Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Kollár Gyula – Ágostházi László: A műemléki kivitelezés kérdései

ruházási Vállalat, illetve Várgondnokság a budavári műemlékegyüttes nagymérvű pusztulása miatt anyagiakkal aránylag bővebben rendelkezett. Munkáit a) állami vállalatok útján b) két éven keresztül csak a budavári munkák elvégzésére létesített külön állami vállalattal c) a műemlékfeltárásokat a Budapesti Történeti Múzeum útján végezte. Meg kell említeni mint nagy jelentőségű, igen eredményes intézkedést, hogy a Várban építési munkát minden közintézménynek csak a Várnegyed Beruházási Vállalaton, illetve a Várgondnokságon keresztül lehetett lebonyolítani. A budavári helyreállítási munkák két csoportra oszlanak: a) a Dísz tértől délre eső rész, azaz a volt királyi palota (a következőkben Budavári palota), amelyhez a Sándor-palota, Várszínház, volt karmelita kolostor, honvédelmi minisztérium és a Telekipalota is hozzátartozik; b) A Dísz tértől északra eső rész, vagyis a Várnegyed, amely a várfalakon belüli összes többi építményt magába foglalja. A Budavári palota helyreállítása 1949-ben kezdődött meg állagbiztosítási és bontási munkálatokkal. Az ötéves terv e célra 130 millió forintot irányozott elő, s a tervről szóló törvényjavaslat az államvezetés székhelyéül jelölte meg a palotát. Mivel a tervezés is ugyanakkor kezdődött, csak esetenként kiadott tervek, inkább csak költségvetések alapján folytak a munkák. Ezek során lebontották az összes tetőmaradványokat, az erősen megrongálódott falakat, a fedett lovardát, a tartalékistállót, kerti épületeket, pálmaházat, üvegházakat stb. 1950-ben a budavári munkák kivitelére külön vállalat, a Budai Magasépítő Vállalat alakult, amely hamarosan felfejlődve, szép lendülettel fogott feladatához. 1951. évben már egyedül a palotában 6—700 fős munkaerő dolgozott, és a készülő, de még jóváhagyást nem nyert tervek szerint helyreállítási munkákat is végeztek. A dr. Gerevich László főigazgató vezetésével 1946-ban megindult és 1949-től 1952-ig az építkezéssel párhuzamosan tovább folyó ásatás meglepően szép eredménnyel járt. Feltárta az ősi királyi palota eltűnt alapjait, a Várhegyet borító mészkőlepény peremén túl pedig a volt palotaépületek alsó emeletsorát, továbbá a palotát övező középkori várrendszert. Az ásatási munkákat a Budapesti Történeti Múzeum útján házilagosan végezték. E feltárási munkák során több építményt is el kellett bontani. Így a déli palotaszárny tengelyében levő lépcsőpavillont, a télikertet, a déli szárny oszlopos erkélyeit, az alsó kertszintig vezető kerti lépcsőrendszert, a Zsigmond kaputorony megmaradt falaira épített nyári lakot, az oszlopos pergolasort és támfalakat, amelyek mind súlyos sérüléseket szenvedtek. Az elkendőzött várrendszer kiszabadítására nagy terjedelmű földmunkát kellett végezni. A feltárást nyomon követő régészeti helyreállítás erősen fokozott ütemet nyert, mert 223. kép. Budapest. Várpalot a, középkori oszlopos falazat a palota keleti homlokzata előtt a palotai tervek jóváhagyása késett, bár az 1950. év végére elkészült módosított tervek jóváhagyására a kormány által behívott lengyel szakértőtestület véleményét is kikérték. Amikor a helyreállítás 1952-ben nagy munkaerővel (cea 1200 fő) megindult, csak az Ybl-féle Kriszt ina-szárny terveire volt részleges jóváhagyás, 224. kép. Budapest. Várpalota, Buzogány-torony helyreállítás előtt