Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Gerő László: Műemlékvédelem és városépítészet

védő túlságos korlátai miatt továbbra is úgyszólván lehetetlen volt. Hiába állapították tehát meg a városképet elrontó hibákat, azokon segíteni, a műemléki együtteseket együttesükben védeni és javítani a gyakorlatban reménytelen volt. Azért oly jelentősek az elmúlt tíz évben a műemlékegyüttesek terén elért eredményeink, mert a korábbi korlátok most leomlottak és építészeink, valamint városaink szépségét megértő közigazgatóink értettek a helyzet : a szocialista tulajdonná vált városi együttesek-adta lehetőségek művészi szempontból való kihasználásához. A második világháború szörnyű pusztításai híres szépségű városi együtteseket semmisítettek meg köztük Hildesheim, Rothenburg, Nürnberg, Rotterdam, Rostock, München, St. Malo, Varsó, Gdansk, Kiev és még sok régcsrégi város központját. A figyelem tehát fokozottan fordult a műemléki együttesek védelme felé, ezért nyilvánítottak sok városegj'üttest az elmúlt tíz esztendőben védetté,

5 és határozták el az elpusztult történelmi városmagok visszaállítását .

(i A városkép javításának szándéka, a több épület együttesében rejlő érték felismerése és ez érték megmentése vetette fel a jövő város képébe való beépítésük, átmentésük gondolatát. E gondolat & magyar települések városképi és műemléki vizsgálatában kezdte el megvalósulásának útját.

7 1951-ben már elkészült Pápa, Szeghalom, Vác, Gödöllő, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Pécs,Debrecen, Miskolc, Győr, Székesfehérvár, Szentendre, Kger, Szolnok, Szombathely, Veszprém vizsgálata és nemsokára még 26 településé, amelyeket a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja neves külső szakértők bevonásával bonyolított le, majd a vizsgálatot a Városépítési Tervező Vállalat folytatta. Utóbbi vizsgálatokkal a vizsgált helységek száma 72-re szaporodott. A városok helyzetének műemléki, városképi, történelmi és esztétikai vizsgálata során több nehézség merült fel. „Ilyen volt mindjárt az épületek megfelelő csoportosítása és a csoportok körülhatárolása : műemlék, műemlékjellegű, városképi fontosságú épületekre, jellegzetes városképekre és fontos tájképekre. Ezek közül az első, a műemlék feilt'Ihn ül fenntartandó épületet jelent, a műemlékjellegű és városképi fontosságú épület egyik, vagy másik szempontból való fontossága miatt lehetőleg fenntartandó!'. A jellegzetes városkép több ilyen épület együttes hatásában rejlő összefüggésekre hívja fel a figyelmet, míg a tájkép a védendő tájra, vagy tájképi kilátásra, kapcsolatra, vagy ilyen létesítésének lehetőségére."

8 1953-ban a magyar városok ilyen kut at ása során készített beszámolónk első oldalára

9 ezt írtuk : „Amikor egész sor magyar város műemléki és városképi vizsgálatát végeztük el, azok részletes elemzése során a magyar városkép sokféle fajtájával kerültünk közelebbi kapcsolatba. Felvetődött a kérdés, hogy a magyar városképek és bennük műemlékeink vizsgálata milyen szempontok szerint, milyen sorrendben készüljön? . . . Hogyan tudjuk mi, a város jövő képét alakító városrendezési terv készítői, a városi tanács építési osztálya, az építési és műemléki főhatóságok számára egyformán használható feldolgozását szolgáltatni mindazoknak az adottságoknak, amelyekkel a vizsgált város rendelkezik?" Ezekre a kérdésekre igyekeztünk akkor rövid választ adni. Es ha ma körülnézünk fejlődő városainkban, boldogan állapíthatjuk meg, hogy a magyar városkép megjavításán fáradozók munkája nem volt hiábavaló. Néhány év csendes érlelése kikeltette a városképi vizsgálatok városképjavító javaslataiban elvetett magokat. A szebbnél szebb példák sorát láthatja megvalósulni az, aki figyelmesen néz ma körül. Győr iparvárosa nagy fejlődési lendületében is talált módot arra, hogy megkezdje csodálatos műemléki értékeinek kibontását. A Széchenyi téri múzeumépület helyreállítása után a Köztársaság téri műemlékek, a Szent Mihály szobor után a kazamaták, most a Rozália-ház, majd a Zichy-palota, a Magyar Ispita kerülnek sorra és ezekkel a helyreállításokkal a város, művészi arcát régóta fedő, csúnya burkát rázza le magáról, felfedvén eredeti értékeit az egyre nagyobb számú lelkes gyönyörködő előtt. Ugyanez a helyzet az árvíz utáni egységben újjáépült Szegednél is, ahol az architektúrát elrontó üzletek terén, a házak színezésében jelentkezik nagy javu'lás. A műemlékek és a város szorosabb kapcsolatát célozza Gyula város a központjában a vár és kastély, valamint park kulturális felhasználása. Hasonló a Várpalota közepén álló vár műemléképületének a város életébe való beállítása. Jelentős a sokat szenvedett Székesfehérvár utolsó években véghezvitl műemléki javításaival elért nyereség a városkép szépségében, és egy-egy emlék is sokat emelhet a város megjelenésén, hangulatán ahogyan azt a pécsi Káptalan u. 2. sz. alatti műemlék, a soproni Szent György u. 3. sz. alatti lakóház és a soproni Fehér Ló szálloda épületei példázzák. Elsősorban Budát és Pestet kellett volna említenünk, mint ahol a konzerválás és helyreállítás műemléki munkáin túlmenően alapvető tervek, a városfejlesztést szolgáló átfogóbb alapozások készültek.

10 A műemlék-helyreállítás vetett fel több helyen város-, ill. községrendezési problémát, elsősorban a környezet rendezését, mint a Budapest I. Fő u. 20. sz. alatti egyemeletes műemlék megtartása magas beépítésű környezetében, vagy a nagyvázsonyi vár környezetének újraformálása, amely Eri István — Sedlmayr János •— Zákonyi Ferenc tervei szerint alakul ki és a községfejlesztésnek új alapot nyújt. De ilyenekre volna másutt is szükség, mint pl. a szécsenyi (Nógrád m.) vagy edelényi (BorsodAbaúj-Zemplén m.) kastély-műemlékek környezetében. A diósgyőri vár erőteljesebb városképi érvényesítése és bekapcsolása a Miskolc—Lillafüredautóútba, a mellette levő fürdő és a megszüntetett kőbányának szabadtéri színpad céljára felhasználása, az egykori széles víztükör rekonstrukciója Vakar Tibor tervei szerint szintén szép példája a városrendezés és műemlékvédelem összefonódásának, egymásra utaltságának és kölcsönösen pozitív lehetőségeinek. Ugyanerre láttunk példát Visegrád ese-