húzódó épülettömb két hosszoldalán (az északin és a délin) a homlokzatok síkjában maradó, de fél emelettel kiemelt rizalitok vannak. A nyugati oldalon pedig a homlokzat síkja elé erősen kinyúló, kocsibehajtós rizalit áll. Az egyes homlokzatok részletes ismertetésére hely hiányában nem tudunk kitérni, de igyekszünk a leírást megfelelő mennyiségű ábrával pótolni. * A helyszíni kutatás és eredményei A málladozó vakolat alól már évekkel ezelőtt olyan festett részek látszottak ki, amelyek azt bizonyították, hogy a kastélv nem volt eredetileg egységesen sima vakolású és sárga színű. Azt tudjuk, hogy fazsindely fedését 1931 - 35-ben szakaszokban szedték le és cserélték ki sajnálatos módon — a ma is látható vörös műpalára, amely rendkívül merevvé és hideggé teszi az épületet. Azt is tudtuk, hogy a park felőli klasszicista rizalit jóval az építtető Biró Márton halála után készült, mint ahogy a kastély belsejében számos részlet, ajtó, ablak és berendezési tárgy származott a XIX. századból. Mindebből már világosan látszott, hogy a kastélyt megépítése óta sokszor alakították, míg mai (1960 előtti) képét elnyerte. De amint már jeleztük, azt is tudtuk, hogy a mai kastélyt Biró Márton régebbi épület felhasználásával emeltette. A kutatás számára tehát kettős feladatot tűztünk ki: egyrészt tisztáznunk kellett a helyreállítás számára a kastély XVIII. századi képét, ugyanakkor azonban szerettünk volna minél többet megtudni az előző épületről is. A kutatást a déli homlokzaton kezdtük. Itt előre kijelölt csíkokon vertük le a vakolatot vízszintes és függőleges irányban. A munka megkezdése után elsősorban azt sikerült megállapítanunk, hogy a homlokzatok alapsíkja eredetileg durva, ún. höbörcsös vakolatú volt; ezt a felületképzést sikerült mindenütt megtalálnunk. A több rétegű, fent sárga, lejjebb fehér meszelés eltávolítása után előkerült a höbörcsös alapsíkból kiemelkedő fehérre meszelt architektúra. A nyugati és az északi homlokzatok kutatósávjai ugyanerre az eredmény-