Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Kollár Gyula – Ágostházi László: A műemléki kivitelezés kérdései

225. kép. Budapest. Várpalota, Buzogány-torony helyreállítás után mert a palota dunai szárnyával kapcsolatban, a kényes építészeti és városképi részletek miatt keletkezett vita nem jutott nyugvópontra. A Krisztina-szárny teljes helyreállításának 1954 végére kellett volna teljesen elkészülni, s tényleg 1953 év végére a szerkezeti helyreállításon 1úl az összes 226. kép. Budapest. I. Országház u. 18. helyreál 1 ítás elét t homlokzatok nagy része készen lett, sőt a belső rabitz álmennyezetek, csővezetékek és fűtőtestek is. A Krisztina-szárny külön használata érdekében rögtön megindult a nyugati felvezető út átépítése, valamint a kerti tereprendezés is. A 24 holdas kertterületen szinte mindenütt lázasan folyt a munka s egyben a tervezés is, amely a dunai frontra kívánt kupolás homlokzat kialakítására tartott tervpályázathoz képest újabb alternatív megoldásokkal igyekezett elnyerni a jóváhagyást. 1953-ban a kormány csökkentette a várpalota évi hitelkeretét, majd 1954-ben az építkezést teljesen leállította. Ekkorra a Krisztina-szárnyon kívül a kevésbé vitás déli szárny is tető alá került, a déli rizaliton pedig a második emeletig elkészültek a szerkezeti falak és vasbeton födémek. A leállítás után csak kis hitelkeret maradt, amelyből még a legszükségesebb állagbiztosításra sem futotta. Emiatt a már tíz év óta védtelenül álló épületrészeken mindinkább fokozódó romlás, egyre gyorsuló pusztulás állott be. 1956-ban az épületfelhasználás célja is bizonytalannak látszott, ami miatt a tervezés megakadt. A következő évek egészen kis összegű hitelkeretének ideiglenes lefedések készítésére való felhasználását gátolta a hamaros építésben bízók felfogása, amely szerint a szerkezeti helyreállítás a legracionálisabb állagmegóvás, és ezért ideiglenes tetőkre kár pénzt költeni. Mégis, közben legalább a Sándor-palotát sikerült tető alá hozni. 1949. évben nagyiramú életveszély-elhárítási, állagmegóvó és helyreállítási munka indult meg a Várnegyedben is. 1954-ig évenként mintegy 6 millió forintos beruházási keret állt rendelkezésre. Szabályozást nyert a magántulajdonban levő házak helyreállítása is. A Várbizottság a magasabb házakról emeleteket bontatott le és a vár történelmi levegőjének megfelelő városrendezési tervek készítésére adott megbízást. A köztulajdonban levő épületeknél a helyreállításnak egységes, csak a Várnegyed Beruházási Vállalat útján megengedett lebonyolítása a helyreállításra kedvező helyzetet teremtett. Az életveszélyes romok lebontása után elsősorban számos ház állagmegóvása valósult meg, tetővel védték meg a következő építményeket : Bécsi kapu tér 6. sz. lakóház, Országház u. 28—30., Úri u. 49—51—53. sz. hatalmas épülettömb, Várszínház, Színház u. 5—-7—9. sz. épület északi és keleti szárnya, TJri u. 13., 37., 47., 52. sz. A többezer négyzetméternyi tetőhöz igen sok fa és tetőcserép kellett. Ennek biztosításánál igen előnyösnek bizonyult az, hogy a Várbizottság elnöke az Országos Tervhivatal elnöke volt, tagjaiként pedig több minisztérium képviselve volt benne. A teljes mértékben helyreállított épületek közül elsősorban megemlítjük a Szentháromság u. 2. sz. alatti régi budai városháza épületét, amely most a Vármúzeum székhelye lett. A súlyosan sérült épület helyreállításánál Meczner Lajos tervei szerint és példás irányítása mellett mintaszerűen érvényesült a szerkezeteknél éppúgy, mint a részle-