Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Péczely Béla: Középületek helyreállítása

18. kép. Nagykőrös. Szabadság tér szolgáló épületek egymás után sorozódnak be a közcélokat szolgálók közé. Jó példa erre Párizs, ahol igen jellegzetesen mutatja meg a középületté válás folyamatát az a kétségtelenül szembetűnő tény, hogy jóegynéhány magánépülete, főként barokk főúri palotái, a tulajdoni viszonyok megváltoztával sorra közintézmények birtokába kerülnek, amelyek az épület kiemelkedő építészeti értékeit, belső kialakítását legfőbb részeiben megtartják, sőt szinte muzeális büszkeséggel a közönség részére is hozzáférhetővé teszik. Legyen elég a Louvre, a francia királyok egykori palotája mellett Párizs város történeti múzeumára hivatkozni az Hotel Carnavalet-ban, a nemzeti levéltárra az Hotel Soubise-ben, a Bibliothèque Nationale-rc a Palais Mazarin-ben stb. stb. Ha a középület fogalmát kiterjesztjük minden olyan épületre, amely valamilyen közcélt szolgál — és a tényeknek s az élet követelményeinek ez felel meg —, könnyen el lehet képzelni, sőt célul ki is lehet tűzni azt a megoldást, amikor a műemlékek jóformán kivétel nélkül vagy legalábbis jelentékeny részükben közösségi célok szolgálatában állanak, s közcélú felhasználással bizonyos többletjelentőséget kapnak. A közcélokra használt műemlékeket számbavéve tehát a műemlékvédelemnek hármas feladatát 19. kép. Sopron. Káptalan ház látjuk : 1. Biztosítani kell a meglevő, ismert műemlékközépületek méltó és a műemlék építészeti értékeit kiemelő karbahelyezését és fenntartását. 2. Új intézmények elhelyezésénél elsősorban a használaton kívül álló vagy nem megfelelő használatban levő műemlékek igénybevételét kell szorgalmazni és előmozdítani. 3. Kitartóan igyekezni kell az alkalmas rendeltetés nélkül álló műemlékek részére használatot és használót szerezni. Éppen ez az a pont, ami a középületet előtérbe helyezi, mert ezek programját könnyebb összeegyeztetni a műemléképületek rendszerint kevéssé tagozott, nagyvonalú alaprajzával. A felosztás, több részre bontás, válaszfalak közbeiktatása gyakori esetben fenyeget mint legegyszerűbbnek vélt megoldás, holott csak egy csekély jóakarat kell, előre elgondolt követelmények feladása, ötletgazdag építészi találékonyság és a szépnek önmagáért való szeretete, hogy egy-egy építészettörténeti értékű teremcsarnok megtalálja a maga helyét, szerepét, rendeltetését. Amikor pedig az országon belüli vendégforgalom ilyen örvendetesen nő, és a kirándulók egyre fokozódó mértékben járják be az ország városait, határozottan gondolni kell arra is, hogy milyen érdekes, tanulságos, élményszerző látnivalót tudunk nekik nyújtani. Ezek sorában első helyre kínálkoznak -— sok gyakorlati okból — az építészeti értékeket rejtő középületek. Nézzük elsősorban azokat a műemlékeket, amelyek mint középületek váltak ismertté. A magyar megyeházak gyönyörű csoportja a magyar építészettörténet remek alkotásait sorakoztatja föl, amelyek között helyet talál a barokk palotaépítés néhány gyöngyszeme (Eger, Esztergom, Pécs, Szombathelyeidé sorolandó az azóta már más célra használt nagykállói volt megyeház is), de különösen értékes gyűjtemény a klasszicizmus megyeházainak nagyszabású sorozata : Pest, Székesfehérvár, Sopron, Makó, Szekszárd, Kaposvár, Balassagyarmat, Miskolc, Pápa. Még olyan pompás kis remekművekkel is dicsekedhetünk, mint a volt megyeház Szügyön, két szellemes rokokó pavillonjával. Ebbe a sorba tartozik a tanácsházak ragyogó kiskunsági együttese (amit Imrényi Imre összegyűjtve a közelmúltban ismertetett Kiskunlacházától és Kiskunmajsától Szalkszentmártonig). Néhány városháza is idesorolandó, amelyek élén a'kőszegi áll, középkori magjával és XVIII. század eleji festett címereivel, azután a székesfehérvári, gazdag kapuzatával, az esztergomi Vak Bottyánféle, a nagykőrösi, ötletes, gyakorlati célt szolgáló tornyával, a debreceni, a jászberényi. Ez a felsorolás áttekintés is a karbahelyezések tekintetében, mert a közigazgatás székházai éppen a szóbanforgó évtized alatt jóformán mind tatarozásra kerültek, annál is inkább, mert a második világháború rombolásai után az ilyen karbahelyezés mindenütt időszerűvé vált. Persze, sajnos, voltak kisebb hibák is: A kőszegi városházának homlokzatán még a XVIII. század