Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Gerő László: Műemlékvédelem és városépítészet

MŰEMLÉKVÉDELEM ÉS VÁROSÉPÍTÉSZET Nem tudjuk, hogy a társadalmak fejlődése során mikor fedezte fel az ember saját településeinek szépségét. Nem ismerjük az időpontot, amikor a „városépítészet" első alkotásaiban gyönyörködött. Valószínű azonban, hogy a művészi alkotásban örömét lelő ember első szépségigényei kielégítése, a barlangok csodálatos festményei megfestése után, vadászfegyverei, házieszközei díszítése után nemsokára meglátta már az első települések szépségeit is. Nyilvánvalóan akkor is a felhasználható anyagok és a hasznos védelem eső, hideg, meleg, vadállatok és ellenséges törzsek támadása ellen, az ember leleményéből ismert módozatok, szerkezetek felhasználásával alakította ki — gazdaságosan és okszerűen— az első településformákat. Azokat a formákat, amelyeket a fejlődés kezdeti fokán élő afrikai,vagy szigetvilági népek festői kunyhócsoportjaiban még ma is fellelhetünk. Hosszú út vezet ezektől a szép, bár ma „primitív''-nek mondott településektől a régi mezopotámiai, vagy tibeti kultúrák teraszos városaiig, a görögök városra (polis) és fellegvárra (akropolis) tagolt településéig, amelynél már megjelenik a város (vár-as) szóhasználat. Már a görögöknél látjuk a település sokrétű tagozódását : kullikus, kormányzati, közigazgatási helyekre, a tornajátékok, az üzletek, piac helyére és a lakónegyedre. Már itt feltűnő a természettel, tájjal a kötött egység, ami nem lehetett véletlen műve. A görögöknél jelenik meg, a hellenisztikus időkben, az első szabályos alaprajzú város : a szabálytalan, ún. nőt t várossal szemben szabályos, ún. telepített város. A görög vár verleime alá települt iparhoz és kereskedelemhez hasonlóan keletkeznek középkori európai váralji településeink. Közben a római birodalom központjában alakul ki a világ első milliós lakosú városa, amelynek sokrétű tagozódásában máicsírájában megtalálhatók későbbi nagyvárosaink összes problémái. A problémák mellett azonban a szépségeket, a települést alkotó részletek együttesét óvó, szabályozó rendelkezésekkel is itt találkozunk először. Kóma fórumai, nyilvános kertjei és fürdői, bazilikái és amfiteátrumai, cirkuszai és hidjai, utai, vízvezetékei és csatornái rendkívüli jelentőségűek a városépítészet szépségei, a települések új igényű, az épület-együttesekben rejlő szépségproblémák felismerése felé. Az alkotás egyedi szemlélete mellett az építészeti együttes, a tér és tömeg-kompozíció kiterjedt távlatú fogalmait és gyakorlatát látjuk itt, és a római birodalom központjától távoli Duna partján : Aquincumban egyaránt. Attila hunjai elől a lagunáktól védett szigetekre menekült Velence lakói akkor építik a Fondaco dei Tedeschi emeletes kőházakból álló utcasorát, amikor a lovasnomád magyarok átkelnek a Kárpátokon. Az európai fejlődés azonban hamar megteremti gazdasági alapjait a népesség szaporodásának és vele a sokszor tündéri szépségű koraközépkori várostelepüléseknek, amelyekből még ma is sok maradt fenn, különösen Olaszországban és Franciaországban,

1 de Németországban is és a Szovjetunióban

2 is. A fejlődő történettudománnyal alakul ki a történeti város értékelése, a művészettörténettel alakul ki a szép város megkülönböztetett fogalma. A műemlékvédelem is kiterjeszti figyelmét az egyedülálló épületről annak közvetlen környezetére, és a több műemlékből álló együttesre. A budai Vár ismert lakónegyed épületegyüttesébe a századforduló után épített néhány épület : a Dísz téri bérház, az Országház utcai volt belügyminisztérium és főleg a Bécsi-kapu téri Országos Levéltár aránytalanul nagy, a vári együttesben túlságosan súlyos épületei a jó művészeti érzékű szemlélőknek élénk tiltakozását hívták ki.

3 De nemcsak a kisházak közé nem illő nagy épületek keltettek rossz érzést a helyes ítéletű nézőben, hanem azok a lépten-nyomon szembetűnő hibák, amiket a kapitalizmus versenyében kíméletlenül érvényesülő reklám túlzott egyénieskedéssel feltűnni akaró épülethomlokzatok, portálkiképzések, közúti tárgyak, hirdető oszlopok, a település képében okoztak. Ezekhez járult még a sok városszabályozás elkezdése, amelyek legtöbbje csak kezdet maradt, az elképzelt utcaszabályozási vonalon megépített új ház egyedül maradó társtalanságával, takaratlan tűzfalaival, stb. E hibák is felvetették a javítás szükségességét.

4 A városkép elemzése, az alaprajzok vizsgálata, történeti fejlődési kutatása csakhamar kitágította a települések korábban szűk szemléletét. Megállapították a kutatók a városkép szépségének összetevőit és a hibák okozóit is. Míg azonban a műemlékek egyedi védelmének nem voltak túlságos nehézségei, amint a társadalom a védelem elvét elfogadta, a műemlékek együtteseinek védelme a kapitalizmus egyéni tulajdont